Erő, tartás, önbecsülés: MH közelharc-kézitusa bajnokság

Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | 2011. június 30. 16:51

Dr. Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára nyitotta meg június 30-án délelőtt a Magyar Honvédség Amatőr Katonai Közelharc – Kézitusa bajnokságot. A honvédség küzdősportban, harcművészetben járatos kiválóságait felvonultató verseny különböző kategóriákban egészen délutánig tartott a BHSE angyalföldi Küzdősport Centrumában.

A közelharc és a kézitusa a fegyveres küzdelem megjelenése óta a harc megvívásának egyik formája, a mindenkori katonai kultúra szerves és elválaszthatatlan része – e gondolat jegyében vette kezdetét csütörtökön a Magyar Honvédség Amatőr Katonai Közelharc – Kézitusa bajnoksága. A tornát a honvédelmi tárca parlamenti államtitkára, Simicskó István nyitotta meg, aki maga is a harcművészetek avatott ismerője, a wing tsun kung-fu negyedik fokozatú mestere.

Köszöntőjében az államtitkár röviden szólt a katonai hivatás, illetve a küzdősportok közötti összefüggésekről, párhuzamokról, és minden megjelentnek sikeres versenyzést kívánt. Simicskó István köszöntő szavai előtt a verseny főszervezője, dr. Zöllei Zoltán nyugállományú alezredes, több irányzat fekete öves művelője, közelharc-kézitusa szakértő üdvözölte a megjelenteket, köztük Farkas Lászlót, a Honvéd Sportegyesületek Országos Szövetsége (HOSOSZ) elnökét. Ezt követően Sinkovits-Vitay András színművész szavalta el a Himnuszt, majd rövidesen kezdetét vette a verseny.

„Egy katonai közösség mindenki számára erőt ad, utolsó csatájában azonban az összes harcos magányos", mondta a honvedelem.hu-nak a torna kapcsán Simicskó István. „Ezért aztán nagy szükség van azon tudás elsajátítására, amellyel növekednek az életesélyei, hiszen közelharc esetében a katona sok esetben csak puszta erejére számíthat. Adódhat olyan helyzet, hogy nincs nála fegyver, netán elveszik tőle, és ilyen helyzetben is meg kell állnia a helyét, hiszen életről és halálról van szó. A katonát kötik az alaki, a szolgálati és a fegyverviselési szabályok, de a fronton, amikor két ember áll egymással szemben, ezek megszűnnek: ott már csak a túlélés számít. Ilyenkor határozottan és keményen kell támadni az ellenfél gyenge pontjait. A honvédségben folyó közelharc-kézitusa kiképzés is erre irányul."

Simicskó István kérdésünkre elmondta: a harcművészetek nagy előnye, hogy erősítik művelőjük önismeretét, tartását, hozzásegítik őt ahhoz, hogy megismerje saját képességeit, gyengeségeit, és egészséges önbecsülést alakítson ki magában. „A harcművészetek erősítik a személyes és kollektív biztonság érzetét, ez pedig egy katona kiképzettségében, felkészültségében alapvető jelentőséggel bír. Hiába éljük ma már a cyber-hadviselés korszakát, a legősibb, az emberiség történetének utolsó pillanatáig meglévő képesség a közelharc-beli tudás marad. Döntő küzdelemben nem lehet elkerülni, hogy katonáink e tekintetben is felkészültek legyenek, erre mindig szükség lesz. A küzdősportok azonban a fenti okok miatt nemcsak a katonáknak, hanem bárkinek hasznára válhatnak", fogalmazott az államtitkár.