Zárt rendszer

Szöveg: Révész Béla | 2016. június 13. 14:23

Négy esztendő nem túl hosszú idő egy felsőoktatási intézmény életében. Ha azonban éppen az alapítástól számított első négy évről van szó, nagyon is lényeges időszak. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának dékánjával, dr. Boldizsár Gábor ezredessel az eddigi eredmények mögötti munkáról, elképzelésekről, oktatási filozófiáról beszélgettünk.

Az Országgyűlés 2011-ben fogadta el azt a törvényt, amelynek értelmében a katonatiszti képzést a közigazgatási és a rendészeti képzéssel egyetlen felsőoktatási intézménybe vonták össze. Az egykori Rendőrtiszti Főiskola, a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Kara, valamint a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem integrációjával létrejött a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE). Ez az átszervezés természetesen óriási előkészítést és energiát igényelt, ráadásul számolni kellett olyan tényezőkkel is, mint például az oktatói rendszer átalakulása.

– A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem annak idején teljes mértékben felkészült az integrációra. A feladat világos volt, a szakmai és strukturális átalakítások azonnal elkezdődtek. Egykaros egyetemmé váltunk, a képzés átalakításának legfontosabb kritériuma az volt, hogy a karon kizárólag katonai képzés folyjon, a polgári képzések pedig kerüljenek át más karokra vagy pedig szüntessük meg azokat. Voltak olyan szakok, amelyeket felmenő jelleggel futtattunk ki; ezek éppen idén, négy év elteltével fejezik be tevékenységüket, miután az utolsó hallgatók is végeznek – emlékezett az új korszak teendőire dr. Boldizsár Gábor ezredes.

– Az átszervezés az oktatókat is alapvetően érintette. Volt, aki másik karnál folytatta a korábbi munkáját, míg mások nyugdíjba vonultak. Ezt a folyamatot alapvetően befolyásolta a 2013. évi – a kettős ellátás megszüntetéséről szóló – döntés, amelynek értelmében választani kellett a nyugdíjba vonulás és a nyugdíj, vagy a további oktatói munka és a nyugdíj szüneteltetése között. Ennek következtében pedig egyéni elhatározás alapján több tucat munkatársunk a nyugdíj mellett döntött. A történet persze ennél sokkal komplexebb volt, ugyanis tapasztalt, sok évtizede oktató szakemberek távoztak közülünk, ezzel kényszerhelyzetbe kerültünk, és a fiatalítás felgyorsítása elkerülhetetlenné vált. Ez a szándékunk azonban szerencsére összhangban állt a döntéshozók elvárásaival, és megfelelt annak az alapkövetelménynek, miszerint olyan – parancsnoki múlttal rendelkező, gyakorlatorientált – oktatókat válasszunk ki a fiatalabb generációból, akiknek műveleti területen is van tapasztalatuk. Harcoló alakulatoktól, harctámogatóktól, szakalakulatoktól vártuk a jelentkezőket, vagyis olyan helyekről, ahol addig a gyakorlatban végezték azt, amit nálunk oktatniuk kell. Az elmúlt négy évben mintegy tíz-tizennégy fő érkezett a karra, s közülük többen ma már a PhD-tanulmányaikat végzik – részletezte Boldizsár ezredes.

Az egyetemi katonai tisztképzés (hasonlóan az intézmény többi karához) a felsőoktatási rendszeren belül teljesen speciális területet foglal el. Nemcsak azért, mert több minisztérium együttesen tartja fent az NKE-t, hanem azért is, mert a honvédelmi tárca és a Magyar Honvédség vezetése által meghatározott feladatszabás, valamint konkrét keretszámok alapján dolgoznak. Ahogyan Boldizsár ezredes fogalmazott: ez egy zárt rendszer, amelynek előnye és egyben az oktatók óriási felelőssége is, hogy a végzős hallgató tisztként továbbra is a zárt rendszerben marad.

– A polgári karok kivezetésével már „csak" katonai oktatással foglalkozunk. Olyan képzést biztosítunk négy éven át, amely egy életpálya legfontosabb alapja. Ne feledjük például, hogy tőlünk nem kerülnek ki diplomás munkanélküliek. A zárt rendszer előnye ugyanis többek között az, hogy aki nálunk sikeresen végez, az munkát, beosztást kap. Kapnia is kell, hiszen más aspektusból megközelítve nem lenne szerencsés, ha az itt szerzett szenzitív (úgymond: kényes) tárgyi, szakmai tudást annak birtokosa a civil szférában próbálná meg alig 22 esztendősen kamatoztatni – hallhattuk a dékántól.

