Tenyérgépek – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Ukrajnától Irakig közhelyszámba megy, hogy a hadszíntereket ma már nem lehet elképzelni távolról irányított felderítő-repülőgépek nélkül. A fejlődés egyik iránya a minél nagyobb repülési idővel rendelkező, kifinomult kamera- vagy más felderítőrendszerrel felszerelt repülőgépek hadrendbe állítása. De mi van akkor, amikor már egy Skylark vagy ScanEagle is túl nagy? Vagy ha csak annyit szeretne tudni a lövészszakasz parancsnoka, hogy mi vár katonáira a következő utcasarkon? Akkor jöhetnek a zseb-felderítőgépek.

Az aprócska felderítőgépek fontosságát az Egyesült Államokban ismerték fel a leghamarabb. A DARPA katonai kutatóügynökség már 1997-ben programot indított a 15 centiméternél nem nagyobb, távolról irányított felderítő-repülőgépek fejlesztésére. A feladat – az akkor rendelkezésre álló technológiát is figyelembe véve – óriási volt. Olyan, jellemzően elektromos energiával működő hajtóművekkel felszerelt mini repülőgépeket kellett kifejleszteni, amelyek már harcászati szempontból is értékelhető repülési idővel (legalább 2 óra), illetve hatótávolsággal rendelkeznek. Emellett az éjjel-nappal működni képes kamerák vagy más felderítőrendszerek tömegét is el kell bírnia a mikro-gépeknek, s persze a megbízható, zavarásnak ellenálló adatátvitel sem maradhatott ki a listáról.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin június 12-én, pénteken megjelenő számában!)