„Szerencsére így könnyű a tanítás”
Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2013. február 1. 7:30Délután fél három, a hivatalos tanítási időnek vége. Tucatnyi fiatal számára azonban még nem fejeződött be a nap, a KatonaSuli-szakkör következő órájának kezdetét várják a veszprémi Ipari Szakközépiskola és Gimnáziumban.
Vérzések, törések, égési sérülések, valamint eszméletlen sérült ellátása és újraélesztés – ez mind szerepel a mai szakköri óra tananyagában.
A téma egyrészt szó szerint aktuális, másrészt bizonyos esetekben életbevágó is lehet. Azért aktuális, mert a tanulók közül hatan-heten elhatározták, hogy ők maguk is elindulnak az immár hagyományos, „54-es kihívása" elnevezésű túlélőverseny téli megmérettetésén, amelyet idén február 13–14-én rendeznek meg. Noha a gyerekek nevezéséhez még a szülők írásbeli beleegyezése szükséges, a szakkör keretén belül már most elkezdik őket felkészíteni az elemekkel, az akadályokkal és a kilométerekkel történő küzdelemre.
„A természet és az időjárás ellen kell majd harcolnotok. Nem a győzelem a cél, hanem a túlélés és az egészség" – szögezi le a törzszászlós, aki a különféle sérülések ellátásának módszereit is a télies körülményekhez igazítja.
Az is lényeges, hogy nem gyorstalpaló orvosképzés zajlik másfél órában; pusztán az alapvető elsősegély-nyújtási ismereteket adják át a fiataloknak.
„Amint a sérült stabil oldalfekvésben van, megvárjátok az egészségügyi személyzetet" – halljuk többször is.
„Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a radarezred szakállománya mutatja meg többek között az alapvető kötözési technikákat a gyerekeknek. Az a lényeg, hogy el tudják látni a kisebb sérüléseket, amelyek esetleg a túlélőversenyen és általában az életben előfordulhatnak" − nyilatkozza honlapunk kérdésére a szakkör vezetője, Szabó Ottó törzszászlós, az MH Légi Vezetési és Irányítási Központ (MH LVIK) vezénylőzászlósa.
A törzszászlós később „átalakul" professzionális próbababává, akin kiválóan lehet gyakorolni a stabil oldalfektetést, mert igazi sérülthöz méltóan nem segít a tanulóknak. Mielőtt azonban átvenné ezt a szerepet, elmondja, hogy a kétheti rendszerességgel megtartott KatonaSuli-szakkör tematikájában minden alapvető katonai ismeret megtalálható, a térképészettől kezdve az egészségügyön át egészen az alaki ismeretekig. Kivéve a fegyverhasználatot, mert az szándékosan hiányzik a tananyagból.
„Szeretnénk, ha a tanulók belekóstolnának a katonalét mindennapjaiba, és kedvet kapnának ahhoz, hogy később egyenruhában tanulják meg teljes mélységében mindazt, amit nekünk kell tudnunk" – fűzi hozzá a vezénylőzászlós.
Közben eljutunk a szemsérülésekig és megtudjuk, hogy ezen páros testrész kötözése esetében nem elég csak a sérült szemet lefedni kötszerrel. Mivel a látást biztosító érzékszervünk önállóan nem képes mozgásra, a sérült részt csak úgy tudjuk nyugalomban tartani, ha a másikat is lekötjük.
Annak érdekében, hogy mindenki gyakorolhasson, a katonatanárok két csoportba osztották be a tanulókat. A másik csoport vezetője, Aschenbrennerné Rédai Judit zászlós, szakasszisztens érdeklődésünkre elmondja, hogy az egészségügyi oktatáson mindenki lelkes szokott lenni, katonák, diákok egyaránt.
„Ennek az lehet az oka, hogy sajnos az ember bármikor találkozhat balesettel. Különben a gyerekek az elsősegélynyújtás terén már rendelkeznek alapvető tapasztalatokkal, nem is tudom, hol szerezhették meg őket. Szerencsére így könnyű a tanítás" – mondja a zászlós, majd megkérdezi, hogy a képzeletbeli kar- és vállsebek kötözése után inkább elmélet vagy ismét gyakorlat következzen-e.
„A gyakorlattal többre megyünk" – hangzik az általános vélemény, és máris újabb típusú oktatókötszer kerül elő…
Fotó: a szerző felvételei
