Társadalom és hadsereg a 19-20. századi Magyarországon
Szöveg: honvedelem.hu / uni-nke.hu | 2019. február 28. 8:03„A kiegyezés nagyon fontos pont a magyar történelemben”- hangzott el a Hivatásrendi kutatás – a magyar hadügy 1715-1918 Ludovika kiemelt kutatóműhely zárórendezvényén. Az NKE Hungária körúti campusán tartott konferencián a résztvevők megismerhették az 1848-tól 1919-ig tartó korszakkal kapcsolatos hadtörténeti kutatások legfrissebb eredményeit.
Boda Mihály a dualizmus kori magyar hadtudományi irodalom alapján mutatta be a harcos erényeket, amelyek szerinte fontos képet adnak a korábbi és a mai korok erkölcsi neveléséről és a katonai ideológiáról. A HHK egyetemi adjunktusa elmondta, hogy az erények olyan pozitív értékkel bíró személyiségjegyek, melyek hozzájárulnak a célok eléréséhez. „Fontos felismernünk, hogy az adott helyzetben melyik erény szerint kell viselkednünk"- hangsúlyozta. Az ókori görögök erénynek a bátorságot, a mértékletességet, a bölcsességet és az igazságosságot tartották. A keresztény hit mindezt további három erénnyel egészítette ki: a hittel, a reménnyel és a szeretettel. „A fegyver önmagában nem elég az ellenség legyőzéséhez, ahhoz szükség van erkölcsi jelenlétre is, mert képesnek kell lennünk használni is azt"- vélekedett Boda Mihály, aki kiemelte azt is, hogy a 19. és a 20. század különböző korszakaiban az erények egymás közti viszonya is meghatározó változáson ment keresztül.
A rendezvényen szó volt a többi között a honvédsereg szervezésének kérdéseiről, a Felvidéken folytatott kisháborúról, a mai Dél-Szlovákia csehszlovák megszállásáról, valamint Komárom és Érsekújvár szerepéről a magyar Vörös Hadsereg ’19-es harcaiban.
Fotó: Szilágyi Dénes