Honvédelmi neveléssel a hatékony tartalékos rendszerért

A beszélgetés egyik apropóját képezte, hogy tavaly komoly előrelépés történt e területen: egy országgyűlési határozat felkérésére a Honvédelmi Minisztérium jelentést készített az önkéntes tartalékos rendszer korszerűsítéséről, átszervezéséről. A feladatok között a Honvédelmi Minisztérium felelősségén és kompetenciáján túlmenően is számos, a polgári szférát érintő javaslat született a munkáltatói és munkavállalói pozíciók erősítésére az önkéntes tartalékos szolgálatra, a munkavállaló védelmére vonatkozóan.

A kerekasztalt megszervező és a beszélgetést levezető Kuti Ferenc köszöntőjét követően Dr. Simicskó István országgyűlési képviselő, tartalékos őrnagy hangsúlyozta: nagyon fontos, hogy a kérdésről a mai túlpolitizált világban is szakmai viták folyjanak. „A katonai biztonság mindenki ügye, de elsődlegesen az államnak kell ezt garantálnia. Ez örökérvényű, a globalizálódó világban is érvényes alaptétel", fogalmazott a Nemzetbiztonsági Bizottság kereszténydemokrata elnöke. „Az egyetemes értékek, az emberiség, a magyarság, a haza védelme az állam feladata. Ha ehelyett valaki félkatonai szervezetekkel, magánhadseregekkel oldaná meg a felmerülő feladatokat, az az állam szétveréséhez, anarchiához vezet", mondta Simicskó István, aki ezután kiemelte: a haza védelme emellett természetesen erkölcsi, hazafias kötelezettség is mindenki számára, és idézte a honvédelmi törvényt, ahol a honvédelem pillérei között az állampolgárok személyes szolgálata is szerepel. „Önkéntes alapon ma erre nincs lehetőség, csak hivatásos vagy szerződéses katonaként", mutatott rá az ellenzéki politikus, aki szerint az állampolgárok aktív közreműködése kizárólag tudatos és célirányos alapozással válhat erősebbé. „A társadalmi tudatformálás, a hazafias nevelés fontossága nem hangsúlyozható eléggé. Nem a pályaválasztási szempontok a legfontosabbak itt, hanem a haza védelmének gondolatisága", húzta alá Simicskó István.

A politikus ezt követően rátért a tartalékos rendszer fejlesztésének témakörére. „A társadalom, a nemzet és a Magyar Honvédség kapcsolata a tartalékos rendszer megerősítésével teljesedhet ki", fogalmazott, kiemelve, hogy ezáltal a honvédségen belül érvényesülő civil kontroll is erősebbé válhat. „Kulcskérdés az érdekeltségi mechanizmusok kiépítése a munkáltatók irányába", emelte ki Simicskó István, aki fontos állomásnak tartja a 80/2008-as országgyűlési határozat elfogadását a jelenlegi szabályozás felülvizsgálatáról. Ennek határideje 2011. december 31.

Dr. Kladek András nyugállományú ezredes is úgy vélekedett, hogy az említett országgyűlési döntés megszületése egy lépést jelent a jó irányba, ugyanakkor rámutatott: ez egyben azt is jelenti, hogy 2012-ig gyakorlatilag nem várható érdemi változás, hiszen a jelenlegi gazdasági helyzetben a honvédelmi tárcának is számos egyéb problémát kell megoldania. A tartalékos szisztéma mellett szóló szempontok közül kiemelte, hogy a tartalékosokra békeidőszakban, például árvíz esetén is lehet támaszkodni. „A 2006-os tiszai árvíz idején 7 ezer katona dolgozott erejét megfeszítve a gátakon, az egyetemi professzortól kezdve a magas rangú tisztekig", emlékeztetett a Nemzeti Hírközlési Hatóság vezető főtanácsosa, rámutatva, hogy ilyen szituációk esetén a tartalékosok jelentős terhet vehetnének le a honvédségről. „Emellett bizonyos honvédségi beosztásokat is be lehetne tölteni tartalékosokkal, hogy egy példát is mondjak, a gép- és harcjárművezetők körében, e téren úgyis emberhiánnyal küzd a sereg", vélekedett.

