Tereptani foglalkozáson az MH GEOSZ

A kiképzés legfontosabb célja a helymeghatározási és tájékozódási ismeretek bővítése volt. A kiérkezést, majd rövid eligazítást követően MGRS (Military Grid Reference System, azaz katonai-keresőhálózati rendszer) területazonosítókat kaptak a tűzcsoportok. Az MGRS-rendszer lényege, hogy három, egymásra épülő adatpárral a Föld felszí­nén bármely pont helyzete gyorsan és egyértelműen meghatározható. Ezt követően GPS-navigáció segítségével kellett egyik pontról a másikra haladni. A foglalkozásvezetők által előre kijelölt pontoknál a katonák megváltak a modern helymeghatározási rendszer adta előnyöktől, és katonai tájoló használatával, a megadott azimutok alapján folytatták az állomások felderítését. A menet távolságát lépéspárral határozták meg. A pontok felismerését egy-egy ismertetőjel – például piros cövek, zászló – könnyítette.

A nap végén Molnár Tibor őrnagy, katonaföldrajzi és szakkiképzési osztályvezető-helyettes értékelte a napot.

„Egy katona legfontosabb képessége a tájékozódási képesség. Gondoljunk vissza elődeinkre, akik kis haderővel, de annál több tudással rendelkeztek a helymeghatározásban, ezáltal számos előnyre tettek szert ellenfeleikkel szemben. Manapság, az elektronikai hadviselés korában természetesen már könnyebb a dolgunk, birtokunkban vannak automata rendszerek, de nem szabad elfelejtenünk: ezek fejlődésével arányosan fejlődött az elektronikai ellentevékenység is. Bármikor zavarhatják a navigációs rendszereket, és ekkor jó, ha tudjuk, hogyan is működik a hagyományos tájoló" – mondta.