Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Kék-zöld foltok, feltört lábak, vízhólyagok

Szöveg: Révész Renáta |  2010. június 25. 9:14

Nem átlagos ifjúsági táborban vettek részt azok a fiatalok, akik egy tavaszi tanulmányi verseny nyerteseiként, különdíjasként nyertek részvételt a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem által szervezett túlélőtáborába Ócsán. De mindannyian megküzdöttek saját teljesítőképességükkel, és becsülettel csinálták végig az embert próbáló feladatokat.

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem által megszervezett túlélőtábor nem hasonlít egyetlen ifjúsági rendezvényre sem. Már a parkolóban állandó készenlétben álló mentő is bizonyítja: itt nem könnyű wellnessről van szó. Ennek ellenére komoly sérülés nem szokott előfordulni, az ápolóknak a bakancsok okozta sérülések ellátásával akad a legtöbb dolguk. Nem véletlen, hogy amikor a negyedik napon látogatást tettünk a táborban, már a sorakozónál feltűnt: többen

edzőcipőt húztak a terepszínű gyakorlóhoz. Ráadásul az alakiasan felsorakozó társaság valóban válogatott ifjakból áll, ám ők eddig nem fizikai, hanem szellemi képességeikről tettek tanúbizonyságot.

A mintegy 30 fiatal ugyanis egy tanulmányi verseny nyerteseiként – a Honvédelmi Minisztérium felajánlásának köszönhetően – különdíjként kapta a túlélőtáborban való részvétel lehetőségét. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem évente több turnusban is megrendezi a tábort, ahová bárki jelentkezhet, aki fizikai erőnlétét szeretné próbára tenni. Mint mindig, a meghirdetést követően idén is igen hamar beteltek a helyek.

A résztvevőkkel – ebben az esetben a középiskolás diákokkal is – a Katonai Továbbképző Kiképző Központ kiképzőtisztjei foglalkoznak. Nemes Antal őrnagy és Suhajda Bálint kiképzőtiszt természetesen kicsit más hangot üt meg a táborozókkal, mint azt a tanáraiktól év közben megszokhatták.

- Az ébresztő reggel 5: 30-kor van, utána rövid reggeli, majd 70 perces reggeli torna következik. Ebből 20 perc folyamatos futás, 40-45 perc pedig erőnléti tréning. Főként az első egy-két nap megterhelő, aztán a fiatal szervezet elképesztő ütemben szokik hozzá a fizikai megterheléshez. A mai kamaszok nem a fizikai erőnlétükről híresek, így természetesen előnyt jelent, ha valaki rendszeresen sportol. Ennek ellenére mindannyian végigcsinálják a feladatokat, nem is nagyon van más lehetőségük: vagy hazamennek, vagy végigcsinálják – jelenti ki a kiképzőtiszt határozottságával Nemes őrnagy, aki rögtön hozzáteszi: -Talán éppen ennek a hozzáállásnak köszönhető, hogy senki nem adta fel, senki nem akart hazamenni. Feladni egyik sem akarja… Úgy vannak vele, hogy ha a többiek megcsinálják, akkor ők is – tudtuk meg az őrnagytól, aki példaként a harmadik napon lévő sziklamászást említi. Természetesen mielőtt a 30 méteres sziklafalról leereszkedtek, megkérdezik a srácoktól, hogy van-e valakinek tériszonya. Majd akinek van, azzal – félig viccesen – közlik, hogy neki ez nehéz lesz… Kibúvó viszont itt sincs, és senki nem is kért. Mindannyian végigcsinálták ezt a kihívást is.

Látogatásunkkor, éppen egy nyugodalmasabb feladattal kellett a táborlakóknak megbirkózni. Egy túlélő számára elengedhetetlen a tájékozódási képesség elsajátítása.

– A tereptan-felkészítésen a táborozók megismerkednek a katonai térképpel, a GPS rendszerrel, a tájolóval, valamint koordináta-ismereteket sajátítanak el. Ma éjszaka már a gyakorlatban is bizonyíthatják a tudásukat: Éjszaka ugyanis ezzel a rendszerrel tájékozódva kell majd teljesíteniük a feladatokat – tudtuk meg Für Gábor alezredestől, a ZMNE Geoinformatikai Tanszék vezetőjétől.

 

Utolsó éjszaka ugyanis nincs alvás: buli helyett ekkor rendezik meg az éjszakai tájékozódási vetélkedőt, ahol különböző csapatok az addig megtanult képességeikről – például tűzgyújtás, menedéképítés, sérült szállítása – a gyakorlatban is tanúbizonyságot tehetnek. A sötétedés után megkezdett gyakorlat körülbelül 5-6 óráig tart. Mivel ezt éppen az utolsó napon tartják, hazaérkezés után már nem sok idő marad az alvásra.

- Én sportolok, bár egy sérülés miatt a tábor előtt nem edzettem túl sokat. Focizom, és épp ezek után kezdődnek az erőnléti edzések, úgyhogy ez jó alapozás volt. Egyáltalán nem bántam meg, hogy eljöttem, nagyon nagy kaland, annak ellenére, hogy nem erre számítottam. Valahogy úgy is mondhatnám, hogy egy táborszerűbb táborra gondoltam – mondta Péter, aki Kecskemétről érkezett.

De nem csak a fiúknak kellett helyt állni, ugyanis a résztvevők csaknem fele lány. Ennek ellenére ők is derekasan helyt állnak, még az sem zavarja őket, hogy a kék-zöld foltok később a strandon biztos meglátszódnak. A kiképzők szerint sem lehet különbséget tenni a fiúk és lányok között: van, aki ebben, van, aki abban áll helyt, sőt, olykor a lányok még vagányabbak. Akad, aki a rántott húst, más a jó hosszú alvást hiányolja a leginkább, abban azonban mindannyian egyetértenek: lesz mit mesélni otthon, és olyan élményekkel térnek haza, amiket máshol nem szerezhettek volna meg.

Fotók: Révész Renáta