A Fekete Sereg titkai

Mi adta az ötletet a könyv megírásához és kiknek ajánlja könyvet elolvasásra?

A reneszánsz év kapcsán a Honvédelmi Minisztériumból jött a felkérés, hogy jó lenne egy kiadvány, ami ennek a kornak a hadtörténetével foglalkozik. Ennek kapcsán kerestük meg azokat az ismert személyeket, akik a korszakkal kapcsolatosan kutatásokat folytatnak. Vannak részek a könyvben, amelyek a szakemberek számára már ismertek voltak, de bekerültek ide olyan részek is, amelyek a jelenlegi kutatások eredményeiből lettek publikálva. Ilyen rész az államcímerek bemutatása, valamint az akkoriban használatos fegyverek történeti feldolgozása. A könyv átmeneti műfajban dolgozza fel a kor eseményeit, mert a lábjegyzeteivel és a források pontos megjelölésével útmutatót ad a téma iránt érdeklődő szakembereknek. Ugyanakkor olvasmányos formában lett megírva, ezért az átlagember számára is biztosítja az érthetőséget, amit a sok rajzos illusztrációval és a térképek megjelenítésével igyekeztük még elősegíteni.

Mi az, amivel érdekessé tettétek a könyvet az átlag olvasó számára?

Mi lehet itt ellentét? A huszárság kialakulása nem egy kimondottan magyar jelenség volt?

A huszárok alkalmazását illetően a gyökerekben lelhetők fel a magyar sajátosságok. A kor harcászati elképzeléseiben nagy szerepet játszottak a nehéz vértekkel, páncélzattal rendelkező gyalogosok és lovasok. Ezek mozgatása egy ütközetben nehézkes volt, ezért a csatákban az alkalmazásuk csak meghatározott helyzetekben volt lehetséges. A könnyű fegyverzettel felszerelt katonák viszont alkalmasak voltak gyors helyzetváltoztatásra, csapásmérésre az ellenség mögötti területeken, ezzel számtalan meglepetést okoztak az ellenségnek. A könnyű lovasság alkalmazásának előnyei a honfoglaló magyar harcmodorban jól nyomon követhető. A jelenlegi kutatások szerint a huszár, mint katona az ország déli részén, a Szörényi bánságban jelenik meg először az 1430-as évben és ekkor számolnak be az írások először a huszárok szolgálatba állításáról. Ezeket a huszárokat, csak a középkori viszonyokat ismerve és jóindulattal lehetett könnyű lovasoknak nevezni. Fegyverzetük ugyanis rendkívül összetett volt és buzogánytól a dárdáig sok mindennel fel voltak fegyverezve és általában páncélinget és sisakot is viseltek. Ezek a huszárnak mondott lovasok nagyon hasonlítottak az akkori ellenfeleikre, a török hűbéres lovasokra, a spáhikra. Fő fegyverük a törököktől átvett kopja, később szintén a török eredetű szabja volt, de megtalálható náluk kiegészítő fegyverként a csákány és a fokos is. Ennek ellenére ők kapják az akkori ütközetekben a nehéz fegyverekkel felszerelt csapatokkal szemben a gyorsan mozgó lovasság szerepét. Innen azért nagyon sok idő telik el, amíg eljutunk a ma ismert magyar huszárok fegyverzetéig és ruházatáig.

Igen. Még ma is vannak a köztudatban téves információk a korszakról, ilyen többek között a Fekete Sereg legendája. Tény az, hogy Európában a végváraknál valóban Mátyás állította szolgálatba először a zsoldos katonákat. Ezek abból éltek, hogy katonáskodtak,  harcoltak és szervezték a törökök elleni védelmet. Ennek a seregnek a magja 6-8 ezer fő volt, amit háború esetén felduzzasztottak több tízezres létszámra. Ez a zsoldos sereg külföldnek és a történetíróknak is feltűnt és az utolsó parancsnokuk, a „fekete" Haugwitz után csak „fekete sereg"-ként emlegették őket, de ez az elnevezés a jelenlegi ismereteink szerint Mátyás életében ismeretlen volt. Mátyás a zsoldos katonák alkalmazásának ötletét a hazai példákból vette. Sok nagybirtokos tartott katonát a saját birtokainak a védelmére és ezek főleg külföldi, elsősorban cseh zsoldos katonák voltak. Mátyás felismerve ezt a helyzetet, kezdett el, egy királyi kézben lévő állandó zsoldossereget kialakítani a már meglévő zsoldos csapatokból. Esetenként úgy, hogy megegyezést kötött velük és a beígért bírtok fejében a vezérek behódoltak a királynak. Szüksége volt egy ilyen erőre a királynak ezekben az években, mert a rendek több esetben fordultak szembe Mátyással és keresték a megegyezést III. Frigyes német-római császárral. Például 1459. február 17-én Németújváron a magyarországi főnemesek Frigyest választották meg magyar királynak és ezt a döntést csak fegyverrel lehetett megváltoztatni.

Érezhető a könyvből is, hogy Mátyás nem volt könnyű helyzetben, mert itthon is sok gond volt a rendekkel, ugyanakkor az 1390-es évektől egyre fokozódó intenzitással támadtak a törökök. Milyen politikát tudott folytatni ebben a környezetben?

