Tradíciók őre

A történet 1974-ben, Budapesten kezdődött, amikor az orvos édesapám megpályázott egy egyéves amerikai ösztöndíjat. Édesanyámnak csak az utazás előtti este szólt róla. Összecsomagolták a két bőröndjüket és a két testvéremmel nekivágtak az ismeretlennek. Mikor a repülőgép leszállt az Egyesült Államokban, apám odafordult anyámhoz és közölte vele, hogy most már itt fognak új életet kezdeni. Tudvalévő, hogy minden nagyobb amerikai városban voltak magyar közösségek, melyek tagjai mindenben segítették egymást, így a beilleszkedés nem ment nehezen. Édesapám Buffalóban kezdett dolgozni orvosként, majd a família Philadelphiába költözött. 1978-ban születtem, és mivel én voltam az első a családban, aki Amerikában látta meg a napvilágot, az Ádám nevet kaptam – mert ez mindkét nyelven létező név, valamint Ádám volt az első férfi a Bibliában. Szüleim büszkén vállalták a magyarságukat, otthon a magyar kultúra mellett a szabadság szeretetére neveltek, hiszen ők – kommunista országból érkezve – tudták, mekkora érték a szabadság. Az Amerikába emigrált magyarok között tartja is a mondás, miszerint: „American first, Hungarian always" (elsőként amerikai, mindig magyar).

Hogyan lett édesapjából az amerikai hadsereg tisztje?

1982-ben édesapám – aki akkor még nem volt amerikai állampolgár – aláírt egy szerződést, és orvos őrnagyként az amerikai haderő tagja lett. Ebben közrejátszott az is, hogy nem szeretett volna hazatérni a kommunista Magyarországra, így a hadseregbe történő belépés jelentette számára a megoldást. Azokban az időkben Ronald Reagan elnöknek az volt az irányelve, hogy azok, akik a keleti blokk országaiból érkeztek, állampolgárságot nyerhetnek. 1986-ban tehát az egész család megszerezte az állampolgárságot. Ezt követően apám az első Öböl-háborúban, Szaúd-Arábiában kórházparancsnokként szolgált, majd nem sokkal később ezredessé léptették elő. 1993-ban kezdődött Magyarország és Ohio állam között a partnerségi program, amelyet hamarosan több másik követett. Édesapám, Korényi-Both András ezredes – aki jó kapcsolatot ápolt Magyarországgal és a Magyar Honvédséggel – nagy szerepet vállalt ebben. Ekkor dr. Svéd László vezérőrnagy volt a Magyar Honvédség Egészségügyi Szolgálatának főnöke, és édesapámmal együttműködve segítette a partnerségi program kialakítását.

Mikor járt először Magyarországon?

1991-ben, 13 évesen. Édesapám mindenhová elvitt, köztük a Corvin közbe is, ahol hazafiként harcolt és megsebesült 1956-ban. Édesapám teljes életutat járt be. Miután 2011-ben, 74 éves korában meghalt, hamvait a budai Farkasréti temetőben, szülei sírjában helyezték végső nyugalomra, az amerikai nagykövetség gyászszakasza közreműködésével. A temetésén őrnagyként vettem részt, majd miután alezredessé léptettek elő, elhoztam az új rendfokozatomat és odatettem a sírkövére. Nagyon büszke vagyok édesapámra, és tudom, hogy ő is büszke rám. Én is szeretném bemutatni a gyermekeimnek, honnan származnak a nagyszüleik.

Hogyan került a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre?

Az Egyesült Államokban nemzetközi kapcsolatok szakon tanultam az egyetemen, ahol kötelezően előírták a hallgatóknak a külföldi tanulmányokat. Kapcsolatai révén édesapám elintézte, hogy 1999-ben elkezdhessem tanulmányaimat a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. Kadétként itt tanultam fél évet, egy amerikai tartalékos kiképzési ösztöndíj keretében. Nagyon jó élményeket szereztem, tanáraimnak nagyon tetszett, hogy amerikai kadétként a Zrínyin tanulok. Tanulmányaim során megismertem, mit jelentett a magyar tiszteknek a hidegháború időszaka, és azt, hogy a katonák számára a szolgálat – politikai oldaltól függetlenül – a becsületet és a tisztességet jelenti. Hálás vagyok a sorsnak, mert tanúja voltam, ahogy Magyarország belépett a NATO-ba, amely egy erős szövetségi rendszer. Magyarországon tartózkodva nagyon jó kapcsolatokat alakítottam ki, értékes barátságokra tettem szert, és jobban megismerhettem az ország kultúráját, nevezetességeit, szépségeit.