Kladek András is hangsúlyozta a munkáltatói támogatási program kidolgozásának fontosságát, hiszen enélkül a tartalékos szisztéma működésképtelen lenne. „A munkaadók enélkül nem képesek és nem is hajlandók elvállalni a munkavállaló helyettesítését arra az időre, amíg ő a tartalékosi kötelezettségeit teljesíti a gyakorlatokon, kiképzéseken. Rendkívül fontos a tartalékosok munkahelyének védelmét jogszabályi úton biztosítani, a másik oldalon pedig megfelelő kompenzációs eszközrendszert kidolgozni a munkáltatók részére. És természetesen nem feledkezhetünk meg az ellenérdekelt felek számára kiépített érdekképviseleti támogatási rendszerről, az érdekegyeztetés intézményesített formájáról sem", fogalmazott. Kladek András szerint a tartalékosok megfelelő motiválásának anyagi és nem anyagi formákban egyaránt testet kell öltenie. „Ugyanígy a nyilvánosság szerepe is alapvető, hiszen ha az emberek nincsenek tudatában, hogy lehetőség van tartalékos szolgálatra, nem fognak jelentkezni sem", mondta, végül pedig egy példával érzékeltette, hogy a gazdasági válság közepette akad még egy szempont, amiről nem szabad megfeledkezni: egy tartalékos költségvonzata jóval alacsonyabb, mint egy hivatásos vagy szerződéses katonáé.

Dr. Tollár Tibor nyugállományú határőr ezredes, elnöki tanácsadó szerint szerencsére Magyarországon sincs vita azt illetően, hogy a haza védelme elsődlegesen az állam feladata, az igazi eldöntendő kérdések a mikéntek, így a mértékek, az irányok, az időtávok. „Úgy gondolom, ha ezek tisztázásra kerülnek, a forrásoldal igényeit már egyszerűbb lesz hozzárendelni az alapokhoz", vélekedett a szakember, aki szerint persze az is sarkalatos kérdés, miként hozhatók szinkronba ezek a költségigények. „Nem irigylem a költségvetés elfogadóit ebből a szempontból, hiszen cseppet sem könnyű eldönteni, hogy az iskolákat, a kórházakat, netán a rendészetet fejlesszék-e a meglévő anyagi eszközökből, vagy pedig a katonai létszámra fordítsák ezeket", fogalmazott Tollár Tibor, aki szintén fontosnak tartotta a társadalmi szemléletváltást a tartalékos szolgálattal kapcsolatban. „Azzal is tisztában vagyok, hogy időigényes folyamatokról beszélünk. A klasszikus tartalékos rendszereket működtető országokban e szisztémák mögött komoly társadalmi hagyományok húzódnak meg, ami Magyarországról nem mondható el: itt ez mind a munkáltatói, mind a munkavállalói oldal számára újdonságnak számít", mutatott rá, és ismét kiemelte: először az elvi kérdésekben kell megállapodni, és ha ez megtörténik, már viszonylag egyszerűen kitisztul majd, milyen forrásokra van szükség egy jól működő rendszer kialakításához.

A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium részéről Dr. Medveczky Mihály kiemelte: habár erről gyakran elfeledkezünk, a humánerőforrás-tartalékok is egy adott ország gazdasági tartalékai, mozgósítható gazdasági erőforrásai közé tartoznak. „Az egész témakört illetően elmondható, hogy igen nehéz államigazgatási egyeztetéseket igényel például a hatékony munkáltatói program kidolgozása terén", fogalmazott a tárca szakmai főtanácsadója, aki hangsúlyozta: a tartalékosok rendszerének erősítését semmiképpen sem szabad összekeverni a hivatalos állomány lecserélésével, de igenis léteznek olyan területek, ahol elegendő lenne tartalékosokat alkalmazni. Meglátása szerint ugyanígy a tartalékos állományból más munkahelyek is feltölthetők lennének a védelmi igazgatás egyéb területein, így például a megyei védelmi bizottságokban. Medveczky Mihály szintén kiemelte a kommunikáció fontosságát.

Fotók: Tóth László