„Az elnyomott nép képes győzni zsarnokán”

„Történelmi helyszínen állunk. 1956. november 4-én, hajnali 4 órakor megindult a szovjet Vörös Hadsereg Forgószél fedőnevű hadművelete. A támadás felkészületlenül érte a frissen kivívott szabadságát élő Magyarországot. Az intervenció ellen csupán itt, a Juta-dombnál sikerült győztes ütközetet vívnia honvédjeinknek. A Juta-dombnál lőállást foglaló katonáink, és a soroksári nemzetőrök megakadályozták a szovjet és ÁVH-s konvojt céljuk elérésében. A győztes összecsapás nem maradt megtorlás nélkül: szovjet kérésre 1958-ban tizenegy olyan magyar katona ellen hoztak halálos ítéletet, akik részt vettek a juta-dombi ütközetben. Rájuk emlékezünk!" – hangzott el a november 4-én megtartott ünnepségen, amelyen részt vett Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke, Kovács József vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnokhelyettese, Palásti Ferenc dandártábornok, a Köztársasági Elnöki Hivatal Katonai Főosztályának vezetője és Geiger Ferenc, Soroksár polgármestere is.

Az ünnepség elején Kálóczi Orsolya, a Honvéd Színház színművésze felolvasta Maléter Pál posztumusz vezérezredes, mártír honvédelmi miniszter 1956. november 2-i, a magyar néphez intézett, és a Magyar Honvéd című lapban közölt írását, majd Harrach Péter mondott ünnepi beszédet.

– Sokan vannak közöttünk, akik éltek abban az időben. Megélték a Rákosi-rendszer nyomasztó világát. Magam is emlékszem, hogy amikor iskolába mentem, rám zúdult annak a világnak, annak az őrült eszmének minden nyomasztó élménye. Sokan pedig felnőttként küzdötték végig ezt az időszakot – mondta Harrach Péter, majd arról beszélt, hogy a mai magyarok számára a szabadság akkor élhető meg igazán, ha a rend keretein belül sikerül megvalósítani. És ha körülnézünk a mai világban, akkor azt látjuk, hogy rendezetlen világban élünk. Ahhoz, hogy igazán szabadok legyünk, rendet kell teremteni magunk körül.

Az Országgyűlés alelnöke hozzátette: 1956 résztvevőinek nem kellett tanítani, hogy mit jelent a hazaszeretet. A mai embereknek viszont nagy feladata az, hogy ezt a fogalmat visszavigyék az iskolákba, hogy a gyerekek találkozzanak azzal az élménnyel, hogy mit is jelent a nemzethez tartozás tudata. A nemzeti egység üzenete 1956 egyik nagyon fontos üzenete számunkra – fogalmazott Harrach Péter.

Megemlékező beszédében Kovács József vezérőrnagy kiemelte: a Juta-dombon sokan és sokféleképpen emlékeztek már hazánk azon katonahőseire, akiket hosszú időn át, több mint három évtizeden keresztül, érdemtelenül nemhogy hősnek, de még katonának sem tartottak. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő megtorlások során 24 magyar katonát végeztek ki. Közülük nyolcan itt, Soroksár azóta dombjait veszített, de még mindig csak Juta-dombnak nevezett területén harcoltak. Akkor, ők nyolcan, és három életfogytiglanra ítélt bajtársuk – az 51. légvédelmi tüzérosztály és egy honi légvédelmi tüzérüteg katonái voltak. Honvédek voltak, akiknek egyetlen bűne az volt, amire esküt tettek, amit be is tartottak: védték a hont, védték Soroksárt, védték azt a talpalatnyi földet, ahova vezényelték őket.

– Ám valójában volt még egy bűnük… Talán egy sokkal súlyosabb, amiért járt a megtorlás, amiért a szemet-

Az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnokhelyettese hozzátette: a Történelmi Igazságtétel Bizottság Katonai Szervezete által a Juta-dombra emelt és gondozott emlékmű, valamint mögötte a légvédelmi gépágyú méltó emlékhely! A kezelőszemélyzet nélküli ágyú itt, Budapest határában az emléket őrzi. Mutatja, hogy az elnyomott nép képes győzni zsarnokán, ha reguláris, jól szervezett és kiképzett, az ellenségnél akár kisebb létszámú hadserege hiszi igazát! A kezelőszemélyzet hiánya arra is emlékeztet, hogy a győzelem áldozatokkal járt. A győzelemnek hősei, mártírjai lettek. A katonai becsület hite, a békében elrebegett eskü és a kiképzés nyugodt időszaka egyetlen másodperc alatt, az első lövés dörrenését követően hatalmas és nehéz feladattá sűrűsödött össze. Az addig fegyverét csak viselő – de nem használó – honvéd valódi katona lett.

– Mi, akik most itt, a Juta-dombon emlékezünk az 53 évvel ezelőtti eseményre, már tudjuk és elmondhatjuk: ellenségük kegyetlen volt velük, de hazájuk nem feledte őket – hangsúlyozta Kovács József vezérőrnagy.

Az ünnepség koszorúzással folytatódott, az 1956-ban elesett katonahősök márványoszlopánál elhelyezték a megemlékezés virágait az Országgyűlés, a Köztársasági Elnöki Hivatal, a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség, a Történelmi Igazságtételi Bizottság, a soroksári önkormányzat, az 1956-os, és a Magyar Honvédséggel kapcsolatban álló társadalmi szervezetek.

A rendezvény a díszalegység díszmenetével és a Magyar Takarodó hangjaival zárult.

Fotó: Szűcs László