Tóparti idill – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Persze mindez nem előzmény nélküli, hiszen a szerencse mellett sok más is kellett ahhoz, hogy valaki a maga, a vendégei és elöljárói legnagyobb megelégedésére ennyi éven keresztül „helyben maradjon" – derül ki a vele folytatott beszélgetésből. Például a tudatos pályaválasztás és a hatékony tervezés. Miskolcon tanult a Vendéglátóipari Szakközépiskolában, s a harmadik évben már Ausztriában, egy síközpontban töltötte szakmai gyakorlatát felszolgálóként, majd hamarosan visszahívták, immár étteremvezetőnek.

– Szakmailag és a nyelvtanulás szempontjából is nagyon hasznos időszaka volt ez az életemnek – mondja Domonkos Marcell, aki a szakközépiskola elvégzése után a miskolctapolcai Park Hotelben helyezkedett el. Itt érte a behívóparancs, és Demők Jánosnak, az üdülő akkori vezetőjének köszönhetően került a tóparti objektumba. A „katonai üdültetési szakmában" Demők János neve fogalom: majd harminc évig vezette „Mályit".

– Rengeteget tanultam Jánostól a vendéglátásról, a vezetéselmélet rejtelmeiről, egyáltalán a szakmáról – jegyzi meg Domonkos Marcell, aki szintén nem tehette rosszul a dolgát, mert az évek folyamán a sorkatona „büfésből" előbb élelmezési vezető, majd üdülővezető-helyettes, végül pedig, Demők János nyugállományba vonulása után, üdülővezető lett.

– Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy 2013-ban parancsnokunk, Kun Szabó István vezérőrnagy (akkor még dandártábornok) bizalmat szavazott nekem – mondja a KORK vezetője, s a Mályiban eltöltött nap bennünket is meggyőz a döntés helyességéről. Mert Domonkos Marcell minden szavából és tettéből kitűnik az igazi „vendéglátós véna".

(További részletek a Magyar Honvéd magazin május 12-én, pénteken megjelent számában!)