„Tábornok úr, Béla bácsi, nyugodj békében!”

Végakarata szerint, Nagy Imre egykori miniszterelnök nyughelyének közelében, a rákoskeresztúri új köztemető 300-as parcellájában helyezték örök nyugalomra csütörtökön délután a XX. század nagyformátumú személyiségét, professzor dr. Király Béla nyugállományú vezérezredest, az 1956-os Nemzetőrség főparancsnokát, hadtörténészt, politikust, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagját.

Még a temetés előtt, a déli óráktól, a Maléter Pál Laktanyában felállított ravatalánál barátai, bajtársai, tanítványai róhatták le kegyeletüket. Majd itt tartották meg a hivatalos búcsúztatót is, amelyen részt vett Bajnai Gordon miniszterelnök, Mandúr László, az Országgyűlés alelnöke, dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter és Tömböl László mérnök vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke is.

– Azért gyűltünk ma itt össze egy hogy egy nagy embertől búcsúzzunk. Király Bélával egy nagy magyart, egy nagy hazafit vesztettünk el. Nem gyászoljuk őt, mert az nem illene hozzá, búcsúzunk tőle, ahogy az a legnagyobbaknak jár. Itt búcsúzunk a nagy harcostárs, Maléter Pál nevét viselő laktanyába, alig pár száz méterre a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem épületétől, melyet egykoron ő alapított. Itt búcsúzunk Budapesten, ahova éppen húsz évvel ezelőtt, Nagy Imre temetésére tért vissza először a forradalom után, mert mint akkor elmondta: 1958. június 17-én, amikor a hír Amerikába megérkezett, Kéthly Annával megfogadták, hogy nem lépik át az állam határát addig, amíg a magyar népnek meg nem adatik, hogy tiszteletét, háláját, szeretetét kifejezze Nagy Imre és vértanútársai előtt – kezdte búcsúbeszédét Bajnai Gordon.

A Magyar Köztársaság miniszterelnöke kiemelte: Király Béla egy olyan nemzedékhez tartozott, amelynek a becsület és a bátorság jelentette a mércét. Egy olyan nemzedékhez, amely nem tudott úgy felnőni, hogy ne kellett volna élete legalább egy fordulópontján kiállnia a bátorság és a becsület próbáját. Király Bélának megadatott, hogy legalább három helyzetben példásan állja ezt a próbát. Egy világháborúban, egy forradalomban és az emigrációban.

Király Béla nem volt hétköznapi személyiség, de számára ez volt a természetes, mert a világ sem volt hétköznapi amelyben élt – emelte ki beszédében Bajnai Gordon, hozzátéve: a tábornok bátor volt és becsületes, Horthy vezérkari tisztjeként zsidó munkaszolgálatosokat mentett, ezért később a „világ igaza" lett. Bátor volt, hiszen miután megadta magát, megszökött a szovjet fogságból. Alig pár héttel azután, hogy a börtönből kiszabadult, 1956-ban, a Nemzetőrség és Budapest katonai parancsnoka lett. Néhány nappal később pedig hazáját vesztő bujdosó.

– Hazáját vesztette, de ügyét nem. A magyar ügy képviselője volt az ENSZ-ben és szerte a világban. Király Béla élete az újrakezdésekről is szól. Újrakezdett mindent 1945-ben, 1956-ban, majd ismét, deresedő fejjel Amerikában. A Generális – ahogy professzorai szólították az ifjú diákok ámulatára – ötven évesen, egy másik földrészen az iskolapadba ült. Történelmet tanult, majd professzor lett ő is, tudós, akadémikus – mondta Bajnai Gordon, kiemelve: kiadóként, szerkesztőként világ szerte ismertté tette és eljuttatta angol nyelven a magyar történelmet.

A miniszterelnök elmondta: Király Béla nem törődött bele abba, hogy hazája nagyhatalmi játszmák mellékszereplője legyen. Évtizedeken át képviselte a szabad Magyarország az ’56-os forradalom ügyét. Fogadalmához hű marad, Nagy Imre újratemetésén tért vissza Magyarországra, hogy egy ország előtt tisztelegjen utolsó parancsnoka előtt.

Bajnai Gordon ezt követően arról beszélt, hogy Király Béla az 1990-es választásokon szülővárosában, Kaposváron indult független képviselőként, majd megválasztása után a harmadik köztársaság megerősítésén dolgozott. Határozottan kiállt a nemzet megosztásával szemben, a demokrácia védelmében.

