Világszínvonalon – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A 19. század első felében Magyarország az egészségügyi viszonyokat tekintve még az Osztrák Császárság örökös tartományaihoz képest is elmaradásban volt: hazánkban 20 000 lakosra, míg a Lajtán túl 5000 főre jutott egy orvos. A városokban még elfogadható állapotok uralkodtak, ám vidéken – jobb híján – javasasszonyokhoz, kuruzslókhoz fordult a nép, gyógyszert pedig a vándorárusoktól vett. A polgári egészségügy szervezetét a budai cs. kir. Helytartótanács egészségügyi osztálya irányította, míg alsóbb szinten a vármegyék és városok tisztiorvosai jelentették az egészségügyi szakigazgatást. A katonai egészségügy szervezete teljes mértékben a cs. kir. bécsi Tábori Orvosi Főigazgatóság fennhatósága alatt állt.

A magyar orvoskar viszont korántsem volt annyira elmaradva a világszínvonalhoz képest, mint maga az egészségügy. A nagyszombati, majd a pesti egyetem orvosi kara – jó oktatási rendszerének köszönhetően – kiváló szakemberek sorát bocsátotta ki az 1800-as évek első felében, akik közül néhányan (például Stáhly Ignác, Flór Ferenc, Lumniczer Sándor, Balassa János, Schöpf-Merei Ágoston vagy Korányi Frigyes) később meghatározó személyiségei lettek a magyar egészségügy megreformálásának. A külföldi egyetemeken is pallérozódó orvosok gyorsan átvették a nyugaton már bevált megoldásokat: például az érzéstelenítésre – először 1846. október 16-án az Egyesült Államokban – használt étert Balassa János 1847. január 11-én próbálta ki erre a célra, februárban pedig már az első sikeres operációk is lezajlottak a szer segítségével, Pesten és vidéken egyaránt.

További részletek a Magyar Honvéd magazin január 17-én megjelenő számában!