Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Hazaszeretet, szülőföldszeretet, emlékápolás

Szöveg: honvedelem.hu |  2010. augusztus 15. 8:40

A Bakonyban, nem messze Németbányától és Bakonyjákótól feküdt Iharkút. A hely lakott volt már az Árpád-korban is, majd a török idők során elnéptelenedett. Az Esterházy család telepítette be újra, lakosainak zöme németajkú volt, akik erdei munkából és favágásból éltek. A II. világháború után a falu hanyatlásnak indult, a németajkúakat a kitelepítés sújtotta, a népesség egy része városba költözött.

A község sorsát az alatta található
bauxitvagyon felfedezése pecsételte meg. 1979-ben megkezdték a település
területén – közvetlenül a házak alatt is – található bauxit kitermelését.
Mivel ez népgazdasági érdeknek számított, 1981-ben a községet
közigazgatásilag Bakonyjákóhoz csatolták, lakosait kitelepítették. A lakosok
kárpótlásul a környező településeken kaptak házat, illetve lakást. Még a
temetőt is áttelepítették. A falut eldózerolták, helyén hatalmas külfejtés
létesült.

Az Iharkútról elszármazott szülöttek, gyermekeik, unokáik, dédunokáik
esztendőről-esztendőre megemlékeznek eldózerolt községükről. Pár éve
létrehoztak az eltűnt falu központjában egy kis bekerített emlékparkot,
ahová a megmaradt kőkereszteket és a falu egykori harangját helyezték el
mementóként. Ide gyűltek össze idén, augusztus 14-én is szép számmal, ahol
Bakonyi Lajos az Iharkút emlékét ápoló egyesület elnöke köszöntötte a
megjelenteket.

Az ünnepélyes zászlófelvonást, az elhunytakért szóló harangkongatást,
illetve a kis verses-zenés műsort követően Kerecsényi Zoltán, a pápai Honvéd
Bajtársi Klub titkára mondott ünnepi beszédet, melyben kiemelte, az, hogy
évről-évre ide elzarándokolnak az emberek, és emlékeznek-emlékeztetnek,
valójában a hazaszeretet szép példájáról tesznek tanúbizonyságot, mert
szeretet és ragaszkodás, amely minden körülmény és nehézség ellenére köt,
hozzákapcsol a szülőföldhöz, a helyhez, a tájhoz, az elődök örökségéhez, az
évszázadok hosszú során keresztül örökölt szokásokhoz, az ősökhöz, a
hagyományokhoz.

 

Kerecsényi idézte Nagy László költő Bakony című versének
sorait, végül Vasvári Pálnak “A honismereti ismeretek, hadtörténeti
ismeretek" című munkájából ismertetett egy részletet. A Thermopülák alatt
elvérzett Leonidaszt, Szondi hősies halálát, Zrínyi dicső elestét, a
temesvári védelmező losonci férfiak elszántsággal feláldozott életét
állította például a fiatalabb nemzedékek felé való emlékezet- és
szülőföldszeretet átadására, hogy az iharkúti történelmi múlt ismerete ne
csupán egy tiszteletreméltó, hidegen hagyó értékek tisztelete legyen, hanem
eleven értéknek tekintsék azt az újabb nemzedékek.

A rendezvényen dr. Õsi Attila geológus-paleontológus is szólt az
egybegyűltekhez számot adva felfedezéseikről. Ugyanis a fiatal tudós
kutatócsoportjával Iharkút közvetlen közelében tíz évvel ezelőtt egy új, 85
millió éves dinoszaurusz faj maradványaira bukkant. A mai Bakony vidékét
egykor trópusi mocsár uralta. Õshüllők és dinók, égbe törő araukáriafák
világa volt itt.