Pontonhíd a Dunán, a Tiszán és a Száván
Szöveg: Szűcs László | 2009. július 9. 14:16Budapest főpolgármester-helyettese azzal az elképzeléssel kereste meg a honvédelmi minisztert, hogy egy ideiglenes honvédségi pontonhíd létesítésével lehetne segíteni a budapesti gépkocsiforgalmat a Margit-híd felújításának ideje alatt. A tárca a megvalósítás lehetőségeit vizsgálja, mi pedig annak jártunk utána, miként épül meg egy pontonhíd.
Pontonhidat jelenleg a Magyar Honvédség egyetlen alakulata, az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Zászlóalj képes csak építeni, hiszen a Szentesen található katonai szervezetnek vannak meg az építéshez szükséges felszerelései és kiképzett katonái.
A szentesi katonák az elmúlt években már többször is építettek hidat a zászlóalj tiszai vízi gyakorlóterén, de az ő nevükhöz fűződik 2003-ban, a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából, a Dunán épített Európa-híd is, amelyen akkor naponta több tízezer gyalogos kelhetett át Pestről Budára, vagy fordítva.
A szentesi műszaki zászlóalj parancsnoka a honvedelem.hu érdeklődésére elmondta azt is, hogy egy pontonhíd megépítését a különféle katonai szabályzatok egyértelműen rögzítik. Így nagyon fontos még az építés megkezdése előtt a folyó és a leendő híd környékének részletes felderítése, szemrevételezése. Ezt az eszközök előkészítése követi.
A köznyelv által csak pontonhídnak nevezett eszköz hivatalos neve PMP szalaghíd, amelynek úgynevezett készletei vannak. A szentesi műszaki zászlóalj összesen három ilyen készlettel rendelkezik. Egy készlet harminckét darab folyami hídkompból, négy darab parti hídkompból és két darab nyompályás elemből áll. Ez utóbbira akkor van szükség, ha a híd fel-, és lejárója sárosabb, ingoványosabb területen található, így szükséges azokat a nyompályával biztonságosabbá tenni. A hídkompok szállításához Kraz 225-ös típusú járműveket rendszeresítettek.
Egy készlethez tartozik még tizenkét darab BMK típusú tolóhajó, amelyek szállítását Zil típusú gépjárművekhez rögzített eszközökkel végzik – árulta el Nyers József mérnök ezredes, akitől megtudtuk azt is, hogy egy készletből összesen 227 méter hosszú hidat lehet építeni.
Ugyancsak még a híd építésének megkezdése előtt a folyó partján ki kell jelölni egy úgynevezett építő udvart, ahol a pontonelemek vízre tétele történik. Ennek közelében szükséges az is, hogy a vízpart jól megközelíthető legyen, hiszen a katonák a part mellett állítják össze a hidat. Nyers ezredes szerint, lehetőség van az egész híd megépítésére és egyben történő befordítására, de a szentesi katonák a gyakorlatban a legtöbbször a két parton két „félhidat" építenek meg, majd azokat befordítva a folyó közepén zárják az építmény.
Az építés egyébként nem vesz igénybe sok időt. A vízre tétel után zárni kell magát, a négy elemből álló hídkompot, majd következik az kompok egymáshoz illesztése. Természetesen ehhez a munkához jól felkészített katonákra van szükség. E feladatot a szentesi katonák rendszeresen gyakorolják a tiszai vízi gyakorlótéren, illetve a Damjanich Laktanyában kialakított „száraz" kiképzőpályán is, ahol drótköteleken rögzített és lengő pontonelemek segítségével – a vízen történő munkát megközelítő érzésével – készülhetnek a műszakiak egy valós hídépítésre.
Egy hídkomp kezelő személyzete három katonából áll. Egyikük a Kraz tehergépjármű vezetője, a többiek pedig az
Nyers József ezredestől megtudtuk azt is, hogy az elemek összekapcsolása és a híd zárása után szükséges az építmény horgonyokkal történő rögzítése, akárcsak az, hogy a hídnak „ívet adjanak". Erre leginkább a nagyobb folyókon – például a Dunán van – szükség, hogy a sebesen folyó víz kisebb erővel hasson a kész pontonhídra.
A már kész hídon állandó szolgálat is tevékenykedik. Az úgynevezett kommendáns szolgálat arra ügyel, hogy a híd stabilan álljon, a horgonykötelek feszesek legyenek, s hogy biztonságosan lehessen a hídon közlekedni. A parton eközben egy másik személyzet is készenlétben áll, hogy bármilyen probléma esetén besegíthessen a hídon tartózkodóknak.
– A hidat elsősorban katonai célokra tervezték. A szabályzat szerint a pontonhídon egyszerre csak egy irányba lehet közlekedni. És természetesen vannak egyéb szabályok is. Például egy harckocsi maximum 30 kilométer/órás sebességgel haladhat át rajta, a következő harcjármű pedig minimum harminc méteres távközzel követheti. A szabályzat szerint jó időben egy PMP szalaghíd 600-800 harckocsit képes átengedni egy óra alatt. Kedvezőtlen időjárási viszonyok között pedig 250-300-at – árulta el Nyers ezredes, hozzátéve: a meghatározott feladat teljesítése után a hidat először nyitják, majd elemeire szedik, végül pedig gépjárművekre málházzák.
Fotó: Archív