A jutasi őrmesterek erős hite és erős akarata

A téma feldolgozásához az ötlet onnan adódott, hogy az utóbbi években nagyon sok megemlékezésen hallhatunk egy tiszthelyettes képző iskoláról, ami a két világháború között Veszprémben működött és országosan nagy hírre tett szert. A feladatot, hogy ennek történetét megismerjük nagyban nehezíti, hogy a kortörténeti dokumentumokat egyszerűen nem lehet fellelni. Sok olyan személy megszólalt már a médiában, akik ezzel a konkrét üggyel foglalkoztak, de hogy merre lehetnek az iskola életét leíró dokumentumok, nem igazán tudják, csak feltételezéseik vannak.

Egy feltételezés nekem is eszembe jutott azt követően, hogy elolvastam Vitéz Káplán György nyugállományú alezredes egyik visszaemlékezését az iskola történetéről.

A Németországba kitelepített iskola állománya az utolsó napjait 1945. április végén Grafenwöhr-Westlagerben egy hatalmas kiképző központban élte meg. Az amerikai csapatok óriási erővel törtek kelet felé, szemben az oroszokkal.Nagyon sok volt a harckocsi, terepjáró, az egyéb kiszolgáló jármű és ezek nagyon korszerű fegyverzettel voltak ellátva. A szerény fegyverzettel és irányítás nélkül maradt iskola katonái kénytelenek voltak kapitulálni. Az amerikaiak először az iskola összes kiképzendő katonáját, ezt követő napon a tiszthelyetteseket, majd a tiszteket külön gépjárműveken elszállították egy másik hadifogoly táborba. Ami a helyszínen maradt, anyag, bőröndök, iratok, szabályzatok, parancsok, azt leöntötték benzinnel és felgyújtották.

Mégis mit tudunk a rendelkezésünkre álló egyéb anyagokból?

A jutasi tábort 1924-ig az akkori Honvédelmi Minisztérium tiszti üdülőtelepként működtette. Egy, 1924. szeptember 15-én kelt irat szerint a minisztérium a jutasi tábort az újon

A szervezeti felépítésében már a kezdetektől a fegyvernemi kiképzés megvalósítását tartották a szem előtt. Ennek megfelelően került kialakításra az iskola parancsnokság, egy gyalog zászlóalj, amelybe három puskás század és egy nehézfegyver alosztályt szerveztek be. Ezen kívül egy gyorsosztály, amely egy „páncélműves" és egy huszárszázadból állt, valamint a kor igényeit kiszolgáló műszaki és híradó osztaga is volt. Hajmáskéren települt a tüzérosztály, amely egy tábori és egy légvédelmi ütegből állt. Az iskolának ez a két részlege állandóan szorosan együttműködött egymással.

Az iskola szerves részét képezte az a kiszolgáló rész, ami ennek a nagy szervezetnek a működtetését biztosította. Sok dokumentumban megerősítik azt, hogy ez az iskola csaknem teljesen önellátó volt. A laktanya területén volt mosoda, fodrász, cipész, szabó, és könyvkötő műhely. Az iskola ellátását nagyban segített az, hogy rendelkeztek sertésgazdasággal, tehenészettel, méhészettel, vágóhíddal és kertészettel.

Az iskola nyomdájában készültek a kiképzést segítő szabályzatok és a kiképző tanárok által írt tankönyvek. A kiképzéshez rendelkezésre álltak a jól felszerelt oktatótermek, sportpályák és tornatermek és a katonai kiképzéshez nagyon jó lehetőséget biztosított a bakonyi kiképző pálya közelsége. A harcászati gyakorlatokat, lövészeteket a közeli gyakorlóterükön tudták végrehajtani. A hitéletet a katonák az iskola saját kápolnájában gyakorolhatták, de ezt – főleg télen – használhatták a közeli Jutapuszta lakói is.

