Tiborszállási „kiskatonák” Szolnokon

Az sem véletlen, hogy a csoport vezetője Csaholczy Gusztáv, Tiborszállás polgármestere volt. Ő az, aki 2009-ben a Honvédelmi Minisztérium által meghirdetett pályázatra nyújtotta be elképzeléseit a helyi iskola diákjainak honvédelmi képzésére. Mint elmondta: az itt elnyert összegből beindított tevékenység az első lépés egy hosszú úton. A honvédelmi program több szinten szolgálhatja a közösség javát. A gyerekek viselkedése szinte észrevétlenül válik egyre fegyelmezettebbé, a hazaszeretet, illetve a haza szolgálatának megbecsülése pedig gondolkodásuk alapelemévé. A pályázati pénzen vásárolt egyenruha viselése tartást és identitást ad nekik, a különböző eszközök (lézeres légpisztoly, iránytű) használata gyakorlati tapasztalataikat gazdagítja és látókörüket tágítja. Terveik szerint ezentúl évente rendezik majd meg a honvédelmi vetélkedőt.

A polgármester azonban ezeken a maguktól értetődő előnyökön túlra tekint. Bár ő maga szinte összenőtt Tiborszállással, tisztában van a határ menti kistelepülés által nyújtott perspektívákkal, és azok hiányával is. Nem is titkolja, hogy a honvédelmi pályára, mint lehetséges kitörési pontra tekint.

A honvédségnek nagyon sokféle szakemberre van szüksége, így igen különböző emberek is megtalálhatják a végzettségüknek és ambíciójuknak megfelelő helyet, ahol hosszú távra tervezhetik maguk és családjuk megélhetését.
Kiemelt cél egy pozitív, a honvédelem és a honvédség felé nyitott gondolkodás kialakítása. Ennek csak az egyik – bár kétségkívül látványos – eleme a vetélkedő. Rendszeres foglalkozások segítik az alapok lerakását és megszilárdítását, az akadályversenyek pedig a valaha volt MHSZ legszebb hagyományait elevenítik fel. Emellett háromhavonta kerül sor előadásokra, amelyeket egyre többször a honvédség állományából meghívott vendégek tartanának. Terveik szerint – többek között – bázisunkról is felkérnének szakembereket, hogy a saját területüket mutassák be a fiataloknak.

A kérdésre, hogy nem fél-e a falu elnéptelenedésétől, azt felelte, hogy nem szabad kizárólag egy szempont szerint gondolkodni. Egy polgármesternek a település lakóinak érdekeit is szem előtt kell tartania. A honvédelmi pályázat csak egy a sok projekt közül. A falu folyamatosan épül-szépül, és reményei szerint olyan településsé fejlődhet, amely visszavárja a kirepülő fiatalokat, s ahova ők is visszavágynak.

S ha már a repülés szóba került: az ország egyetlen helikopterbázisán először az iránytótornyot látogathatták meg a vendégek. Szerencséjük volt, hiszen hallhatták, hogyan jelentkeznek be rádión és kérnek engedélyt átrepülésre a pilóták. Meggyőződhettek arról is, milyen nehéz néha szabad szemmel észrevenni és követni egy gépet a levegőben. Mielőtt ez bárkit elbátortalanított volna, megismerkedhettek az irányítást megkönnyítő, illetve annak biztonságát garantáló modern eszközökkel és a képernyőkön megjelenített sok hasznos információval.
A torony után a statikus bemutató következett; a Mi–24-es harci helikopter, a Mi–8-as szállítóhelikopter és a JAK–52-es kiképző repülőgép mellől alig lehetett tovább terelni őket. Mindent ki akartak próbálni és mindent meg szerettek volna tudni a gépekről. A nyári forróság sem riasztotta el őket, számtalan kérdésüket a szakemberek alig győzték megválaszolni.

Miután átvették a bázis ajándékait a honvédelmi versenyen elért eredményükért, már várta őket az utolsó állomás: a repülőmúzeum. Itt Magó Károly zászlós segített nekik eligazodni a régi és még régebbi repülőeszközök labirintusában, ami arra is garancia volt, hogy sehol máshol nem hallható érdekességek tették teljessé a látogatáson szerzett élményeiket.
A tartalmas nap végén a diákok kissé kimerülten, de hasznos és kellemes tapasztalatokkal gazdagodva intettek búcsút a bázisnak. Ha a polgármester tervei valóra válnak, nem utoljára.