Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Budapest háziezredére emlékeztek

Szöveg: Vastagh László |  2011. január 24. 9:42

A hagyományoknak megfelelően, Pest-Buda-Óbuda egyesítésének évfordulóján, a 32. Mária Terézia Gyalogezred, Budapest háziezredére emlékeztek január 21-én a főváros VIII. kerületében. Egy olyan dicső, csaknem 270 éves múltra visszatekintő alakulatra, melynek jogutódait többszörösen átszervezték, de hagyományait a Magyar Honvédség olyan alegysége viszi tovább, amely napjainkban is kiveszi részét az állam által ráruházott feladatok teljesítéséből, ugyanakkor folytatja elődei szellemiségének megőrzését és továbbadását.

A 32-esek terén megtartott megemlékezésen részt vett Labádi Lóránt
mérnök ezredes, az MH Támogató Dandár törzsfőnöke, László Tibor ezredes,
a helyőrségtámogató parancsnokság parancsnoka valamint dr. Kocsis Máté
Budapest nyolcadik kerületének polgármestere.

A 32. gyalogezred megalakítása Mária Terézia nevéhez fűződik, aki a Bécs és Prága felé nyomuló ellenség megállítására 1741-ben, Pozsonyban összehívta az országgyűlést. Ennek eredményeként 21600 katona került felajánlásra a védelem megszervezése érdekében, akikből 6 új magyar gyalogezredet szerveztek, közöttük a Pozsonyban megalakított Forgách gyalogezredet, amely a későbbi 32-es hadrendi számot viselte. A 32. Gyalogezred elődjének felállítására Ghymesi Forgách Ignác gróf, a Koháry-dragonyosezred alezredese 1741. október 30-án kapott parancsot, így az ezredet azonnal a parancsnokáról nevezhették el. A Forgách ezred magyar ezred volt, magyar területről sorozták katonáit és magyaros ruházatot viselt. A 32-es hadrendi számot csak 1769-ben kapta meg, addig ugyanis nem számozták, hanem tulajdonosaik szolgálati éveinek száma szerint csoportosították őket.

Mária Terézia halálát követően (1780. november 29.) az ezred mozgatása szünetelt, toborzási székhelyét Pestre, illetve a szomszédos vármegyékbe helyezték át. Ekkortól vált az ezred Pest „házi ezredének". Az alakulat 1841-ben ünnepelte fennállásának 100 éves évfordulóját. Az ezred törzsében szolgált a későbbi trónörökös Ferenc Ferdinánd, Ferenc József császár pedig 1890-ben rendelte el, hogy a 32. Gyalogezred örökre Mária Terézia nevét viselje, 1891-ben az alakulat 150. évfordulója tiszteletére a főváros pedig jubileumi szalagot adományozott az ezrednek, amely a XIX. század végéig 14 háborúban, 135 ütközetben vett részt.

Az I. világháború kezdetén az ezredet előbb a déli határszakaszon vetették be, majd átvezényelték az északi hadszíntérre, végül az olasz hadszíntéren, a Piave folyón átkelő ellenség ellen 1918-ban vívta meg utolsó nagy csatáját, mely során állománya zöme odaveszett. Az őszirózsás forradalomban megalakult köztársaság kormánya megszüntette az alakulatot, mint császári és királyi ezredet, de a 32-es hadrendi számát meghagyta és karhatalmi feladatokkal bízta meg. A Tanácsköztársaság bukását követő nemzeti hadsereg átszervezésekor a 32-esekből és más ezred maradványaiból összeverbuválták a Magyar Királyi 1. Gyalogezredet. A volt 32-es tisztek pedig megalakították a 32-esek asztaltársaságát, melynek eredményei között 1929-ben emléktáblát avattak a Mária Terézia laktanya falán és könyvet adtak ki az ezred történetéről, 1933-ban pedig – civil összefogással – felavatták a 32-es emlékművet a Józsefvárosban.

A gyalogezred a II. világháborút Székesfehérvár körzetében fejezte be, ezt követően feloszlatták őket. A Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány honvédelmi minisztere a kormány védelmére 1945. február 15-én megalakította a négy századból álló, mintegy 250 fős őrzászlóaljat. Nem sokkal később a zászlóalj a kormányt követve Budapestre díszlokált, ahol parancsnokának Maléter Pál főhadnagyot nevezték ki. Átszervezéseket követően a zászlóalj állományából 1946 októberében létrehozták a Budapesti Honvéd Őrzászlóaljat, majd 1948-ban újjászervezték az alakulatot és legfontosabb feladataként a HM objektumok, a Katonai Büntetés-végrehajtási Intézet őrzését határozták meg, de kisebb részben díszelgési feladatokat is kapott. Az 1956-os forradalomban a Magyar Rádió őrzési feladatait látta el.

A rendszerváltást követő haderő átalakítás során az ezred nevében újra visszakapta a 32-es számot és hadrendi megnevezése MH 32. Budapest Őr-, és Díszezredre változott, hivatalos karjelzésében pedig a Budapest főváros címerét tartó arany oroszlán és griffmadár is megjelent, melyek együttesen jelképezik az alakulat jogelődjét, a 32. Gyalogezredet, valamint a Budapesthez kötődő „házi ezred" jelleget. A haderőreform következményeként 2007. január elsejétől az ezred megszűnt, de az MH Támogató Dandár kötelékében, szinte változatlan feladatrendszerrel két megmaradt zászlóalja a dísz és a rendész továbbra is megállja helyét. Ennek során bekapcsolódott a Magyar Honvédség kül-, illetve belföldi kiképzési tanfolyamainak rendszerébe, részt vállal az országon túli feladatok biztosításában, valamint különböző nemzeti katonai missziókba delegálja katonáit.

Az MH Támogató Dandár 32. Budapest Díszzászlóalj személyi állománya, a 2007-es átalakításokat követően – elöljárói támogatásával – felvállalta, hogy továbbviszi a 32. Gyalogezred emlékét nevében és hagyományaiban egyaránt, együttműködve a Maléter Pál Rendész-zászlóaljjal és a 32-esek baráti körével. A történelem folyamán tisztelet, hűség, megbecsülés és bátorság jellemezte a 32-es katonákat. Ennek elismeréseként helyezték el koszorúikat a 32. Gyalogezred emlékművénél a támogató dandár képviseletében Labádi Lóránt mérnök ezredes és László Tibor ezredes; a díszzászlóalj és a rendész-zászlóalj képviseletében Kiss Ferenc valamint Margitai Tamás őrnagyok, illetve a 32-esek baráti köre nevében Borzák József nyugállományú vezérőrnagy, Török Tibor nyugállományú alezredes és Shütz András.

 

Fotó: Vastagh László