Helytállás a törékeny békében

Az egyéni beosztásból visszatérőket Huszár János dandártábornok, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnokhelyettese köszöntötte. Beszédében kiemelte: a katonai szolgálat mindig nehézségek elé állítja azokat, akik azt vállalják, és ezt csak nehezíti az, ha a szolgálatot távol a családtól kell ellátni. „Önök önzetlenül olyan embereken segítettek, akik a történelemnek nem alakítói, hanem elszenvedői lettek. A Magyar Honvédség katonái a Balkánon már nagyon régen jelen vannak és a munkájukkal segítik a kialakult háborús helyzet rendezését. A honvédség feladatai között napjainkra prioritást kapott a válságkezelés és a békefenntartás. Bizonyossá vált, hogy ma hazánk biztonságának kérdése nem köthető csak a határokhoz", hangsúlyozta beszédében a tábornok, kiemelve, hogy a mai honvédségnek e feladatnak kell megfelelnie, és ezért van szükség arra, hogy a katonák külszolgálatot vállaljanak.

A tábornok kérte a katonákat: a lehető legrészletesebben összegezzék külföldi szolgálatban szerzett tapasztalataikat, hogy át tudják adni azoknak, akik folytatják ezt a munkát, ez ugyanis rengeteget segíthet az utánuk külföldre kerülőknek a feladatok zökkenőmentes átvételében. Huszár dandártábornok külön köszönetet mondott a családtagoknak azért, hogy segítették a külföldön dolgozók munkáját. „Önök a Magyar Honvédség életében meghatározó külszolgálatot tudhatnak maguk mögött! Most a pihenés, majd a visszailleszkedés ideje jön el. Pihenjenek sokat a családjuk körében, majd találják meg örömüket a hazai munkájukban. Azokat a tapasztalatokat, amelyeket külföldön szerezhettek, itt a honvédségen belül is jól lehet majd hasznosítani, ezt várjuk önöktől", fejezte be köszöntőjét a tábornok.

Ezt követően a honvédelmi miniszter által aláírt személyügyi parancsok ismertetése és az ezzel járó kitüntetések, ajándéktárgyak, emlékoklevelek átadására került sor. Az ünnepség a Szózat hangjaival zárult. A kontingens rangidős parancsnoka, Sipos Ernő Péter ezredes megköszönte a külszolgálatban dolgozók munkáját és azt a támogatást, amit kint tartózkodásuk alatt az itthoni katonai szervezetektől kaptak. Kiemelte: számára is meglepő volt az, hogy a május végén hazaérkezők közül milyen sokan választották az árvízi gátakon történő munkát a megérdemelt pihenés helyett.