Hentvenhét éve jelentették be Japán kapitulációját

Európában a németek kapitulálásával 1945. május 9-én véget ért a háború, csak a csendes-óceáni térségben folytak véres még ütközetek.

Hosszú volt az út a dokumentumok aláírásáig, hiszen az amerikai csapatok közel két évig dolgoztak azon, hogy a fontos japán szigeteket és stratégiai pontokat elfoglalják. Az amerikai tengerészgyalogság és hadsereg egységei sorra visszafoglalták a fontos  bázisokat, 1944-ben bombázásaik már elérték a fő japán szigeteket, az ipari kapacitás megtörését szolgáló szőnyegbombázásokkal akartak győzni.

Az amerikaiak 1945 elején nehézségbe ütköztek, ugyanis Ivo Dzsima szigeterődjének elfoglalása több, mint egy hónapig tartott. Okinava szigetét pedig három hónapon keresztül támadták, mire sikerült elfoglalniuk. Utóbbi művelet mindkét oldalon százezres nagysású veszteséget eredményezett, ekkor látták be az amerikai vezetők, hogy akár még évekig is tarthat Japán teljes megszállása. Japán oldalról elismerték, hogy a háború számukra végleg elveszett, ezért békeajánlattal megkeresték a szovjeteket. Azonban Sztálinnak nem volt érdeke a béke elfogadásában, hiszen nem akart kimaradni a területosztásról. A Vörös-hadsereget felkészítették Japán bábállamának, Mandzsúriának a megtámadására. Hadat üzentek, és augusztus 8-án megtámadták Mandzsúriát.

Hirosima és Nagaszaki bombázása után végleg belátta a japán vezetés, hogy semmi esélyük sincs a győzelemre, a további pusztítástól tartva a császár 1945. augusztus 15-én bejelentette a kapitulációt. Néhány csalódott japán katona azonban úgy gondolta, hogy ezt a lépést nem lehet megtenni. Egészen a második világháborúig Japán egyetlen háborút sem veszített, a kapitulálást elfogadhatatlannak tartották.

Voltak, akiknek nem tetszett a megadás gondolata... Hatakana őrnagy embereivel augusztus 15. hajnalán bekerítette a császári palotát Tokióban, próbálta meggyőzni az első császári gárda parancsnokát, Mori Takesit, hogy álljon az ő oldalukra és vegyen részt a puccsban. A parancsnok nemleges választ adott, ezért a megszálló katonák fejbelőtték. A palotaőrséget lefegyverezték, majd keresni kezdték azt a bakelitlemezt, amelyen a császár lemondó beszéde volt rögzítve, ám azt végül nem találták meg.

Hatakan őrnagy reggel 5 órakor egy pisztollyal távozott a császári palotából. A japán rádióba próbált bemenni és lakosságot akarta megszólítani, hogy álljanak a puccs oldalára. Terve kudarcba fulladt, nem tudott bejutni a rádió épületébe. Sizuicsi Tanaka tábornok felszólította a palotában maradt felkelőket, hogy adják meg magukat. Reggel 8 órára az utolsó lázadó is elhagyta a palotát, a rádióban rendben leadták a császár beszédét.

1945. szeptember 2-án aláírták japán vezetői az egyezményt, ezáltal hivatalosan is lezárult a második világháború. A japán hadsereg egyesegységei és katonái még hónapokig harcoltak a csendes-óceáni térségben. Onoda Hiroo tartja a megdönthetetlen rekordot, 1974-ben adta meg magát, amikor megtalálták őt a Fülöp-szigeteken és meggyőzték, hogy a háborúnak már régen vége van.