Hogyan kávéztak a katonák?

Meglepő lehet, de a polgárháborús levelek nagy részében az olvasható, ahogy a családnak kifejtik, hogy milyen volt az aznapi kávé, vagy arról számoltak be szomorúan, hogy elfogyott. Illetve reményeiket fejezték ki arra vonatkozóan, hogy mielőbb újra hozzájutnak az italhoz. A kávé szó többször szerepelt a levelekben, mint a háború, a golyó, az ágyú, vagy az anya szavak.

Az északi unionista tisztek - felfigyelve a koffein hatásaira - ügyeltek arra, hogy katonáink legalább egy csésze kávét ihassanak a csatákat megelőző reggeleken. Sok esetben a harc után is kávéval várták őket. Sőt, olyan tiszt is volt, aki arra utasította a katonákat, hogy a kulacsokban víz helyett kávét tartsanak. Egyes egységekben azt is megoldották, hogy a kritikus pontokon lévő katonák állandóan koffeinhez jussanak. Ezt kávéfutárok felbérlésével érték el.

Egy anekdota szerint a déli hadsereg veszteségéhez hozzájárult az, hogy amikor az északi unionisták blokád alá zárták a déli konföderációs államokat, a déli oldalon harcoló katonák egyre ritkábban juthattak kávéhoz. A zárlattal elvágták tőlük - a kávé mellett - az élelem, valamint a gyógyszer utánpótlás beszerzési lehetőségét is. A déliek próbálták helyettesíteni az italt, ezért kávébab helyett - többek között - szárazbabot, sörárpát, pörkölt makkot, gyapotmagot, burgonyahéjat és cikóriagyökeret használtak. Mindez azonban nem érte el a várt hatást, a katonai feljegyzéseket olvasva pedig látható, hogy egyre többször voltak elégedetlenek a helyzet miatt. Az is egyre nyilvánvalóbba vált, hogy a kávéhoz vezető út egyedül az északiakon keresztül vezet. Talán valóban hozzájárult mindez ahhoz, hogy az északiak győzedelmeskedtek.

A háborús időszakban a katonák számára gyakran nem csupán a kávé, de az elkészítéséhez szükséges ivóvíz megszerzése is nehézséget okozott. Emiatt volt, hogy a Mississippi sáros vizéből vagy esővízből, illetve tócsák vizéből készítették el az italt.

Volt olyan, amikor a katonák karabélyt használtak kávédarálónak. Az 1860-as években ugyanis az amerikai Sharps Rifle Company elnevezésű vállalat olyan karabélyt kezdett el gyártani, amelynek markolatába apró darálót építettek. Ugyan nem kávédarálásra tervezték, hanem arra, hogy a katonák lovainak gabonát őröljenek vele. Ebben nem teljesített jól az eszköz, kávédarálóként viszont működött.

Egy magyar katona és a kávé

A sokak által ismert Illy márkájú kávé alapítója a Temesvárról származó magyar Illy Ferenc volt, akit 1913-ban a császári és királyi temesvári 61. gyalogezred kötelékébe soroztak be. A Nagy Háborúban kiváló tiszthelyettes vált belőle, majd őrmester lett. 1915-ben megkapta a Koronás Ezüst Érdemkeresztet, 1916-ban a Koronás Vas Érdemkeresztet, 1917-ben pedig a Bronz Vitézségi Érmet.

Az első világháború után Triesztben telepedett le, Francesco Illy néven, ahol a kezdetekben egy kakaó- és kávékereskedéssel, valamint pörköléssel foglalkozó cégnél helyezkedett el. Forradalmi ötlete a légmentes csomagolás volt - vagy más néven vákuumcsomagolás - , amely segítségével megőrzik a frissen pörkölt kávé illatát és aromáját, illetve a speciális dobozok használata volt. 1933-ban saját céget alapított Illycaffè néven. Két évvel később Illetta néven védette le találmányát, amely a világ első, forró vízzel működő automata eszpresszó kávégépe volt, a mai korszerű kávégépek elődje.