Homokfelhő emelkedik a magasba

A normál autóstérképek nem is jelölik az Izsákhoz közeli Uzovicstanyát, amelyen keresztül visz az utunk a robbantási területre. A vékony aszfaltkígyó egyszer csak elfogy autónk kereke alól, sáros erdei úton megyünk tovább. A fák között, jellegzetes kiskunsági homokbuckák tövében a tűzszerészek már várnak ránk.

A lakott területtől távol lévő, s viszonylag eldugott területen a közeli, Magyar Honvédséggel szerződésben lévő, lőszerszétszerelő üzemből kikerülő, tovább már nem szerelhető, ám kezelésre veszélyes anyagok megsemmisítését végzik a tűzszerészek. Ebben az üzemben a Magyar Honvédség rendszeréből kivont lőszerek szétszerelését végzik.

Amelyeket természetesen nem ingyen, hanem térítés ellenében végez el a zászlóalj. Hajdu ezredes elmondja: az ilyen és ehhez hasonló „térítéses" munkákat csak akkor vállalhatja el az alakulat, ha az elöljáró erre előzetesen engedélyt ad. Természetesen így történt ez most is. Egy évben egyébként mindössze két-három térítéses munkát tudnak elvégezni a zászlóalj katonái; alkalmanként általában két-három hetet töltenek egy-egy feladat végrehajtásával.

– Az ilyen jellegű munkákért kapott pénzből tudjuk megvásárolni azokat a tűzszerész és hadihajós szaktevékenységhez szükséges kiegészítő felszereléseket, amelyek beszerzését a logisztikai költségvetésünk egyébként nem teszi lehetővé – mondja Hajdu Gábor. Megtudom azt is: általában térdvédőket bozótvágó késeket, vagy éppen kombinált kézi szerszámokat, vagyis a mindennapi munkavégzés során használatos felszereléseket vesznek ebből a pénzből.

Természetesen, amennyiben kapacitásuk van rá, más jellegű térítéses munkákat is el szokott végezni az alakulat. Általában

Hajdu ezredestől megtudom: az ilyen jellegű oktatásoknak már többször látták a hasznát, hiszen nem egy színesfémkereskedő-telepről kaptak bejelentést az elmúlt években, hogy robbanószerkezetnek látszó eszközöket kínáltak fel nekik átvételre.

Beszélgetésünk közben megérkezik egy „katonazöld" színű Dac tehergépkocsi a robbantási területre, amelyet néhány „Magyar Honvédség tűzszerész" feliratú járőrautó kísér. A három hete tartó megsemmisítési munkálatokat heti váltásban végzik az alakulat tűzszerészei. Ezúttal Janoczkó Tibor főtörzsőrmester, járőrparancsnok a munkálatok parancsnoka. Irányításával 13 ember dolgozik összehangoltan, összeszokottan. A tűzszerészek a tehergépkocsi platójáról papírdobozokat pakolnak a már előre kiásott, négy méter mély robbantógödrök mellé. A dobozokban több száz csappantyús csavar található, amelyek a Magyar Honvédség rendszeréből kivont, tüzérségi lőszerek szétszerelésekor maradtak meg. Ezeket az alkatrészeket már nem lehet további darabokra szerelni, ugyanakkor lőport tartalmaznak, így további kezelésük is veszélyes, azaz mindenképpen szükséges a megsemmisítésük.

A robbantást természetesen csak biztonsági távolságból nézhetjük végig. Az előírásoknak megfelelően háromszor felhangzik a „Vigyázz! Robbantás!" felkiáltás, majd megmozdul alattunk a föld, s a távolban homokfelhő emelkedik a magasba.

Egyébként Hajdu ezredes mai látogatása sem véletlen. Hiszen „fiai" elöljárói felügyelet nélkül is képesek elvégezni a munkát. Ám az a tűzszerész és hadihajós zászlóalj parancsnoka úgy döntött, hogy úgynevezett talajrezgés vizsgálatokat végeztet el a robbantás helyszínén. Ezekkel a vizsgálatokkal azt szeretné kideríteni, hogy a robbantás biztonsági zónáján belül, illetve azon kívül milyen szeizmikus hatások érik a területet. Éppen ezért felkért egy céget, hogy helyezzenek el érzékelőket a robbantási terület környékén. A vizsgálat során kapott adatokból pedig a későbbiekben további elemzéseket szeretne elvégeztetni a parancsnok.

További képek:

Fotó: Galovtsik Gábor