Teherből a maximum – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Az European Transport Airlift Programme – Training 18 (röviden ETAP-T 18) többnemzeti szállítórepülőgépes gyakorlat igazi és nagyszabású, összeurópai kiképzési eseményként adott munkát az MH Pápa Bázisrepülőtérnek és az oda érkező szövetséges gépeknek, hajózóknak, műszakiaknak. Persze ennél sokkal többen dolgoztak a harcászati szintű hadgyakorlat sikeréért: a szállítóhelikopterek például az MH 86. Szolnok Helikopterbázis Rubik szállítóhelikopter-zászlóaljától érkeztek, de volt dolga a HungaroControl-nak is, hiszen a két hét alatt a „normál" polgári és katonai légiforgalomnak vagy éppen a légi mentést végző forgószárnyasoknak is üzemelniük kellett.

Az ETAP-T 18 szervezésében a fő szerepet az Európai Védelmi Ügynökség (EDA), az Európai Légi Szállítási Parancsnokság (EATC) és az Európai Harcászati Légi Szállítási Központ (ETAC) játszotta. A pápai kéthetes „összejövetel" célja az EATC-tagállamok katonai szállítógép-állománya művelettervezői és harcászati műveleti végrehajtói feladatainak alapos, minél összetettebb gyakoroltatása, a kijelölt magyar alájátszó erők segítségével. Ehhez nyolc nemzet kilenc katonai repülőgépet küldött hazánkba. Nem meglepő módon túlsúlyban voltak a taktikai légi szállítás igáslovai, a Lockheed Martin C–130 Hercules-ek, amelyekből három generáció is randevúzott a pápai betonon. A korelnök a lengyel légierő C–130E-je volt. A középkorúak csapatát a belga légi komponens és a holland királyi légierő egy-egy C–130H-ja jelentette, míg a legifjabbak, legerősebbek, „legokosabbak" a jelenleg is gyártósoron lévő C–130J és a hosszabb törzsű J-30 Super Hercules-ek voltak: a brit királyi légierő, a norvég királyi légierő és az olasz légierő hajózói is ezzel repültek. A „legnagyobb vas" címet a francia A400M Grizzly vitte el, amely méretében vetekszik a magyar felségjelzéses C–17A Globemaster III-asokkal. A német légierő pedig az afganisztáni misszióban járt, a magyar katonáknak oly’ ismerős, két hajtóműves C–160D Transall-okkal jött gyakorolni.

A kéthetes időszakot – szokás szerint – fokozatosan nehezedő, egyre összetettebb feladatokat végrehajtva repülték végig a hajózók és persze folyamatosan dolgoztak a nélkülözhetetlen háttérmunkások, azaz a gépeket ápoló, ellenőrző és ha kell, javító műszakiak, a feladatok megtervezéséért felelős hadműveleti szakemberek, a légiirányítók, a logisztikusok, a szerencsére „éles" bevetés nélkül maradt tűzoltók.

További részletek a Magyar Honvéd magazin július 13-án megjelenő számában!