„Vár a vár” – Szanda vára

Szöveg: Ludányi Éva Viktória | 2014. november 23. 21:54

Az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Kulturális és Rekreációs Igazgatóságának kulturális alosztálya idei évzáró „Vár a vár” túráját november 15-én rendezte meg. A túrázás szerelmesei Szanda várához gyalogoltak el. Következzen most élménybeszámolójuk.

A sárgás-barnás-vöröses színekben pompázó, gyönyörű erdőkön áthaladva elértük a Berceli-völgyet, majd a Szép-hegy megkerülésével az Ordas-pusztára jutottunk. Itt már a szemünk elé tárult utunk végcélja, Szanda vára. A Peres-hegyet elhagyva egyre közelebb kerültünk a Cserhát 528 méter magas csúcsán álló vár romjaihoz. A Vár-hegyre felérve a csapat meghallgathatta Komócsin József túravezető elmaradhatatlan vártörténeti ismertetőjét.

A várnak sem keletkezési ideje, sem építőjének neve nem ismert. Első alkalommal egy 1301-ben kelt iratban szerepel Zondaként a falu, illetve a vár mint királyi vár Castellanum de Zonda néven a tulajdonos, Zonda György nemes úr után. Egy 1326 körüli írásos emlék már Széchy Pétert említi várnagyként, aki ebben az időben Nógrád vármegye főispánja volt. A XIV. században Luxemburgi Zsigmond király a Csetneki-famíliának ajándékozta „Zonda várát", amely ezt követően is gyakran cserélt gazdát. Buda eleste után, 1544-ben előbb Nógrád, majd két évvel később Szanda is a budai pasa zsákmánya lett. 1550-ben Tinódi Lantos Sebestyén említi a várat, amelynek kapitánya, Hubiár aga vívott párviadalt a bujáki vár alatt a hollókői vár magyar kapitányával. Tinódi szerint többször összecsaptak és „nagy vitézül harcolának vala", ám az „iszonyú vérontás után" mindketten saját lábukon tértek haza, és ahogy illik, otthon saját magukat hirdették győztesnek.

A törökök a saját szakállukra időnként „kalandozásra" indultak, azaz végigfosztogatták a környéket. 1551-ben egy ilyen rablóhadjárat után, némiképp lerészegedve pihenték ki az út fáradalmait, amikor Horváth Bertalan balassagyarmati kapitány az embereivel rajtuk ütött. A 150 főnyi őrség nagy részét levágták, míg 55-öt foglyul ejtettek. Ezután megpecsételődött a vár sorsa is, a távozó magyar katonák felgyújtották, és jórészt lerombolták a falakat, hogy többé ne lehessen a törökök végvára. Szanda várának romja sorsára hagyatva pusztul, az időjárás romboló munkája által egyre jobban fogyatkozva.

Napjainkban a sziklacsúcson csupán az egykori öregtorony (lakótorony) 7-8 méter magas falcsonkja hirdeti, hogy itt valaha vár állott, s alant jól felismerhetően egy körülbelül 4 méter átmérőjű ciszterna falai látszanak. A szandai Vár-hegy ma húszhektáros természetvédelmi terület, amelynek további különlegessége a függőlegesen álló andezitoszlopok látványa.

A romok mellől a panoráma igen látványos; már ezért a gyönyörű kilátásért is érdemes felkapaszkodni ide. Tiszta időben a Mátráról a Börzsönyig, a Budai-hegységtől a Karancsig, sőt esetenként a Tátráig belátható a Cserhát, valamint a Zagyva és az Ipoly völgye.