„Hittem abban, hogy én erre születtem”

Mikor és miért döntött úgy, hogy pilóta lesz?

Nálam ez már egészen kiskoromban, még óvodásként kialakult. Volt egy filmélményem – egy második világháborús japán haditengerészeti vadászpilótákról szóló történelmi film –, amely onnantól kezdve meghatározta kezdve az egész életemet, mert tudtam, hogy én erre a szakmára születtem, ezt akarom majd csinálni. És ez az elhatározás ki is tartott bennem mind a mai napig.

Az is megfogalmazódott önben, hogy egyszer majd Gripennel szeretne repülni?

Amikor én még óvodás voltam, a Gripen még csak a tesztfázisában járt, nem is ismertem vagy hallottam róla. Amikor elkezdtem a vadászpilóta szakmai iránt érdeklődni még MiG-23-ason, illetve Szu-22-esen szerettem volna repülni. Ezek voltak az álmaim, de egyik típus sem „várta meg”, hogy bekerüljek a honvédség kötelékébe.

Vadászpilótaként hogyan néz ki egy átlagos napja, mikkel foglalkozik?

Nagyon speciális helyzetben vagyunk – nemcsak én, hanem az összes kollégám. Egyszerre kell általános munkarend szerint részt vennünk a kiképzési repüléseken, gyakorlatokon, elméleti felkészítéseken, és mindemellett heti rendszerességgel kell szolgálatba járnunk, ellátva az ország légterének védelmét. A kiképzési repülés ahhoz szükséges, hogy a NATO előírásokból fakadó kötelességeinket teljesíteni tudjuk, illetve megfeleljünk a Magyar Honvédség által támasztott elvárásoknak. Ehhez folyamatosan készülni kell és kiképzést folytatni, az elért szintet pedig fenn kell tartani, ami sok gyakorlórepülést jelent.

Önnek személy szerint mi jelenti a legnagyobb kihívást a mindennapok során?

Annak, aki ezt szívvel-lélekkel csinálja és az életét, az energiáját áldozza azért, hogy a hazát szolgálja, mindaz, amit tesz valójában hivatás. Én ezt így kezelem: nekem ez a hivatásom, ami egy olyan embert igényel, aki elhivatott, céltudatos, és meg tudja valósítani azokat a célokat, amiket kitűz magának. Személy szerint újabb és újabb szakmai célokat, kihívásokat tűzök ki magam elé, amiket el akarok érni.

És ebben a hivatásban mit szeret a legjobban?

Nyilván repülni, de ezzel mindenki így van ebben a szakmában, függetlenül attól, hogy harci repülőgépen, helikopteren, oktatógépen vagy szállítógépen repül. Ugyanakkor plusz „töltetet” ad, velem együtt minden kollégámat motivál és visz előre, hogy a repülőgépekkel harcfeladatokra készülünk fel.

Eddigi pályafutásából mire a legbüszkébb?

Nehéz kérdés, mivel viszonylag hosszú és színes pálya áll már most mögöttem. Ha emberi oldalról közelítem meg, akkor arra, hogy majdnem öt évet töltöttem oktatóként Kanadában, az NFTC-programban. Mindez nagyon jó lehetőség volt arra, hogy egy teljesen más szemléletet, világképet lássak. Hiszen nagyon sokféle, különböző nézőpontot, kultúrát, viselkedésmódot ismertem meg, s ezektől én több lettem. Elértem a kanadai rendszerben a második legmagasabb oktatói fokozatot, amire nagyon büszke vagyok.

Szakmailag pedig a balti légtérellenőrzési misszióban (NATO Baltic Air Policing – BAP) való részvételt emelném ki. 2019-ben több mint három hónapot töltöttem kinn Litvániában. Mondhatjuk, hogy békeidőben ez jelenti a szakma csúcsát, azaz amikor egy dinamikusan változó biztonsági környezetben felfegyverzett repülőgéppel kell szolgálatot ellátni. Készen állva minden eshetőségre.

Mindezek mellett itthon, az idei szezontól én leszek a magyar légierő hivatalos bemutató pilótája. Nyilván ez is nagy büszkeséggel tölt el.

Láthatjuk a Magyar Honvédség nemrég megjelent kampányfilmjében. Hogyan élte meg magát a forgatást?

Ez egy nagyon izgalmas és érdekes kihívás volt. Nem csak az volt a feladatom, hogy szerepeljek a filmben, hanem én voltam a felelős azért is, hogy a Gripennel végrehajtott repülős jelenetek egyrészt biztonságosak, másrészt pedig látványosak és különlegesek legyen. Emellett a stábnak is tanácsokat adtam arra vonatkozóan, hogy mit és hogyan tudnánk megmutatni a filmen.

Milyen érzés, hogy ön képviselhette társait a kisfilmben?

Csak ismételni tudom önmagam: büszkeséggel tölt el. Egyébként mindez az idéntől kezdődő bemutatópilóta szerepkörömből adódott, mivel aki bemutatópilóta, az egyben a magyar légierő arca is, tehát reprezentációs feladatai is vannak. Én már évek óta nagyon fontosnak tartom azt, hogy változtassak a honvédség megítélésén. Azt, hogy a civilek lássák: mi komolyan vesszük a hivatásunkat, erőt, időt, energiát nem sajnálunk azért, hogy ha kell, akkor a legjobb tudásunk szerint megvédjük őket. Ezért öröm számomra, hogy részt vehettem a filmben, hiszen ez lehetőséget adott arra, hogy egy olyan képet, egy olyan szereplőt mutassak meg a civileknek, akire sokan talán büszkék is lehetnek, illetve akit követendő példának tarthatnak.

Mit mondana a katonai pálya iránt érdeklődőknek, miért érdemes a Magyar Honvédség kötelékében szolgálni?

A honvédség bárkinek lehetőséget ad arra, hogy megmutathassa, mire képes. A kézifegyverektől kezdve, a harckocsikon át, egészen a harci repülőkig nagyon széles az a haditechnikai spektrum, amelyek kezelésére elhivatott, bátor emberekre van szükségünk.

Mit gondol, kik számára a legmegfelelőbb a katonai életpálya?

Azoknak, akikben ott lapul a bizonyítási vágy, hogy saját magának és társainak bizonyítson: tényleg ő a legjobb, aki az adott feladatot el tudja látni!

Ez mennyiben fedi azt a réteget, akiknek a pilótaképzést javasolná?

Én bárkinek javaslom a pilótaképzést, aki érdeklődik eziránt és ki akarja magát próbálni. Mi már készen állunk, és bízunk benne, hogy minél több fiatal is, és minél többen jelentkeznek majd pilótának.

Mit tanácsolna azoknak, akik jelentkeznek?

Azt, hogy ne adják fel, legyenek eltökéltek és higgyenek abban, amit csinálni akarnak. Tudom, hogy ez nem egy könnyű út, nagyon sok buktatója van. Itt igenis küzdeni kell és kitartás is szükséges ahhoz, hogy az ember célba érjen.