A szűk létszám egyik előnye, hogy minden tudásukat és energiájukat a legmagasabb szintű oktatásra tudják fordítani. Az általános keretszám-rendszerrel ellentétben az egyetemen évekre előre prognosztizált adatokkal dolgoznak a felvételi eljárások során.

– Az alapképzésre többszörös a túljelentkezés, a keretszámot minden évben a HM és az MH vezetése adja meg. Ez nem is lehet másképp, hiszen csak a legfelsőbb szinteken szabhatják meg a várható beosztások számát, ők tudnak valós előrejelzést felállítani akár hosszabb távra is. Intézményünk speciális helyzetben van tehát e tekintetben is, hiszen mi már a felvételik alkalmával megközelítőleg tudjuk azt is, hogy öt év múlva hol és hány beosztás betöltésére lesz szükség, s ehhez az igényhez tudjuk igazítani a képzést. Kapacitásunk akár a jelenlegi létszámkeret többszörösére is lenne, de mindig a logika és a vezetés kalkulációi határoznak a felvehetők maximális számáról – hangsúlyozta a kar dékánja.

Egyes szakirányok iránt akkora érdeklődés mutatkozik, hogy csak szigorú szűrőrendszer segítségével lehet kiválogatni a legérdemesebb hallgatókat.

– A felvételi eljárás során eleve magasra tesszük a képzeletbeli lécet. A fizikai alkalmasság vizsgálatától kezdve a felvételi pontszámon át a pszichés terhelhetőségig és motivációig mindent figyelembe veszünk. A szakokon belül a második év végén döntjük el a specializáció irányát, azaz, hogy a hallgatók közül ki lesz tüzér, ki foglalkozik majd logisztikával, ki szolgáljon vegyivédelmisként vagy harckocsizóként, stb. Ebben is egyedi tehát a képzési rendszerünk, mert – tekintetbe véve persze a hallgatók kívánságát – a tervezett beosztásba történő alkalmasságról is nekünk kell döntenünk. Kényes állomása ez a hallgatók oktatási folyamatának, hiszen nem mindenkinek, sőt, néha bizony csak keveseknek adatik meg, hogy olyan specializáción folytassák tanulmányaikat, amelyet a kezdetben elterveztek – jegyezte meg az ezredes.

A specializációs döntés egyébként szigorú kritériumok alapján zajlik. Három összetevőjéből az első a szokásos, évenkénti katonaiteljesítmény-értékelés. A második a tanulmányi eredmény, a harmadik pedig egy olyan pontozási rendszer, amelyet a hallgatók maguk állítanak össze. E három tényező alapján alakul ki a rangsor, hogy kik lesznek az elsők a választott pozícióra. Aki pedig nem fér bele a keretbe, annak más specializációval kell megbarátkoznia.

Arra a kérdésre, miszerint nem okoz-e ez csalódást azoknak a hallgatóknak, akik kénytelenek tudomásul venni, hogy nem az lesz a majdani beosztásuk, amit elterveztek, a kar dékánja így válaszolt.

– Húszéves fiatalokról van szó, akik még el sem kezdték a pályát, ezért nyilván lehet, illetve van bennük csalódottság. Karunk azonban óriási hangsúlyt fektet a csapatszemlélet elfogadtatására. Reális képet kell felmutatnunk nekik, meg kell értetnünk velük, hogy bár közhelynek hangzik, de a hadsereg valóban olyan, mint egy óriási gép: egyetlen hiányzó vagy rosszul működő, apró alkatrész az egész működését képes megbénítani, tehát minden egyes fogaskerékre szükség van. A két év alatt a való világ minden előnyével és hátrányával igyekszünk szembesíteni a tisztjelölteket, hogy megértsék és elfogadják: bármilyen beosztásba kerüljenek is, a munkájuk nélkülözhetetlen a rendszer zökkenőmentes működtetéséhez.

Az NKE HHK aktívan részt vett és vesz a migránsválság kezelésében is.

