Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Verduni vérszivattyú – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Szöveg: honvedelem.hu |  2016. május 13. 18:22

Az első világháború leghosszabb csatáját Verdun-nél vívta a francia és a német hadsereg. A harc 1916. február 21-én kezdődött és tíz hónappal később, december 18-án ért véget. Ekkor a frontvonal szinte pontosan ugyanott húzódott, mint 300 nappal korábban, az első ágyúlövés eldörrenésekor. Mindezek ismeretében különösen megdöbbentő a szemben álló felek vesztesége, amely meghaladta a 700 ezer főt.

1596013516
A nyugati hadszíntéren addig vívott összecsapások tapasztalatai alapján Erich von Falkenhayn tábornok, a német hadsereg főparancsnoka úgy vélte, nincs reális esélye a front áttörésére, ami után előrenyomulhatna Franciaország belseje felé. Célszerűbbnek tűnt inkább kifárasztani, felőrölni az ellenséget, hogy az ne legyen képes és hajlandó tovább harcolni. Terve megvalósításához egy olyan helyszínt keresett, amit a franciák bármi áron meg akarnak majd tartani. Választása az ország északkeleti részén elterülő Verdun városára, illetve az azt körülölelő erődrendszerre esett. Arra számított, hogy a támadással rákényszeríti ellenfelét tartalékai bevetésére, amelyeket aztán fokozatosan elpusztít, így Franciaország összeroppan. Ezzel az antant másik két vezető nemzete, Anglia és Oroszország helyzete is meginogna, s el kellene fogadniuk a németek által kínált békefeltételeket, ellenkező esetben háborús vereség várna rájuk – gondolta Falkenhayn.

Megtörni az ellenséget

Verdun a Meuse folyó partján fekszik, mintegy 260 kilométerre, keletre Párizstól. 1914 végén, az arcvonalak megmerevedésekor a város – melyet 19 nagyobb, illetve nagyságrendileg kétszer ennyi kisebb erőd fogott gyűrűbe – beékelődött a németek által elfoglalt területbe, így Falkenhayn akár három oldalról is támadhatta.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin május 13-án, pénteken megjelenő számában!)