Az iskola érezhetően meghatározó szereppel bírt Veszprém mindennapi életében. Jelentős számban foglalkoztatott szakembereket és a városba költöző tiszti, főtiszt

Az altisztképző intézet fő épületén úgynevezett vezérszobrok kerültek felállításra. Kinizsi Pál, Jutas vezér az udvar felöli részen, Árpád vezér és Szent László az utcai fronton kerültek elhelyezésre.

A főépület magasföldszintjén elkészült az iskola díszes címerfala, rajta az iskola jelmondatával:

„Erős akarat minden akadályt legyőz – Erős akarat csak erős hitből fakad."

Ebből a mondatból vezethető le az iskola nevelési lényege, mely szerint itt olyan tiszthelyetteseket képeznek ki, akik akaratban és hitben erős összekötő kapcsokká válnak a legénység és a felettük álló tisztek között.

Az iskolai nevelési elveiben fő kritériumként fogalmazták meg az alábbiakat, ezért az altisztek kiképzése alapvetően ezek szerint valósult meg:

A nélkülözést és a fáradtságot jól tűrje, önmagával szemben legyen puritán.

A harctéren a kapott feladatokat önállóan, leleményesen hajtsa végre.

Legfontosabb a hazához való hűség elmélyítése, „A hazáért mindhalálig" jelszó feltétel nélküli elfogadása és képviselete.

Csak olyan feladatot adjon a beosztottaknak, amelyet maga is végre tud hajtani.

A kitolás, a káromkodás tilos.

Békeidőben a tiszthelyettesnek fő feladata az alegységeknél a belszolgálat irányítása és az újonckiképzésben való igen aktív részvétel volt.

A fenti erkölcsi elvek megvalósulását segítette az, hogy az itt kiképzett tiszthelyettesek érdekeltek voltak abban, hogy a nehézségeket elviselve katonai rangot kapjanak. A harmincas évek elején a lakosság átlagos jövedelem szintjét felülmúlta a tiszthelyettesek által kapott illetmény nagysága. Ezt egészítették ki az egyéb járandóságok, lakbér hozzájárulás, költözködési támogatás, de ingyenes volt az orvosi, fogorvosi és kórházi ellátás és jó lehetőségeik voltak az üdülésre többek között Balatonaligán és Balatonfüreden. A havi illetmények és pótlékok folyamatosan követték a pengő vásárlóértékét. Az akkori idők elképzelései szerint az „egykeresős családmodellt" a katonák megtudták valósítani.

Ezek ismeretében ténylegesen jogos azt a kérdést feltenni, hogy mitől volt ilyen rossz hírük a jutasi őrmestereknek. Az egyes elképzelések szerint a probléma akkor kezdődött, amikor a II. világháború igényeinek kielégítése érdekében a tiszthelyettes képzés megszűnt. A tisztek nagy részét a frontra vezényelték. Az iskolát a „Kinzsi Pál" név megtartása mellett átkeresztelték Kiképző és Felállító Keretre.

Ettől kezdve a kiképzésben a mennyiségi szemlélet vált elsődlegessé és a bevonultatott tartalékos állomány semmilyen szempontból nem lett megszűrve. A nagy gyorsasággal felkészített altisztek, csak azt tudták, hogy hamarosan a fronton lesznek. Feltételezések szerint ezek a morális körülmények hozhattak ki olyan tetteket, reakciókat, amelyek miatt elhíresültek a jutasi őrmesterek.

És a vége!

1944. decemberében a szovjet csapatok erőteljes előrenyomulása miatt, négy vasúti szerelvény indul el Németország felé. A vagonokba bezsúfolva közel 2000 ember, kocsik, lovak, élelmiszer, iratok, egyéb eszközök és természetesen a családtagok. A német vezetés még próbál az ígéreteivel reményt adni a menekülőknek, de ezekből az ismert történelmi események miatt már nem lesz semmi.

Jelenleg csak a megyei levéltárnak helyt adó épület és a rajta elhelyezett emléktábla emlékeztet a Magyar Királyi Kinizsi Pál Honvéd Altisztképző és Nevelő Intézetre.