Minden magyar katona büszkén követheti Görgeyt

Beszédében a dandártábornok röviden felidézte az 1916. május 21-én elhunyt Görgey pályáját. „Ikonikus személyiség volt, akinek halála is egyik legnagyobb hadvezéri bravúrjának évfordulójához kapcsolódott: 1849. május 21-én ugyanis tőlünk nem is olyan messze, pár kilométernyire ezekben az órákban már magyar zászlókat lobogtatott a szél Buda várfalain", mondta Kun Szabó István. „Ez a győzelem diadalmas pontot tett a tavaszi hadjárat végére. A március 30-án a Tisza mögött álló magyar fősereg élére még csak ideiglenesen kinevezett Görgey Artúr vezérőrnagy gyorsan és határozottan bizonyított: másfél hónappal később megtisztította az ellenségtől az ország nagy részét, a hadsereget győztes csaták során megedzette, a bécsi császári udvart pedig újból rémülettel töltötte el a közeledő honvédsereg."

A dandártábornok hangsúlyozta: „a visegrádi remete" megtehette volna, hogy a szabadságharc bukása után más katonatársaihoz hasonlóan a régi-új uralkodó, Ferenc József kegyeit keresi, de nem ilyen ember volt, és ugyanígy nem magyarázta az igaztalan, őt árulónak bélyegző vádakat sem a korabeli közvélemény előtt. Nem támadta azokat sem, akik őt támadták. „Görgey katona volt, aki jól tudta, hogy a katonaság elsősorban szolgálat a nemzet, az ország érdekében, és amikor kellett, illetve lehetett, fegyverrel szolgálta imádott nemzetét.", mondta Kun Szabó István. „Mi, jelenünk magyar katonái és a tábornok tisztelői hisszük és tudjuk: nem ő volt az egyetlen magyar géniusz. De ő volt az, akit minden magyar katona büszkén követhet. Nem rajta múlott, hogy hatalmas győzelmének napján, ám tőle több száz kilométerre, Varsóban egy másik kézfogás megpecsételte szabadságharcunk sorsát: Ferenc József és Miklós orosz cár egyezménye nyomán kétszeres túlerő özönlötte el az országot. De a nemzet azután is hitt a jövőjében. Hitt, mert tudta, hogy ha kell, Görgey örökébe újabb és újabb katonák lépnek, hiszen volt már példaképük, volt már követhető elődük."

„Görgey Artúr egyik legkiválóbb katonánk volt, méltó rá, hogy most és minden év május 21-én ne csak ünnepeljük győzelmét, de fejet is hajtsunk előtte" − zárta beszédét a dandártábornok.