– Király Bélának világos elvei voltak. Határozottan képviselte azokat, s ezek szerint cselekedett kilenc évtizeden keresztül. Ahogy egy bátor és becsületes jellemhez, egy nagy emberhez, egy nagy magyarhoz illik. Legyünk büszkék rá, hogy közülünk, magyarok közül való volt – mondta a Magyar Köztársaság miniszterelnöke.

Mandúr László beszédében elsősorban a országgyűlési képviselő Király Béláról, a közéleti emberről beszélt. „Egy szálfaegyenes, katonás fegyelmezettségű, magatartásában, gondolkodásában is rendet tartó ember iránti tisztelet csak fegyelmezett mondatokat engedélyez annak, aki valóban fejet kíván hajtani" – fogalmazott az Országgyűlés alelnöke, hozzátéve: 1990-ben Király Béla nagy szavazataránnyal lett Kaposvár képviselője a parlamentben. Úgy, hogy négy párt jelöltje lépett vissza a közös jelölés érdekében. Valóban képviselte a városát. Önként, hangos médiakampány nélkül támogatta a város szegényeit.

– Országgyűlési képviselőként katonás fegyelemmel és korát meghazudtoló energiával és munkabírással dolgozott a Honvédelmi Bizottság alelnökeként a haderőreformon, hadsereg újjászervezésén. Leszavazták Kossuth-címeres javaslatát, nem fogadták el érvelését a hadkötelesség, a sorállomány szükségességéről. Csalódott, de demokrataként viselkedett – mondta Mandúr László.

Az Országgyűlés alelnöke hozzátette: már most, sokunk tisztánlátása érdekében, hiányzik egy objektív, átfogó Király Béla életrajz, hogy megérthessük, hogy a haza, az ország, a nemzet érdekei hogyan kerülhetnek egy ember értékrendjében az elsők közé. Megelőzve a személyes, a különböző gazdasági, csoport, vagy pártérdekeket.

Dr. Szekeres Imre beszédében hangsúlyozta: a nemzet nem feledi Király Bélát, mert ő sem felejtette a nemzetét. „Velünk marad. Mint ahogy velünk volt kényszerű emigrációja alatt is, hosszú évtizedeken át és Nagy Imre mártír miniszterelnök 1989-es újratemetése alkalmából, az egyetlen emigrációból hazatért, egykori ’56-osként csatlakozott újra hozzánk" – fogalmazott a honvédelmi miniszter.

– Tábornok úr olyan országot hagysz most hátra, amely úgy lett szabad, ahogy kérted. És olyan országot fogunk a jövőben is építeni, amely méltó az emlékednek – mondta Szekeres Imre, hozzátéve: nem feledi őt szülővárosa, Kaposvár és nem feledik a ma még élő katonái, akikkel együtt harcolt a második világháború frontmezőin, akikkel a poklot megtapasztalva vált antifasiszta elkötelezettségűvé. demokratává. Nem feledik a munkaszolgálatosok, akiket tisztként megmentett. Nem feledik a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem mai hallgatói, mert tudják, hogy ő hozta létre ennek az intézménynek az elődjét. Nem feledik az 1956-os felkelők, katonák, rendőrök, a forradalom győzelmét követően megalakult Nemzetőrség tagjai. És nem feledik a kényszerű emigrációt követően új hazájában, az Amerikai Egyesült Államokban megismert munkatársak, barátok és politikusok.

– Mindenkitől azt kérte, hogy „szólíts Béla bácsinak"! Bevallom, ez volt az a kérés, amit soha nem tudtam neki teljesíteni, mert a tisztelet mindig csak a „tábornok urat" tudta velem kimondatni – mondta Szekeres Imre, hozzátéve: Király Béla tábornok újult erővel végezte önként vállalt feladatát, az egykori ’56-os nemzetőrök emlékének ápolását és az akkor, a megszállás miatt sajnos át nem adható nemzetőr jelvények adományozásának szervezői munkáját.

