Láng és lélekharang Pákozdon

Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2011. január 12. 23:15

Emléktűzzel, harangszóval, verssel és imádsággal emlékeztek január 12-én a Don-kanyarban elhunyt magyar katonákra Pákozdon, a Mészeg-hegyen található Doni Emlékkápolnánál.

Január 12-én, szerdán, a késő délutáni órákban a pákozdi Mészeg-hegyen, a Doni Emlékkápolnánál immár tizenhetedik alkalommal lobbant fel az emlékezés lángja és kondult meg a lélekharang. Az 1943-as doni katasztrófa hősi halottjaira emlékezőket Bobory Zoltán, a Doni Bajtársak Szövetsége elnöke, Don-kanyar Kápolna Alapítvány titkára köszöntötte. Kiemelte: legyünk büszkék arra, hogy ma este az ország több településén is emléktűz gyullad.

Dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter nevében, Fodor Lajos, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára mondott beszédet, melyben részletesen ismertette a 2. magyar hadsereg pusztulásának körülményeit.

„Történelmünk leggyászosabb és legértelmetlenebb veszteségére emlékezünk, amely nagyapáink Mohácsa volt. Sajnos a méltó megemlékezés gyakorlata sem 1945 után, sem pedig a rendszerváltás után nem alakult úgy ki, ahogy szerettük volna. Ebben a pákozdi kápolnában azonban az 1999-ben hazahozott ismeretlen katona is méltó helyen nyugszik, jelképezve ezzel az összes haza nem érkezett bajtársunk végső nyughelyét is" – hangsúlyozta az államtitkár.

Fodor Lajos hozzátette: a 2. magyar hadsereg doni katasztrófája túlmutat puszta katonai elemzéseken, mert akkoriban a magyar külpolitika kényszerpályán mozgott. A tárca közigazgatási államtitkára kiemelte: az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az 1942-ben indult hadműveletekben a magyar katonai alakulatok komoly sikereket értek el, annak ellenére, hogy létszámukat és lehetőségeiket tekintve is hátrányban voltak a szovjet csapatokhoz képest.

„A doni tragédia elkerülhetetlen volt – szögezte le az államtitkár –, mert 1943-ban a menekülő magyar katonákat a szovjet alakulatok, a német közöny és hideg is pusztította. Megfelelő ellátás és felszerelés hiányában kellett harcolniuk a túlerővel." Fodor Lajos ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy „a magyar katonák fegyverrel a kézben, parancs teljesítése közben haltak hősi halált."

„Ne feledjük: ma is szolgálnak magyar katonák távol a hazától. A jelenlegi honvédelmi vezetés mindent megtesz azért, hogy a különböző műveletekben résztvevő honvédeink jól kiképezve és a kihívásoknak megfelelő felszereléssel végezhessék feladataikat" – mondta az államtitkár.

Beszéde végén Fodor Lajos hangsúlyozta: „emlékeznünk kell, mert ezzel tartozunk az elesetteknek és azoknak is, akik a megpróbáltatásokat túlélve hazatértek, de itthon, a kommunista hatalom által számkivetetten, a társadalom peremén kellett élniük, csak azért, mert a haza iránti kötelességüket teljesítették."

A történelmi egyházak képviselőinek imádsága után a doni hősök emléktáblájánál koszorút helyezett el Fodor Lajos, Orosz Zoltán vezérőrnagy, a HM Honvéd Vezérkar főnökének helyettese, dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere és Vargha Tamás, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke is.

A koszorúzást követően az államtitkár jelképesen parancsot adott a Jásdi Balázsnak, a Magyar Tartalékosok Szövetsége hagyományőrző hadnagyának, a Doni Hősök Emléktúrájának megkezdésére.