Szívátültetés – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A legutolsó B–52-es – a 61-040-es lajstromszámú B–52H – építését 1962. június 22-én fejezték be, és október 22-én vette át az amerikai légierő. Nehéz elhinni, de a pályafutását a 69. bombázószázadban megkezdő nyolchajtóműves gép ma is aktív, a Minot légibázison teljesít szolgálatot. A Stratofortressekből (beleértve a két prototípust is) összesen 744 példány épült meg és a csúcsponton, a hidegháború forró éveiben 38 támaszponton 42 bombázószázad egyszerre 630 különböző változatú B–52-est üzemeltetett.

A típus 1955 óta minden fontosabb konfliktusban részt vett. Ennek legelső és legvéresebb állomása a vietnami háború volt. 1955 és 1975 között összesen 31 nehézbombázó veszett oda, ebből 17 gépet a vietnami légvédelem semmisített meg.

A folyamatosan modernizált típus az 1991-es Sivatagi Vihar-hadműveletben nyerte vissza a megbecsülését. A Kuvaitot felszabadító katonai akcióban százhét B–52-es vett részt, és 1624 bevetés során közel 72 ezer kilogramm bombát dobtak le – vagyis az amerikai légierő által elhasznált bombamennyiség 38 százalékát. A veterán gépek (az 1996-os iraki Sivatagi Csapást követően) 1999-ben, a volt Jugoszlávia fölött oldották ki ismét bombáikat. A munka nagyja viszont csak ezután következett: 2001 óta folyamatosan részt vesznek a terrorizmus elleni küzdelemben, Irak és Afganisztán felett. Itt már azonban jellemzően közeli légitámogatási feladatokat látnak el, melyekhez műholdas és lézeres módszerekkel irányított, precíziós csapásmérésre alkalmas bombákat használnak. Óriási előnyt jelentenek számukra a gigantikus üzemanyag-tartályok, illetve a légi utántöltésnek köszönhető hosszú repülési idő.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin február 16-án, pénteken megjelenő számában!)