Hol szolgált a továbbiakban?

Miután 2000-ben tisztté avattak, először Dél-Koreába kerültem hadnagyként, ahol megtapasztaltam, mit jelent valójában a csapatszolgálat. Ezt követően Németországban, a bajorországi Würzburgban kaptam beosztást, onnan gyakrabban tudtam Magyarországra jönni turistaként. 2003-ban, mikor kitört a második iraki háború, Kuvaitba vezényeltek, ahol egy híradószakasz vezetőjeként tevékenykedtem; a sivatagban három hónapig, majd a bagdadi repülőtéren szintén három hónapig. 2005-ben Tikritben teljesítettem szolgálatot századparancsnokként; a szunnita háromszöget ellenőriztük. Egy év múltán tértünk vissza Németországba. Mivel hosszú időt töltöttem külszolgálaton, az Egyesült Államokba hazatérve az volt a szándékom, hogy a nyolc évre szóló ösztöndíjamnak megfelelő idő utolsó két évét tartalékos tisztként szolgálom le. Teltek az évek, de én megmaradtam a tartalékos katonai szolgálat mellett. Jelenleg civil vagyok, és havonta két napot, évente két hetet szolgálok tartalékosként. Kihasználva a magyarországi egyetemi tanulmányaimból adódó előnyöket, valamint azt, hogy ismerem a magyar nyelvet és kultúrát, tartalékosként úgynevezett foreign area officer-ként a budapesti amerikai nagykövetségen Donald Baker ezredes, amerikai véderőattasé munkáját segítem, mint szakértő. A Saber Guardian 2017 gyakorlat magyarországi fázisaiban (Black Swan, Brave Warrior, Swift Response) is szükség volt rám az irodai munkában, illetve a kiemelt látogatónapon tolmács voltam.

Mi a véleménye a magyar haderőről és a katonákról?

Magyarország kis országként kis haderővel rendelkezik, amely mégis kiválóan felkészült altisztekből, tisztekből és szerződéses katonákból áll. A szolnoki különleges rendeltetésű ezredet is rendkívül jól képzett, professzionális katonák alkotják, akik bármilyen körülmények között bármilyen feladatra bevethetők. 1999-ben még nem volt ilyen a helyzet, de ez azóta sokat változott, és én ugyanúgy bízom a magyar katonákban, mint az amerikaiakban. Az itt töltött idő során bebizonyosodott, hogy nagyon jól együtt lehet működni a helyi alakulatokkal. Nyilvánvaló, hogy a két ország számára eltérő védelmi költségvetés áll rendelkezésre, mégis elmondható: a taktikai vagy éppen a technikai ismeretek terén nincs számottevő különbség – a magyar katonáknak is erős hivatástudatuk van, és ugyanúgy végrehajtják a rájuk bízott feladatokat, mint az amerikaiak. Ez a katonai hivatás lényege.

Véleménye szerint a biztonság mennyire meghatározó a mai világban?

Megalakulása óta a NATO számos globális biztonsági kihívással nézett szembe. A hidegháború után egy sor instabil állam alakult ki, azonban a szövetség ezeket megfelelően tudja kezelni és erősebb, mint valaha. Az új fenyegetéseknek a kezelésében pedig jelentősen megnőtt az interoperabilitás és a nemzetközi gyakorlatok szerepe. Az összhaderőnemi műveleti képesség rendkívül fontos, nagyszerű dolog látni, ahogy a NATO-erők összhaderőnemi szinten közösen dolgoznak együtt, mivel nem túl gyakran adódik lehetőség a közös tevékenységek gyakorlására.

Fotó: Dévényi Veronika

Forrás: Magyar Honvéd 2017. szeptember