Világháborús áldozatokra emlékeztek Kunszentmiklóson

A közösségi házban előadásokkal, dalokkal tisztelegtek a hős katonák emlékének. Elsőként Galambos István egyetemi tanár, történész tartott előadást a Nagy Háborúról. Az egyesület elnöke két újonnan megjelent könyvet is bemutatott. A hallgatóság közül is többen bemutatták a családjukban őrzött háborús tárgyi emlékeket. Dinnyésné Mészáros Irén, az egyesület zászlóanyja Gavallér János Vér–obsit című versével emlékezett.

Székely Gábor helytörténész helyi eseteket ismertetett, és bemutatta magángyűjteménye háborús tárgyi emlékeit. A kollekcióban megtalálhatók katonai felszerelések (fegyver, szurony, kulacs, csajka, sisak), fából faragott emléktárgyak (doboz, pipa, bot), kilőtt töltényhüvelyekből készített tárgyak (öngyújtó, dohánytartó, gyertyatartó). A különböző motívumokkal díszített tárgyakon jellemzően szerepel, hogy ki és hol, illetve mikor készítette azokat. A helymegjelölések és dátumok pontosan rögzítik, hol járt az adott tárgyat készítő katona. További háborús emlékek a kitüntetések (vitézségi érdemérmek, sebesülési emléktárgyak, csapattestek jelvényei, „dögcédulák"), a hazaérkezett és otthonról kapott levelek, valamint a különböző papíremlékek (plakátok, arcképek, emléklapok).

Székely Gábor elmesélte Diószegi Balázs történetét (a festőművész Diószegi Balázs apja), akit nem sokkal esküvője után, 1914 tavaszán vittek a frontra, és soha nem láthatta gyermekét. Szólt Tekes Móriczról, akinek monumentális síremléket állítottak szülei. A szájhagyomány szerint a jómódú  család egyetlen fia betegen ugyan, de hazatért a háborúból és a hadifogságból. Édesanyja Móricz kívánságára bélest készített, amit a fiú jóízűen megevett. Ez lett a veszte, ugyanis ott helyben meghalt. Egy fülöpszállási honvéd édesanyjának írt verses üzenetet. Ezt Bárány Julianna Németh Józsefné kapta Lajos fiától, ezzel a keltezéssel: „1916. VI. 1-ső nap a keleti fronton". A katona soha nem tért haza.

Balogh Mihály könyvtáros tanár „Gimnáziumunk tanárai és diákjai a vérzivatarban" címmel tartott előadást. Megemlékezett Czira Dénes és Somodi Gergely tanárokról. Czira Dénes volt az első vesztesége a helyi református gimnáziumnak, hozzátartozói kutatták sírhelyét, de nem találták meg (Galícia földjében nyugszik, jeltelen sírban). A gimnázium 1914−15-ös tanévet záró értesítője két elesett katonájának búcsúztatóbeszédeivel jelent meg. A továbbiakban, hat éven át minden évzáró értesítőbe kerültek megemlékező írások a frontokon meghalt tanárokról, diákokról.
Mint elhangzott, a helyi világháborús emlékművön 350 meghalt vagy eltűnt honvéd neve szerepel. A településen lényegében minden családnak volt saját vesztesége a Nagy Háborúban.

Fotók: a szerző felvételei