Győrből Nyugat-Szaharába

Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1991-ben döntött úgy, hogy megpróbál véget vetni Nyugat-Szaharában 1973 óta tartó harcoknak. Akkor robbant ki ugyanis a fegyveres összetűzés a megszálló marokkói hadsereg és a terület felszabadításáért küzdő fegyveres szervezet, a Polisario (Frente Popular para la Liberacion de Saguia El-Hamra y Rio de Oro) között. Az ENSZ döntésében nagy szerepet játszott az is, hogy 1988-ban mind Marokkó, mind pedig Polisario elfogadta a Nyugat-Szaharára vonatkozó béketervét.

Az 1991-ben megalakított MINURSO (Missión des Nations Unies pour l’ Organisation d’ un Referendum au Sahara Occidental) fő feladata éppen e béketerv következtében életbe lépett tűzszünet betartatása lett. Az ENSZ által vezetett békefenntartó műveletben tizennégy éve, azaz 1995 óta Magyarország és a Magyar Honvédség is részt vesz, kezdetben tizenkilenc katonai megfigyelővel. Ma már azonban csak hét magyar katona szolgál a sivatagi országban. A MINURSO misszióval kapcsolatos legnagyobb magyar siker kétségtelenül az, hogy annak parancsnoki teendőit, az ENSZ felkérésére, 2002. augusztusától 2005 augusztusáig Száraz György vezérőrnagy látta el.

Jelenleg a MINURSO misszió központja a Marokkó által megszállt területek középpontjában lévő Layoune városában található. Napjainkban, a misszióban 236 katona (ebből 188 katonai megfigyelő), és 6 rendőr teljesít szolgálatot. Az egyenruhás állomány mellett 95 tagú civil nemzetközi törzs, 145 helyi alkalmazott, valamint 23 ENSZ önkéntes tevékenykedik. A nyugat-szaharai misszióba Argentína, Ausztria, Banglades, Guineai Köztársaság, Dél-Korea, Egyiptom, Salvador, Franciaország, Ghána, Görögország, Honduras, Horvátország, Írország, Kenya, Kína, Lengyelország, Magyarország, Malajzia, Mongólia, Nigéria, Olaszország, Oroszország, Pakisztán, Srí Lanka és Uruguay küld katonákat.

A győri MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred egyik katonája, Rosta László százados április közepén tért vissza, egy évig tartó külszolgálatából, az Afrikai kontinensről. A honvedelem.hu érdeklődésére elmondta, hogy napra pontosan egy évet szolgált a sivatagi országban. A misszióra a felhívást egyébként a Honvédelmi Minisztérium honlapján látta meg, s szinte azonnal eldöntötte, hogy jelentkezik ENSZ békefenntartónak.

A fiatal tiszt – aki 1990-ben, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán fegyverzet-üzembentartó szakon végzett – természetesen érdeklődött azoknál a győri és más helyőrségben dolgozó kollégáinál is, akik korábban már szolgáltak Nyugat-Szaharában. Tőlük megtudta: annak ellenére, hogy pillanatnyilag nem dörögnek a fegyverek, az élet nem „fenékig tejfel", s a békefenntartó katonáknak is bőven akad dolguk, szolgálatuk ideje alatt.

Néhány héten belül kiderült, hogy Rosta százados elnyerte a megpályázott beosztást, s megkezdhette a felkészülést „élete legnagyobb kalandjára". Így Győrből, a légvédelmi rakétaezred logisztikai zászlóaljának logisztikai tisztjéből egyik napról a másikra fegyver nélküli békefenntartó katona vált.

– A MINURSO ugyanis fegyver nélküli katonai megfigyelő misszió. Az itt szolgálók a szembenálló felek által elfogadott tűzszüneti egyezményekben, az úgynevezett military agreement-ekben leírtaknak betartását ellenőrzik. Ez főként a fegyverek, a csapatok létszámának, az épületeknek és a területeknek az ellenőrzését jelenti – mondta Rosta László százados, hozzátéve: mindemellett a fel nem robbant lövedékek és aknák felderítése, szabályos megjelölése és megsemmisítésük ellenőrzése is a Nyugat-Szaharában szolgáló ENSZ békefenntartó katonák feladata. Akiknek emellett természetesen, szükség esetén a helyi lakosság számára biztosított humanitárius segítségnyújtásban is közre kellett működniük.

Rosta százados mindennapi feladatai közé tartozott a napi járőrözés, illetve a tábor mindennapi életéhez kapcsolódó beosztások ellátása is. Mint elmondta: „sivatagi újoncként" volt generátor-kezelő, majd később gépjárműves tiszt, logisztikai tiszt, személyügyi tiszt is. Mindezek után pedig – néhány hónapon keresztül – a tábor parancsnoki teendőit is ellátta. Szolgálatának első hét hónapján Team Site Mahbas-ban töltötte, utána a rotációs elvnek megfelelően a hátralevő időt Team Site Oum Dreyga-ban, s itt volt a tábor parancsnoka.

A Győrben szolgáló katonatiszt a sivatagban eltöltött egy évből leginkább arra emlékszik vissza szívesen, amikor társaival alkalmanként születésnapi és névnapi összejöveteleket szerveztek. Már csak azért is, mert az ilyenkor szokásos „sütés-főzés" alkalmával mindenki megpróbálta saját hazája ízeit, étkezési és kulturális szokásait bemutatni a többieknek. A magyar „bemutató" egyébként kifejezetten jó hangulatúra sikerült – tudtuk meg a századostól – a táborban szolgáló argentin, görög, brazil, francia, pakisztáni, maláj, horvát, nigériai, hondurasi, salvadori, paraguay-i, egyiptomi, jemeni, orosz, kínai nemzetiségű katonák mind a tíz ujjukat megnyalták a magyar étkek, különösképpen a gulyásleves elfogyasztása után.

Ugyancsak örök emlékként marad meg benne, amikor egyszer-kétszer lejutottak az Atlanti Óceán partjára. Mint elmondta: ez a terület szinte érintetlen, minden „infrastruktúrától és emberi beavatkozástól mentes". Csodálatos, már-már mesébe illő meredek partok, fehér homok, óriási hullámok és valószerűtlenül kék víz jellemzi. Az igazán nagy élmény azonban a csobbanás ezekben a hullámokban…

Hazatérte után Rosta László százados úgy látja, hogy a Nyugat-Szaharában összegyűjtött tapasztalatok közül leginkább az önálló munkát, a rugalmasságot, a kezdeményező képességet és a nagyfokú toleranciát tudja majd hasznosítani. És természetesen nemcsak a munkájában, hanem az élet bármely területén.

A fiatal tiszt egyébként a közeljövőben nem tervez újabb külszolgálatot. Mint elmondta: jelenleg a kiesett egy évet próbálja pótolni, s igyekszik minél több időt a családjával tölteni.

Fotó: Archív