A törökkel kapcsolatos politikájában alapvetően igyekszik fenntartani a békés viszonyt. Ezzel szemben a határok mellett élő törökök, a szultán és a Mátyás között létrejött megállapodásokat nem igazán akarták betartani. Rendszeresen portyáztak az ország határai mellett, a raboltak és fosztogattak, erre viszonyt az uralkodónak valamilyen formában reagálnia kellett. Mátyás azonban tudatosan kerülte a nagy hadjáratokat. Ha már nagyon szükséges volt valamilyen ellenlépést tenni igyekezett elkerülni a nagy szultáni seregeket, ezért télen indítottak hadjáratokat. Elmondható, hogy nagyon nehéz volt a törökök elleni védekezés megszervezése, mert a déli határ hosszan elhúzódó volt és nem lehetett tudni hol, melyik szakaszon lesz éppen egy török támadás. A végvári rendszer továbbfejlesztése és a zsoldosok alkalmazása volt az, ami valamit javíthatott a kialakult helyzeten. Másik, amit nagyon fontosnak tartottak már ezekben az időben is, az a katonai felderítés volt. Információkat szerezni az ellenség szándékairól, a várható támadó erők nagyságáról, összetételéről. Ehhez egyrészt voltak a fizetet beépített informátorok, másrészt folyamatos harctéri felderítést kellett biztosítani a könnyű lovasság alkalmazásával. A saját erők mozgósítása az ellenséggel szemben, a hadsereg időben történő feltöltése a megfelelő létszámra sem volt egyszerű feladat. Több olyan esetről tudunk, hogy késett a mozgósítás és nem tudtak a magyarok megfelelő erőt időben felvonultatni az ellenséggel szemben és ezért szenvedtek vereséget a törököktől. De az is baj volt, ha  túl korán gyűltek össze a csapatok és sokáig várakoztak. Előfordult, hogy egy idő után otthagyták a sereget, mert nem volt megfelelően megszervezve az ellátásuk. A belső gondokról már tettem említést, de ezt nehezítette az, hogy a zsoldos sereg fenntartása állandó adó terhekkel járt, amit nehezen viseltek az emberek és ezért sok esetben kellett szembenéznie a királynak a tömegek zúgolódásával. Mátyást állandó támadások érték a főurak részéről, akik számon kérték az uralkodótól az ország védelmének a gyengeségeit. Mátyásnak ezért erőt és sikereket kellett felmutatnia a külföldi hatalmak és a saját főurai felé. Csak így kaphatott támogatottságot a politikájához. Ezért tudunk olyan ütközetekről, ahol ugyan a magyar csapatok vereséget szenvedtek, de a király utasítására a nép felé győzelemként hirdetik meg a csata végső kimenetelét.

A Nyugat számára ismert volt a török veszély. A törökök sok esetben ausztriai és az olasz irányba szerettek volna előretörni, de ehhez először Magyarországon kellett átmenniük. Nyugaton jól látták azt, hogy nekik az kevesebb veszteséggel jár, ha anyagilag támogatják a magyarokat a törökök elleni harcban és ezért érkeztek is pénzek Velencéből és Rómából. A többi uralkodói házat nem igazán érdekelte a török veszély és ezért nem is segítették a magyar küzdelmeket.

Mi volt az oka ennek a közömbösségnek?

Egyrészt a saját hatalmi harcaikkal voltak elfoglalva. Másrészt egy nagy hadjárat megszervezése, az akkori technikai lehetőségeket figyelembe véve, nem volt egy egyszerű feladat. Gondoljunk bele abba, hogy a katonának biztosítani kellett az ellátást. A lőszert, fegyvert, lovának az etetni valót és még sok más egyéb dolgot, ami a hadviseléssel járt. Nem beszélve arról, hogy a várak elleni ostromokhoz speciális haditechnikai eszközökre volt szükség.  A leírásokból tudjuk, hogy a törököknek gondot jelentet a várak bevétele, de ez Mátyásnak is gyenge pontja volt. Az utóbbi időben egyre több kutatás foglalkozik azzal, hogy milyen távolságra lehetet az akkori eszközökkel biztonsággal megoldani egy hadjárat anyagi biztosítását. A török birodalomtól való viszonylagos nagy távolság és a hegyek adtak egy relatív biztonságot nyugatnak és kezelték ezért másodlagosnak a török kérdést.

Mi történt Mátyás zsoldosaival, a "fekete sereggel"?

Nem ért szép véget a történetük. Itt is az történt, mint Európa többi részén. A háborús időszak befejeződött és a hatalomnak nem volt szüksége a zsoldos katonákra. Nem kapták meg a zsoldjukat és egyéb ellátási problémáik is keletkeztek. Ezért az országban rabolni kezdtek, ezzel nagy károkat okoztak a lakosságnak. Királyi parancsra 1492-ben áthelyezték őket a végvárakba, azzal a feladattal, hogy a törökök elleni harcban legyenek bevethetők, de a zsoldosok itt is folytatták a rabló portyáikat.  A király végül Kinizsi Pál főkapitányt bízza meg a helyzet rendezésével. Kinizsi a déli megyék mozgósított katonáival a Száva közelében csapott össze a „fekete sereggel" és mért rájuk súlyos vereséget. A „fekete sereg" ekkor a becslések szerint kb. 8 ezer nehézlovasból állt. Sokan elestek és a megmaradt  2 ezer harcos Ausztriába menekült, ahol folytatták a fosztogatásokat. Ezeket Miksa római király verte le és nagyon sokat közülük ki is végeztetett.