– Ezekben az órákban el kell engednünk magunktól professzor Király Bélát. Búcsúznunk kell tőle, hiszen az a föld, amelyet katonaként, vezérkari tisztként, a Nemzetőrség főparancsnokaként védett, hadtörténész-professzorként pedig előadásokban és könyvek sokaságában idézett, ez az ő végső nyughelye lesz. Katona volt, vérbeli katona. Élete július 4-étől a Magyar Honvédség történelmének önálló fejezete. Tábornok úr, Béla bácsi, nyugodj békében! – zárta megemlékezését Szekeres Imre.

Válóczy István nyugállományú mérnök dandártábornok, az 1956-os Nemzetőrség Hagyományápoló Tanácsának elnöke beszédében kiemelte: a katonatiszttől, az iskolaalapítótól, az országgyűlési képviselőtől búcsúzunk. Valamennyi tevékenysége sikeres volt, s mind-mind akár egy teljes életutat lefedhetne. A sokoldalú, nagy tudású világpolgárt mégis az 1956-os tevékenységéről ismerik a legtöbben.

A nyugállományú dandártábornok ezt követően felidézte 1956 őszének néhány napját.

Beszélt arról, amikor Király Béla kiszabadult a börtönből, majd október 28-án felismerte az utcákon egymástól függetlenül létrejött fegyveres csoportokban rejlő erőt, és összefogásukra tett javaslatot az ország miniszterelnökének, Nagy Imrének. A forradalmi karhatalmi bizottság élén képes volt két nap alatt megszervezni a Nemzetőrséget. Ehhez össze kellett fognia a helyét kereső honvédséget, a szétesett rendőrséget és a spontán szerveződött, civil fegyveres csoportokat. Ezen csoportok vezetői egy emberként álltak Király Béla mögé, s választották meg október 30-án a Nemzetőrség főparancsnokává. Nagy Imre Budapest katonai parancsnokává nevezte ki, vagyis az ő kezében összpontosult minden fegyveres alakulat irányítása a fővárosban. November 4-én, az ellenállásra felszólító miniszterelnöki utasítás hiányában visszavonult, Nagykovácsinál csapatai még megütköztek az őket üldöző szovjet alakulatokkal, majd nyugat felé átlépte a határt.

– Ez azonban nem jelentette azt, hogy végképp elhagyta az országot. Õ volt az egyik legaktívabb ’56-os emigráns. 1956. szellemiségét képviselte, emlékét ápolta hazájától több ezer kilométerre is. Előadásokat tartott egyetemeken, és meghallgatták az ENSZ-ben is – mondta Válóczy István, hozzátéve: Király Bélának fontos szerepe volt az 1963-as amnesztiarendelet kihirdetésében is.

– Sok száz és ezer sors és kortárs nevében jöttem fejet hajtani vezérezredes úr, kedves Béla bátyám a sírod előtt. Engedd meg nekem, hogy egy személyes élménnyel kezdjem. Éppen hetven éve történt, hogy egy kaposvári utcán szembetalálkoztak apáink, és váltottak pár szót. Én, mint 11 éves elsős katonaiskolás, a regula szellemében katonásan bemutatkoztam neked. Ma is emlékszem egy óriásra, aki ott állt velem szemben. Főhadnagy volt, jóvágású, elegáns tisztelgéssel fogadta a bemutatkozásomat – kezdte megemlékezését Boross Péter, aki ezt követően felelevenítette Király Béla második világháború utáni éveit.

A család nevében Tevely Nikolett és Titanilla búcsúzott Király Bélától, vagy ahogy ők hívták, a Kereszttől. „Üres a ház, tíz év óta először érzem azt, hogy végtelenül üres a ház. Kereszt örökre elhagyott minket. Eddig bármikor elment az operába, Kaposvárra, vagy egy kivizsgálásra a kórházba, mindig tudtuk, hogy vissza fog jönni. Néhány héttel ezelőtt is azzal a tudattal kísértük ki otthonról, hogy hamarosan vissza fog térni hozzánk a kórházból. Senki sem gondolta, hogy az a reggel volt az utolsó, amelyre felébredt" – mondták a sírással küszködő családtagok.

A katolikus temetési szertartást Berta Tibor ezredes, a tábori lelkészi szolgálat katolikus szolgálati ágának általános helynöke celebrálta. A Király Béla nyugállományú vezérezredes hamvait tartalmazó urnát a díszszázad díszsortüze alatt helyezték be a sírgödörbe. A temetést a díszmenet és az Il Silentio zárta.

Fotó: Tóth László