Az élet hit nélkül kevésbé tartalmas!
Szöveg: kormany.hu | 2011. május 31. 9:43A hívő a katona, akkor megerősödve, teljes lelki erejében és meggyőződésében tudja szolgálni a hazát! – hangsúlyozza dr. Simicskó István. A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára kilencvenfős magyar csoport tagjaként vett részt az 53. Nemzetközi Katonai Zarándoklaton, Lourdes-ban.
A zarándokok egyszerre teljesítik Lourdes-ban katonai szolgálatukat, és élik meg keresztény elhivatottságukat – olvasható a Katolikus Tábori Püspökség honlapján.
A püspökség szervezésében kilencvenfős zarándokcsapat érkezett Lourdes-ba, köztük a veszprémi Légierő Zenekarából tízen, a Ludovika Zászlóaljból tizenöten. A résztvevők önként jelentkeztek a különböző alegységektől. A zarándokokat Bíró László tábori püspök atya vezette, a csoport tagja volt dr. Simicskó István is.
A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárát kérdeztük a zarándoklat jelentőségéről…
Miért tartja fontosnak azt, hogy részt vegyen valaki egy zarándoklaton?
Néhányan talán ezt csak egy kirándulásnak tekintették, de biztos, hogy megérintette mindannyiunk lelkét a szent hely hangulata. A gazdasági nehézségekkel terhelt világban is fontos az, hogy lélekben megerősödjünk: egy pillanatra megálljunk a mindennapok rohanásában, s elgondolkodjunk az élet igazi értelmén. Az a kegyelmi állapot, ami ezen a szent helyen tapasztalható, mindenki számára egy életre szóló élményt jelent, amely megerősíti őt a nehézségek legyőzésében!
Egy hosszú utat járunk végig életünkben, törekedve arra, hogy mélyen higgyünk valamiben. Nem mindenkinek sikerül ez, nagyon sok próbatételen kell túljutnunk. Én azt látom, az élet hit nélkül kevésbé tartalmas! Az élet igazán a hitre építhető! Egy katona számára nagyon fontos, hogy lélekben megerősödve tudja a szolgálatát ellátni. Ha hisz, akkor megerősödve, teljes lelki erejében és meggyőződésében tudja szolgálni a hazát!
Mit tapasztalt a zarándoklaton?
Nagyon mélyen megérintette a magyar delegáció tagjainak a lelkét Lourdes. Bíró László püspök atya vezetésével például végigjártuk a keresztutat. A stációknál megálltunk, rövid elmélkedést is meghallgathattunk. A katonai táborban, a magyar kápolnában volt egy szentmise, családi körben, nemzeti körben. Az a megtiszteltetés ért, hogy az áldás előtt én is szólhattam a jelenlévőkhöz…
Felemelő pillanat lehetett…
Egy könyvről beszéltem, amelyet a püspök úr adott a kezembe. Ez egy Nobel-díjas orvos-tudósról, Alexis Carrel-ről, az ő világnézetében bekövetkezett változásról szólt. Kezdetben csupán a természettudományokban, a kézzel fogható, látható dolgokban hitt. Egy lourdes-i útja során több beteggel ismerkedett meg, csodás gyógyulásokat látott. Ezt követően folyamatosan hirdette, hogy itt természetfölötti erők vannak jelen. Nos, e könyvről meséltem, ez a példa mindenki számára tanulságos lehet. Beszéltem még arról – hiszen a Honvédelem napjával egybeesett a zarándoklat –, hogy mi képviseljük a hazát is e szent helyen. Szóltam arról, hogy mennyire fontos a katonák megbecsülése. Egy hadsereg számára az igazi erőt mindig a katonák lelke jelentette! A világtörténelem számos példáját hozhatnám, vagy a hadvezérek, hadtudósok vélekedését, akik arra hívták fel a figyelmet, hogy ha egy hadsereg számára a katonák lelkiekben erősek, akkor valódi bajban a technikai-, illetve létszámfölényt is képesek ellensúlyozni!
Az élet igazi értelme itt, Lourdes-ban mutatkozik meg. Látva a sok embert, akik betegen, gyógyulásban bíznak…. miközben megrendítő és megrázó, egyben felcsillantja az emberben azt a gondolatot, hogy mi is az élet igazi értelme. Látva őket, arra döbben rá az ember, hogy maga az élet a legfontosabb! Az, hogy egészségben élhessünk!
Lélekben megerősödve térhettek haza…
Ezúton is köszönöm azoknak, akik a szervezésben részt vettek. A tábori püspökség valamennyi munkatársának, a három tiszthelyettes díszelgő katonának, akik a zászlót, s a kardokat méltósággal, tekintélyt sugározva vitték. A zenészeink is kitettek magukért! A zarándoklatot önként vállaló, valamennyi résztvevőnek nagyon köszönöm, hogy együtt lehettünk Lourdes-ban!
Hogyan fogadták itthon, mesélt-e az élményeiről?
A Parlamentbe azzal a jelképpel és szimbólummal mentem be, amely egy keresztet ábrázolt. Ez volt az 53. lourdes-i zarándoklat emblémája. Ezt a szimbólumot egy magyar katonalány rajzolta meg, s a francia szervezők az ő tervét fogadták el. Ezt viselte minden zarándok, mintegy tizenkétezren. Ez egy nagyon nagy magyar siker! Azért mentem be ezzel az országházba, hogy megkérdezzék tőlem azt, hogy ez micsoda. Hogy el tudjam mondani azt, hogy hol jártam, megemlítve – többek között – ezt a szép magyar sikert is. Ha kis létszámban is voltunk jelen mi, magyarok, mégis minden résztvevő mellkasán ez díszelgett. Büszkék voltunk erre!
Fotó: Ujlacky Tibor, Dúl Sándor mérnök alezredes, Bozó Tibor dandártábornok
