A Liszt-év jegyében

A nehéz körülmények ellenére is bizakodóak vagyunk. Tele vagyunk optimista tervekkel. Bár továbbra is a kulturális tárcához tartozunk, egyre erősödik honvédségi kötődésünk, és tovább kívánjuk erősíteni civil, sőt uniós kapcsolatainkat is. Önállóak vagyunk, bízunk a magunk erejében, képességeinkben, megújulni tudásunkban – foglalta össze röviden a legfontosabbakat az igazgató, akit e rövid bevezető után, más irányú elfoglaltsága elszólított.

A Honvéd Együttes és művészeinek neve manapság is jól cseng nemcsak a fővárosban, a nagyobb megyeszékhelyeken, de a legkisebb településeken is. Ezt hogyan érték el?

A már említett mintegy 300 előadásunk 75 százalékára vidéken kerül sor. A férfikórus, a tánckar, valamint színész-szólista tagozatunk is egyaránt jól ismert az egész országban. Az 50 fős kis kluboktól a több száz férőhelyes színházakon, művelődési házakon át a 13 ezer személyes budapesti sportarénáig mindenhol felléptek már művészeink. Visszük az autentikus folklórt, a dramatikus táncot, a gyermekelőadásokat az ország minden tájára. Férfikari repertoárunkban az klasszikus kórusművektől, operairodalom remekeitől, az örökzöldeken és a dzsesszen át, az egyházi zenéig szinte minden szerepel. A színész-szólista tagozat pedig színvonalas prózai, zenés összeállításokkal veszi ki a részét az együttesi műsorszolgáltatásból. A hangsúly az igényességen van.

Akkor például a mostanában annyira kedvelt mulatós zene…

Minket az állam támogat, a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma, a Honvédelmi Minisztérium. Követelmény a magas színvonal, a profizmus és a valódi értékek közvetítése. Ezekbe az ön által említett műfaj nem fér bele. Nekünk a hagyományőrzés, az értékteremtés és -terjesztés a feladatunk. A vállalkozói körben nyilván jó sokan vannak az országban, akik a mulatós zenéből élnek, jól megélnek.

Egyértelműen igen. Pedig ahhoz képest, hogy milyen sokféle igényt kellett kielégítenünk, nem volt egyszerű. De jó visszajelzéseket kaptunk a tárcáktól, a honvédségtől, a civil szervektől, társadalmi szervezetektől és elismeréseket magánszemélyektől is.

Ausztriában már megkezdődött, hazánkban pedig 22-én indul a Liszt-év.

Igen és ez még több és nagyobb feladatokat jelent, mint a tavalyi Erkel-év volt. Liszt Ferenc nemzetközileg jobban ismert művész. Nem véletlenül került sor Bécsben már a Liszt-év megnyitójára. Ennek jegyében készül a Honvéd Férfikar Strausz Kálmán karnagy vezetésével, három helyszínen – Pécsett, Budapesten és Bécsben – Liszt Ferenc Krisztus című oratóriumának előadásával. Számos egyéb mellett további két kiemelkedő előadásunk is lesz az év kapcsán: Liszt Szekszárdi miséjét és Szent Szaniszló legendáját adjuk elő. Ez utóbbi, amely egy alig ismert oratóriuma Lisztnek, egyben lemezbemutató is lesz. Ezek mellett országos koncertsorozaton mutatjuk be a nagy zeneszerző és kortársai műveit is. Ráadásul zajlik Magyarország soros uniós elnöksége, ami kulturális életünkre is így ránk is jelentős hatással van és lesz.

Az idén milyen újdonsággal rukkolnak elő?

Rendhagyó énekórákat tartunk, elsősorban iskolákban, oktatási intézményekben. Tavaly már jó tapasztalatokat szereztünk ezen a területen egy-két próbálkozásunkat követően. Így idén már van, ahol például a teljes férfikar fellép, van ahol csak néhányan a művészek közül, a helytől, tértől függően. Célunk a zenei műveltség növelése, a zenei ízlés javítása, ezért nemcsak iskolákban, de klubokban, kultúrházakban is tartunk ismeretterjesztő koncerteket, műsorokat, gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt.

Ezen kívül mit várhat még a zene-, ének-, és táncszerető nagyérdemű a Honvéd Együttestől?

Akkor feltehetően idén sem adják a tavalyi 300 előadásnál alább?

Nem valószínű. Így, ebben az évben is számítunk többek között előadókra, táncosokra, énekesekre, zenészekre, a nyugállományúakra, akik egykor a Honvéd Együttes tagjai voltak, katonazenekarokban, különböző fúvós és népi zenekarokban játszottak, vagy bármi egyéb módon kötődnek a honvédséghez. Szerencsére sokukkal nagyon jó, mondhatnám napi kapcsolatban állunk, és szívesen lépnek föl velünk együtt.

A Honvéd Együttesnek nincs saját játszóhelye. Előny ez vagy hátrány?

Előny és hátrány is. Előny, hogy így az országban sokfelé járva, sok helyen megmutathatjuk magunkat, sokfelé megismerhetnek minket, előadásainkat, és egyben hátrány is, hogy sokat kell utaznunk, és bizony a kamionnyi színpadi díszletet, jelmezt, kelléket, teherautónyi hang és fénytechnikai felszerelést, autóbusznyi közreműködőt utaztatni nem olcsó mulatság, és nem kis szervezési feladat. Saját állandó játszóhelyet mégsem szeretnénk, de abban bízunk, hogy a közeli Stefánián előbb-utóbb sor kerül a színházterem felújítására, technikai korszerűsítésére és akkor a kiváló helyen lévő kulturális központ remek hagyományőrző bázis lenne alkalmanként a számunkra is. Rajtunk nem múlik semmi…

Fotó: Kovács Tamás, Manek Attila és a szerző