„Hittel vállalom!”

Békási Imre ÖTT őrmester több, mint húsz éve foglalkozik a katonai hagyományok ápolásával, számára mindig fontos volt a hazaszeretet, a katonai hivatás, az egyenruha iránti tisztelet.

Nem véletlen kapta az elismerést, hiszen tizenöt éve vezeti a kisbéri székhelyű Perczel Mór Honvéd Hagyományőrző Egyesületet, számtalan rendezvényen vett részt, katonai hadisírok ápolását végzi, emellett tartalékos katona is az MH 6. Sipos Gyula Területvédelmi Ezrednél.

„A katonai hadisírok ápolása számomra nagyon messze nyúlik vissza. Talán 5-6 éves koromtól a nagymamámmal rendszeresen jártam a temetőbe a papám sírjához, és a mama mindig szakított arra is időt, hogy a temető szélében lévő katonai tömegsírról leszedje a gazokat. Mindig azt mondta, nekik is volt édesanyjuk, aki valahol siratja őket. A nagymamám volt a példaképem, ő volt az, aki elindított bennem valamit, hogy a későbbiekben ismeretlen katonák földi maradványait szolgáló nyughelyeket ápoljak.”

Békási Imre ÖTT őrmester vallja, hogy az elesett katonák emlékeinek ápolása bölcsesség. „Aki szereti a hazáját és némi kötödést érez azok iránt, akik a hazájuk védelméért az életüket adták, és lehetősége van elfeledett katonák sírjait, emlékhelyeit gondozásába venni, akkor az a valaki már tett a hazája bölcsességéért. Egy munkája mellett hazát szolgáló katonának, akinek a hazaszeretet, a hazaszolgálat nem üresen csengő szavak, hanem a vérébe ivódott lelki töltet, annak ezt a küldetést vállalnia kell! Én hittel vállalom!”

A Perczel Mór Honvéd Hagyományőrző Egyesület elnökeként az elmúlt évek alatt számtalan rendezvényt szervezett, amely élő kapocsként szolgált a honvédség és a társadalom között. Ezáltal mindig is szorosan kötődött a honvédséghez, majd, amikor az interneten olvasott a Tatabányán székelő 12. Területvédelmi Zászlóalj létrejöttéről, azonnal késztetést érzett a haza szolgálatára, így 52 évesen, munka mellett jelentkezett az önkéntes tartalékosi szolgálatra.

A modulképzés keretében történő kiképzése mellett, folyamatosan részt vett sírok felújításban, gondozásban, nagyon sok köszönő levelet és sok-sok elismerést kapott az önkéntes munkájáért.

Az egyik ilyen kiképzési nap után a 12. Területvédelmi Zászlóalj parancsnoka összehívta az állományt és felolvasta, majd átadta - a pandémia helyzetre való tekintettel - a honvédelmi miniszter elismerését az ÖTT őrmesternek. „Kellemesen meglepődtem az emléktárgy átadásán és a köszönő szavakon, ez is megerősítette bennem, hogy jó úton járok.”

A kérdésre, miszerint milyen érzés az általa felújított, megszépült emlékhelynél, sírhelynél állnia, egy példával válaszolt: „a legszebb, a legmeghatóbb az volt, amikor egy hazánkban elesett katona unokája eljött, több ezer kilométert utazott, hogy láthassa a nagyapja sírhelyét, amelyet aztán együtt tettünk rendbe és az ezt követő kézfogás, a könny, amiben a szeme úszott, azt az érzést nem lehet leírni, csak átélni.”