Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

A szovjet csapatkivonások magyar hősei

Szöveg: M. Tóth György |  2011. június 20. 16:28

„A szovjet rendszert a fegyver és az erőszak hozta létre, és ezek múltával önsúlya alatt roskadt össze. Meg kell emlékeznünk azok érdemeiről, akik siettették és magyar részről igyekeztek mederbe terelni ezt a folyamatot. Dr. Antall József miniszterelnökről, aki először mondta ki a Varsói Szerződés megszüntetésének igényét, és a lehető legkeményebben és legméltányosabban tárgyalt ellenfeleinkkel. Dr. Für Lajos honvédelmi miniszterről, akinek tárcavezető miniszterként a lebonyolítás feladata jutott. Ebben hatalmas segítséget nyújtottak a Honvédelmi Minisztérium hivatalnokai és a Magyar Honvédség vezetői…” E gondolatait 2011. június 20-án mondott napirend előtti felszólalásában osztotta meg a parlamenti képviselőtársaival Hende Csaba honvédelmi miniszter.

Mit jelentett a megszállás? Egyfelől azt, hogy megszűnt a magyar szabadság: az államéletet, a demokráciát a megszálló szovjet csapatok széttaposták, és a helyébe egy kollaboráns bábállam került – mondta a honvédelmi tárca vezetője felszólalásában abból az alkalomból, hogy épp húsz esztendeje az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, a szovjet Déli Hadseregcsoport kivonását levezénylő parancsnok 1991. június 19-én, 15 óra 01 perckor a záhony-csapi hídnál elhagyta hazánk földjét.

Mindaz, amit a létező szocializmus kiszolgálói megtettek ebben az országban, végső soron a fegyveres megszállásra volt visszavezethető. Másfelől a Vörös Hadsereg jelenléte nagyon is érzékelhető volt az átlagember számára is – mondta a miniszter, egyszersmind utalt a gyulafirátóti tragikus eseményekre, melyek során 1986 júniusában, szovjet katonák garázdálkodásának következtében életét vesztette egy helybeli lakos, Radics József. (Lásd cikkünket: http://www.honvedelem.hu/cikk/26495/az-utolso-aldozat-emlekere) Ha tudni és érteni akarjuk azt, hogy mit jelentett a nemzet és az egyes magyar ember számára a szovjet megszállás, nem szabad elfelednünk mindezt. Ha tudni és érteni akarjuk, mit jelent a szabadság, újra és újra meg kell emlékeznünk erről a napról.

Hende Csaba szólt a Honvédelmi Minisztérium hivatalnokainak és a Magyar Honvédség vezetőinek helytállásáról, arról, hogy nekik köszönhetően minden különösebb atrocitás nélkül sikerült kivonni – egyetlen esztendő alatt – azt a több százezer embert és elképesztő mennyiségű hadfelszerelést, sok száz páncélost, repülőt és atomfegyvert, amelyet a „3. világháború sikeres megvívására" tároltak nálunk. Ők a kivonulás magyar hősei – olyanok, akikről nem szoktunk megemlékezni.

Elmentek tehát a szovjet katonák, de itt hagyták ideiglenes jelenlétük nyomait, a borzalmas környezeti terhelést, a környezeti károkat, amelyeket teljes mértékben azóta sem sikerült felszámolnunk. Ezen a téren komoly eredményeket értek el a Magyar Honvédség szakcsapatai, a tűzszerészek, akik sok ezer tüzérségi lőszertől tisztították meg például a Komáromi Erődöt. Amikor a 21. században a szabad Magyarország ügyéért dolgozunk, mindenképpen emlékeznünk kell a megszállás és a kivonulás történetére. Emlékeznünk kell és értékelnünk kell egy sikeres magyar külpolitika, a nemzet érdekében megtett hatalmas jelentőségű és sikeres lépéssor eredményét. Emlékeznünk kell a megszállás minden áldozatára és azokra is, akik fegyverrel a kézben harcoltak a magyar szabadságért – mondta végül az Országgyűlésben, a napirend előtti felszólalásában Hende Csaba.

Fotó: archív