Kiállítás nyílt az örmény-magyar hadtörténeti kapcsolatokról

Szórványos adatok, s egyes helységnevek arra utalnak, hogy már az Árpád-házi királyok uralkodása idején éltek örmények hazánkban. A XI. században, a Bagratida-királyság bukása után, majd egy évszázaddal később, 1176 táján – az üldöztetések elől – örmény menekültek hulláma érkezett hazánkba. Magyarország akkor is, mint a későbbi századokban, menedéket nyújtott számukra.

A XV. századtól a törökök hódító hadjáratai mindkét országot egyaránt sújtották. Az örmény és magyar területek jelentős része török uralom alá került, s mindkét nép a szultán hadait kiszorítani hazája földjéről. Magyarország a Habsburg-birodalom, Örményország a cári birodalom befolyása alá került. A két nép történelmének folyama csupán annyiban vett más irányt, hogy Magyarországról a török Porta végérvényesen kiszorult, Örményország területének jelentős hányada azonban az Oszmán-birodalom része maradt. Nem kis mértékben ez utóbbinak köszönhetően az örménység tömeges letelepedése hazánkban a XVII. században tovább folytatódott, még új városok alapítására is lehetőséget kaptak, amelyek később szabad királyi városi rangot nyertek.

A XVIII. században a magyarországi örmények kialakították közösségi életük kereteit. Mint kisebbség nem csupán saját sorsukat egyengették, hanem az őket befogadó társadalmat is nagymértékben segítették. Feltétlen lelkesedéssel támogatták többek között választott hazájuk 1848-1849-i heroikus szabadságharcát.

Az első világháborúban már örmény katonák is harcoltak a kétfejű sasos cári lobogó alatt, akárcsak magyar katonák az ugyancsak kétfejű sassal díszített császári-királyi, és magyar királyi címerrel díszített zászlók alatt.

Örmények és magyarok akaratlanul is ellenfélként álltak szemben egymással. Magyar katonák kerültek örmény területen létesített orosz, örmény katonák magyar területen fenntartott hadifogolytáborokba, s azok katonatemetőibe. Majdhogynem ugyanez történt a második világháború idején is, csakhogy ekkor már nem csupán távoli harcmezőkön, hanem hazánk területén is folyt a küzdelem. Pedig a két nemzet fiainak sosem volt egymással elszámolni valója.

1989-ben Magyarországon a rendszerváltás minőségi változást hozott a magyarországi örmények életében, mivel a magyar kormány honos kisebbségként ismerte el őket.
Már 1987-ben megalakult az Arménia Magyar–Örmény Baráti Kör.

Az 1994. évi kisebbségi önkormányzati választások során, majd az azt követő években helyi, valamint a fővárosi és az országos önkormányzat kezdte meg működését. A kiváló bilaterális kapcsolatoknak záloga a bécsi székhelyű, de hazánkban is elismert első Örmény Nagykövetség.

A több, mint 20 tablón kronologikus sorrendben látható a magyar, illetve örmény hadtörténet számos mozzanata, dicsőséges csatái illetve a két ország barátságának kiemelkedő pillanatai. A kiállítás segítségével emlékezhetünk az örmény származású aradi vértanú Kiss Ernőről és Lázár Vilmosról illetve Thököly Imre kuruc hadvezérről, akinek hamvai, halála után egy ideig örmény földben nyugodtak, mielőtt a késmárki temetőbe kerültek. Az örmény-magyar közös hadtörténelmi múlt emlékét megörökítő kiállítás, fényképek, metszetek, festmények segítségével mutatja be a két nép régmúltban gyökerező barátságát. A II. világháborúban Magyarország területén folyó harcokban számos örmény nemzetiségű katona áldozta életét. A kiállítás része a budapesti emlékművet bemutató tabló is, amely a Magyarországon elesett örmény katonák iránti tiszteletünket és megbecsülésünket idézi fel.

A Honvédelmi Minisztérium Magyar Örökség Díjas Hadtörténeti Intézet és Múzeum patinás falai között megnyílt kiállítás méltó emléket állít a két nép évezredre visszanyúló barátságának.