Örömben, békességben, szeretetben

A Nemzeti Katonai Zarándoklatot tizenhatodik, a Családi Napot negyedik alkalommal rendezte meg a Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspöksége. Ezt minden esztendőben a Fogolykiváltó Boldogasszony napjához, vagyis szeptember 25-éhez legközelebb eső hétvégén tartják meg.

A katonákat és családjaikat dr. Szarka Gábor, a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke köszöntötte a kegytemplomban. Elmondta: az első zarándoklatot még 1994-ben rendezték meg Búcsúszentlászlón, az akkori katolikus tábori püspök, Ladocsi Gáspár kezdeményezésére. Az elmúlt néhány évben azonban már a makkosmáriai templomban gyűlnek össze a zarándoklat résztvevői. „Azért vagyunk ma itt, hogy örüljenek egymásnak a családok, és azért, hogy békességben, szeretetben élhessünk!" – hangsúlyozta a kabinetfőnök.

– Sokszor tesszük fel magunknak a kérdést: hogyan fér össze az emberi élet tiszteletén alapuló hit a katonai hivatással, a fegyverviseléssel, adott esetben a fegyverhasználattal? Véleményem szerint, mi katonák – akik tudjuk, hogy mit jelent az élet, mit jelent a halál, mit jelent a szolgálat – vagyunk azok, akik tisztelni tudjuk az életet, mert tudjuk, hogy milyen az, amikor az véget ér. Így fér össze a katonai hivatás és a katolikus hit, ez az oka annak, hogy ma itt vagyunk – mondta köszöntőjében Szarka Gábor.

Ezt követően dr. Bíró László katolikus tábori püspök megáldotta azt a zománcképet, amelyet Rácz Gábor képzőművész készített a Katolikus Tábori Püspökség számára. A Fogolykiváltó Boldogasszonyt ábrázoló tűzzománc kép a tábori püspökség kápolnájába kerül. Nem véletlen, hiszen e kápolnát a Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletére szentelték fel.

A római katolikus szentmisét dr. Bíró László tábori püspök celebrálta. „Mit teszünk akkor, amikor a Fogolykiváltó Boldogasszonyt tiszteljük?" – kérdezte prédikációjában a püspök.  „Fogolykiváltó Boldogasszony kultusza üzenetet hordoz. Egy egoista, individualista világban üzeni a „Te Központú" gondolkodást. A kultusz üzenetet hordoz Istentől, üzenetet ad át az egyháznak, a társadalomnak, a családoknak" – mondta a püspök, aki szerint a kultusz egyben egy istenképet is közvetít az emberek felé. Annak az istennek a képét, aki az embereket szabaddá akarja tenni. „A fogolykiváltás gondolata az egyház szabadságmissziójáról szól, hiszen az egyház a szabadságba vezeti az embert" – fogalmazott Bíró László.

A katolikus tábori püspök a szentmise végén akolitussá avatott egy fiatal férfit. Horváth Kornél tábori lelkész szeretne lenni, s ennek a folyamatnak a második állomása volt az ünnepélyes avatás.

A szentmise után a templomkertben a veszprémi Légierő Zenekar adott koncertet. Műsorukban felcsendült Dávid Péter Szent István indulója, valamint első világháborús katonanótákat és könnyűzenei átiratokat játszottak a katonazenészek a zarándoklat résztvevőinek. Kissé távolabb, a gyermekek számára rendeztek be egy játszóházat, ahol – egyebek mellett – kipróbálhatták a varrást is.

A történetírás szerint, 1731-ben egy Traub János nevű legény a budakeszi határában található szőlősbe igyekezett, amikor egy útszéli tölgyfánál Krisztus arca jelent meg előtte. Traub később megbetegedett, majd gyógyulása után egy Falconeri nevű olasz származású budai festőtől vásárolt egy – Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázoló – olajfestményt, amit később az útszéli tölgyfára helyezett. Hamarosan mások is látogatni kezdték ezt a helyet.

Acsádi Ádám veszprémi püspök ennek hatására engedélyezte, hogy a szentképet nyilvános tiszteletben részesítsék. Az összegyűlt adományokból később egy kis kápolnát építettek a szentkép fölé, amelyet két, közelben élő remete gondozott.

A népszerű zarándokhelyen, az Óbudán működő Trinitárius szerzetesrend egytornyú templomot és egy kis kolostort épített. A rend – „A Fogolykiváltó Szűzanya Szentháromságról nevezett Rendje" – a török ellen folytatott harcok idején egész Dél-Európában, a fogságba esett keresztények kiváltásán fáradozott. Pénzt gyűjtöttek és sok esetben a szerzetesek saját magukat cserélték ki egy-egy hadifogolyra.

Koller Ignác veszprémi püspök 1768-ban szentelte fel a templomot tízezernél is több zarándok jelenlétében. Itt helyezték el a tölgyfa törzsét is, valamint a szentképet.

Miután II. József császár 1784-ben a fogolykiváltók rendjét is feloszlatta, a virágzásnak indult Mária-kegyhelyet is bezárták, és a kegyképet – valamint a fatörzset – a budakeszi plébániatemplomba szállították. A kolostor és a templom világiak kezébe került, néhány évtized alatt rommá lett.

Az első világháború ideje alatt Miller József budakeszi plébános a templom romjait – a hozzátartozó kolostorral együtt – visszavásárolta az egyház számára. A második világháború előtt néhány évvel, a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére alapított Szervita Rend papjai kezdtek el újra szentmisét mondani vasárnapokon és Mária-ünnepeken a romos kis kápolnában. A háború idején, majd azután, egyre többen jöttek ide hadifogoly-hozzátartozóikért imádkozni.

A Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete kezdett itt kialakulni.

A hívek adományainak, munkájának köszönhetően a szervita atyák 1938 és 1947 között felépítették a jelenlegi templomot, amelyet 1950-ben Shvoy Lajos székesfehérvári püspök szentelt fel. Újra elhelyezték itt a fatörzset és a kegyképet. A szerzetesrendek felosztása miatt 1950-ben távozni kényszerült szervita atyák helyére vették fel P. Tamás János jezsuita atyát, aki 33 esztendőn keresztül vezette a kegytemplomot. Az 1964-ben felújított épületet jelenleg a Domonkos Rend működteti. A háborús idők elmúltával a kegytemplomban továbbra is a „foglyokért" imádkoznak: a kábítószeresekért, az alkoholistákért, a testiség, a szerencsejátékok, és minden más káros szenvedély rabjáért.

Kép és szöveg: Szűcs László