– A honvéd tisztjelöltek a Magyar Honvédség önálló alakulatához, az MH Ludovika Zászlóaljhoz tartoznak. A zászlóalj, mint hadrendi elem, többször vett részt a közvetlen határbiztosítási feladatokban. A honvéd tisztjelöltek elsősorban ott is a saját szakterületükhöz igazodva csatlakoztak a tevékenységhez, s ez óriási tapasztalatszerzési lehetőséget biztosított a számukra. Egyfelől láthatták, hogy éles helyzetben hogyan működik a Magyar Honvédség rendszere, másrészt az önbecsülésüknek is jót tett, hiszen szó szerint átélhették, megtapasztalhatták a haza szolgálatát. A válsághelyzet kezelésébe oktatóinkat is bevonták, akik a különböző vezetői szintek munkájában vettek részt – magyarázta Boldizsár ezredes, majd a határnál folyó tevékenység egy másik, a jövőre nézve kiemelten fontos aspektusáról, a belbiztonsági szervek munkájának összehangolásáról beszélt.

– Mit jelent például, hogy a honvédség a rendőrséget segíti, és miért fontos ez egy olyan intézmény szempontjából, amely magában foglalja valamennyi, a jelenlegi helyzetben tényezőnek számító szervezet képzését? A válasz egyszerű: csak úgy lehet sikeres az együttműködés, ha ismerjük egymás döntéshozó mechanizmusát, szervezeti kultúráját, képességeit és korlátait. Ha már az egyetemen elkezdjük a társszervek munkájának összehangolását, ezáltal éles helyzetben is minimálisra csökkenthetjük a hibalehetőségeket – mutatott rá az ezredes, majd így folytatta: a jelenlegi helyzet hasonlít azokhoz a feladatokhoz, amelyekben a Magyar Honvédség a külföldi missziók során már számtalanszor bizonyított. A legtöbb külszolgálatban ugyanis a katonák a helyi rendőrség munkáját is segítik, van tehát benne tapasztalatunk, vannak bevált módszereink.

– Amikor támogatásról beszélünk, persze ne csak az egyesített járőrözésre gondoljunk. Itthon például kizárólag a honvédség rendelkezik olyan jelentős logisztikai képességgel, háttérrel, amely most a határon nélkülözhetetlen, és ez már a teljes körű támogatás szükségességét veti fel. Ne legyenek illúzióink, a migránsok még éveken át „munkát adnak" majd a határon szolgálóknak. Ha szükség lesz a honvédség teljes támogatására, az a közös szervezésben-tervezésben is új korszakot nyithat; minden műveleti tevékenységet közösen kell megtervezniük az együttműködő szerveknek. Az erre történő felkészítésben pedig az egyetemnek is nagy szerepe lehet, hiszen a közös elvek, érdekek, elgondolások mentén felépített oktatás kulcsfontosságú lesz a megváltozott biztonsági helyzetben. Szakmai, tudományos hátteret is kell biztosítani annak megalapozásához, hogy miként lehet egy ilyen támogatói, együttműködési feladatot megoldani. Ki kell dolgoznunk azokat az eljárásokat, amelyek most még csak lehetőségként léteznek, de váratlan helyzetekben azonnal szükséges alkalmaznunk – vázolta a lehetséges új feladatokat Boldizsár ezredes.

S hogy a dékán mit tart az elmúlt négy év legnagyobb sikerének?

– Azt, hogy itt vagyunk, ahogyan sikerült átalakítanunk, alkalmazkodnunk a feltétel-rendszerhez. A 2011-es profilváltás alapjaiban változtatta meg a struktúrát, majd pedig a kettős ellátás tilalmát eredményező helyzetet is megoldottuk. A doktori képzésünk kiválóan működik, hasonlóan a mesterképzéshez, az alapképzésnél pedig elég a felvételi számokra pillantani. Ki tudjuk elégíteni a Magyar Honvédség katonai felsővezetői, vezérkari tanfolyami igényeit, évi több mint 100 különböző képzést tartunk. Integrálódtunk az egyetembe, alkalmazkodtunk a változó kihívásokhoz, a közös rendszer pedig óriási előnyöket rejt. Azok, akik ma bármelyik karon az intézmény hallgatói, mire közép- és felsőszintű vezetők lesznek, már egy közös értékrendet és szemléletet tudhatnak magukénak, hiszen erre tanítjuk őket. Ha a különböző területek filozófiáját és működési rendszerét már az oktatásban össze tudjuk hangolni, akkor egy jól és olajozottan működő rendszert kaphatunk. Gondolkodó, a kihívásokra válaszokat adni tudó katonákat, vezetőket képzünk. Napjaink kihívásaira pedig csak megfelelő és megalapozott szemléletmóddal lehet válaszokat adni. Az erre történő felkészítés a mi feladatunk és felelősségünk – zárta a beszélgetést a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja.