„Túlmisztifikálják ezt a szakmát”

November 1-jétől Ön vezeti főigazgatóként a Katonai Biztonsági Hivatalt, előtte azonban helyettesként már 11 évet dolgozott a szolgálatnál. Mennyiben változtak meg a mindennapok?

Sokban. Eleve a felelősség, illetve a kötelezettségek rendszere teljesen más. A Szolgálati Szabályzat szerint a parancsnok felel mindazért, amit megtesz, illetve amit megtenni elmulasztott… Elődöm, Stefán Géza nemcsak szakmai felkészültségét tekintve volt kiváló vezető, hanem emberi kvalitásait tekintve is példát mutatott. Bármely politikai erő került hatalomra az elmúlt kurzusban, elfogadta őt partnerként és kíváncsi volt a véleményére. Ez egy nehéz örökség, fel kell nőni a feladathoz, és el kell fogadtatnom a saját személyemet. A Katonai Biztonsági Hivatal persze mindig is távol tartotta magát a pártpolitikai kérdésektől, és a szakmai munkára koncentrált – ez a vezetésem alatt is így lesz.

Nehéz egyébként távol maradni az aktuálpolitikától?

Bizonyos értelemben egyszerű, más szempontból viszont nehéz. A politika számunkra elsősorban nemzetbiztonsági politikát jelent, melynek nem csak részesei, hanem alakítói is vagyunk. Alapvető, hogy egy adott ország tekintetében az állampolgárok akarata ellenére nem lehet nemzetbiztonsági munkát végezni. Ebből a szempontból ugyanakkor nem csak a titkosszolgálatok és azok vezetői viselik a felelősséget, hanem a politikusok és az állampolgárok is. Létezhetnek pártpolitikai érdekek, ezek azonban nem lehetnek fontosabbak az ország nemzetbiztonsági érdekeinél. Az az ország tarthatja magát sokra, ahol mindez így működik. Mondok egy egyszerű példát: egy készülődő terrorcselekmény megakadályozása minden magyar állampolgárnak, hatóságnak, szervezetnek egyforma érdeke. Vagyis meg kell találni az emberekkel azt a közös nevezőt, amiben egyet tudunk érteni. Az első szempont a megelőzés. Ha gyakran és őszintén beszélünk az állampolgárokkal bizonyos veszélyekről, előbb-utóbb meg fogják érteni mindezt, azonosulni fognak a megfogalmazott szempontokkal, és segítőkészek lesznek. Emellett megvannak a törvény adta eszközök és lehetőségek, hogy szakmai elvek alapján érvényesítsük nemzetbiztonsági érdekeinket.

A közvélemény meglehetősen kevés információval rendelkezik a titkosszolgálatokról, így a Katonai Biztonsági Hivatalról is. Hogyan foglalná össze a szervezet feladatainak lényegét röviden azoknak, akik nincsenek tisztában az Önök pontos rendeltetésével?

A Magyar Köztársaságban öt titkosszolgálat létezik, melyeknek az a feladatuk, hogy a törvény adta lehetőségek alapján, speciális – többségében minősített – eszközök és módszerek felhasználásával biztosítsák az ország nemzetbiztonsági rendszerének működését. A törvény legfontosabb sugallata az, hogy meg kell előzni a nemzetbiztonsági szempontból veszélyes cselekmények bekövetkeztét. Ha erre nincs mód – ez ugyanis előfordul -, ezeket korlátozni, akadályozni kell, ha pedig az adott tevékenység tilos, veszélyes vagy olyan szituációt teremt, mely ezt kívánja meg, fel kell számolni, majd szankcionálni kell azt. Vagyis egy komplex rendszerről beszélünk, melyben a kormányzat, a titkosszolgálatok és az állampolgárok felelőssége egyaránt tetten érhető. A Katonai Biztonsági Hivatal maga a kormányzat alárendeltségében, a mindenkori honvédelmi miniszter irányítása alatt működő, az ország egész területére kiterjedő illetékességgel rendelkező szolgálat, melynek állománya alapvetően a Magyar Honvédség hivatásos állományából kerül vezénylésre. Felettük a főigazgató gyakorolja a munkáltatói jogokat. A hivatal alaptevékenysége a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség nemzetbiztonsági védelme, melynek elő kell segíteni ezen szervek zavartalan működését. Ennek megfelelően a mi legfontosabb feladatunk minden olyan személy, szervezet, esemény, felderítése, melyek ezt veszélyeztetik. Ha például az afganisztáni Tartományi Újjáépítési Csoport tagjaként valaki elalszik az őrtoronyban, saját és társai épségét is veszélyezteti, vagyis a nemzeti érdekekkel szemben cselekszik. Ha egy szervezett bűnözői csoport egy adott katonai szervezetben kábítószert terjeszt, az adott alakulat a hadrafoghatóságra alkalmatlanná válik. Köztörvényes bűncselekményről beszélünk? Igen. Nemzetbiztonsági jellegű ügy kerekedhet belőle, vagyis hivatalunk állományának figyelmet kell fordítania ezekre? Igen. Vagyis a mezsgyehatár szűk, de világos: valami vagy szolgálja és magas szinten tartja a harckészültséget, vagy sérti és ellehetetleníti azt.

Az említett tevékenységi körbe a nemzetbiztonsági ellenőrzés is beletartozik, ha például valaki egy katonai szervezethez kerül, ugye?

Nem teljesen, csak ha az illető jogszabályban meghatározott, fontos és bizalmas munkakörbe kerül. A nemzetbiztonsági ellenőrzés garanciát jelent arra, hogy egy adott személy alkalmazása bizonyos posztokon nem eredményez nemzetbiztonsági kockázatot. Ilyen esetben maga az egyén az adatszolgáltató, az ellenőrzést az ő beleegyezésével hajtjuk végre: a honvédelmi miniszter elrendelése alapján azt vizsgáljuk, hogy az általa elmondottak megegyeznek-e a valósággal. Kém-, illetve alkotmányos rendet veszélyeztető tevékenység, terrorveszély felderítése esetében nyilván mások a módszerek, hiszen itt titkosan kell végezni a tevékenységet, különben a feladat teljesítése kerülne veszélybe. Vagyis utóbbi esetekben a vizsgált személy nem kap információt arról, hogy ő vizsgálat alanya lesz.

A hatékony munkavégzés mennyire követeli meg azt, hogy együttműködjenek a többi szolgálattal?

Szorosan, napi szinten dolgozunk együtt úgy a hazai, mind a külföldi kihívások tekintetében. Hogy egy gyakorlati példát mondjak: amennyiben például Afganisztánt tekintjük, a magyar kontingens esetében meg kell teremteni a nemzetbiztonsági védelmet, és ezt tudjuk is érvényesíteni az afgán missziós területen. Itt tehát a nemzetbiztonsági szolgálatok jelen vannak, és a törvény előírásai alapján, együttműködésben végzik munkájukat.

Ez egyben azt jelenti, hogy az Önök munkatársai is kint szolgálnak Afganisztánban?

Magától értetődően. A Katonai Biztonsági Hivatal minden olyan területen jelen van, ahol a honvédség kiemelt missziós feladatokat lát el.

Tehát mind belföldön, mind külföldön kiterjedt információs hálózattal dolgoznak.

Õk olyan feladatokat látnak el, amilyeneket például a kémfilmekben is láthatunk?

Nem pontosan, de nélkülük nem lehet hatékonyan nemzetbiztonsági munkát végezni. E munkatársak hosszú kiválasztás után kerülnek bevonásra az együttműködésbe. Itt kell megemlítenem egy másik személyi kört, mégpedig a bejelentőket, az alkalmi együttműködőket, a parancsnoki állomány tekintetében a hivatalos együttműködők kategóriáját.

A széles közvéleményben az ilyen tevékenységgel kapcsolatban is élnek bizonyos előítéletek…

Igen, pedig itt is létezik egyfajta közös érdek. Egyszerű példát mondok. Ha valaki információt szerez arra vonatkozóan, hogy egy csoport ki akarja rabolni egy alakulat fegyverraktárát, és ezt bejelenti, attól ő még nem szükségszerűen a KBH munkatársa, ugyanis minden normális magyar állampolgár így tesz. Aki másképp gondolkodik, és nem jelenti valamelyik hatóságnál, hogy hasonló cselekmény előkészületeiről van tudomása, az kárt okoz az országnak. Tehát pont ez a természetellenes magatartás. Ha egy rendezvényen egy csoport robbantani akar, amiről valaki tudomást szerez, és bejelenti az értesülését a hatóságoknak, az nem spicli, besúgó vagy ügynök, hanem egyszerű állampolgári alapkötelezettségét teljesíti: szerepet vállal és részt vesz a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeinek védelmében. Csakis saját, egyéni érdekek miatt sugallják egyesek azt a társadalom felé a médián keresztül, hogy az ilyesmi káros. Nos, nem káros, hanem éppen ellenkezőleg: ilyen tevékenység nélkül nem működhet egy ország.

Közhelyszámba megy, hogy a mai magyar közhangulat meglehetően feszült és bizalmatlan. Mennyire nehezíti meg ez az Önök munkáját a mindennapokban?

A mi esetünkben – és most csak a KBH-ról beszélek – általában nem nehezíti. Úgy gondolom, őszintén és nyíltan kell beszélnünk egy sor kérdésről, csak hát ezt a szakmát túlmisztifikálják… Pedig rengeteg mindent lehetne megtárgyalni a társadalom tagjaival, akik ebben az esetben át is éreznék azt a felelősséget, ami őket terheli az ország érdekeinek védelmében. Ugyanis ismét hangsúlyozom: ez nem kizárólag a mi feladatunk. Egy katonai szervezet teljes nemzetbiztonsági védelmét természetesen képtelenség lenne, és nem is szabadna totálisan megszervezni, az ilyesmi ugyanis a diktatúrákra jellemző. Tehát segítségül kell hívni az egyént, és az egyén érdekét, együttműködési hajlandóságát kihasználva kell érvényesíteni azt, amit akarunk.

Miként szerez a KBH munkatársakat?

Minden szakmában megvannak az előírt követelmények, így nálunk is: a KBH állományának szellemileg, fizikailag, pszichológiailag egyaránt meg kell felelnie ezen előírásoknak. Ezek az „átlag állampolgárokhoz" képest nyilván többletkövetelményeket fogalmaznak meg, hiszen bizonyos tevékenységeink ezt kívánják meg: itt nagyobb a stressz, a nyomás, mint sok más foglalkozás esetében. Fontos a kiemelkedően jó logikus gondolkodási készség, a fokozott érzékenység is, és így tovább. Nagyon leegyszerűsítve azt tudom mondani, hogy ezeken túlmenően alapkövetelmény a magyar állampolgárság, a büntetlen előélet, az átlagon felüli intelligenciahányados, illetve amennyiben tisztről van szó, a felsőfokú végzettség, és persze minimálisan egy nyelv ismerete. Utóbbi tekintetben azokat részesítjük előnyben, akik több nyelvet is beszélnek az alapkövetelménynek tekinthető angol mellett. Nagyon örvendetes ebből a szempontból, hogy az elmúlt évben végre beindult az egyetemi nemzetbiztonsági képzés. Ez is arra utal, hogy a társadalom egyre jobban rájön: ez a szakma nemcsak egy adott zárt közegben érvényesül szakmaként, az ismeretek más vonatkozásban is remekül hasznosíthatók. Például a polgári életben is stratégiai és üzleti érdek egy cég esetében, hogy a titkai ne szivárogjanak ki más, konkurens cégekhez. Ami magát a képzést illeti, ott a tematika, illetve a tankönyvek kialakításában, valamint az oktatásban egyaránt részt veszünk.

Az Ön megítélése szerint napjainkban mi jelenti a legnagyobb veszélyt Magyarország nemzetbiztonsági érdekeire?

A globalizáció negatív hatásai, hiszen a pozitív gazdasági és politikai folyamatok mellett ezek a tendenciák is felgyorsultak. A legkézenfekvőbb kockázati tényező a terrorizmus, bár ennek veszélye ma Magyarországon szerencsére mérsékelt. Azt azonban tudnunk kell, hogy ez bármelyik pillanatban megváltozhat bizonyos tényezők függvényében. Megváltoztathatja adott esetben az ország bármilyen határon kívül végzett tevékenysége, ami más, ottani csoportosulások számára veszélyt jelent, ilyen például a már többször említett afganisztáni szerepvállalásunk. Vagy hogy ismét konkrét példát mondjak, amikor az iraki műveletek kapcsán Ajman al-Zavahiri kijelentette, hogy Európát lángtengerré változtatja, minden állam védelmi intézkedések egész sorozatát tette meg, hiszen nem tudtuk, mennyire valós a fenyegetés. Ugyanígy a migráció is kockázati tényező. A volt Jugoszlávia területét például 1,7 millióan hagyták el a háború éveiben, köztük szervezett bűnözői csoportok tagjai is. A fokozott készültség ugyanakkor csak meghatározott ideig tartható fent, hiszen idővel az állampolgárok figyelme lankadni kezd, nem tudnak különbséget tenni az események között. Éppen ezért fontos a média szerepe is, hogy tartsák velünk a kapcsolatot, és jelenítsék meg azokat a gondokat, problémákat, melyek egy adott ország hadseregének nemzetbiztonsági védelemrendszerét veszélyeztetik. Ha ez a kapcsolat eredményes, az együttes munka hatására mindenki számára világossá válik, hogy a titkosszolgálatok nem öncélúan, önhatalmúlag, önös érdekből, hanem az állampolgárok és a haza érdekében végzik tevékenységüket a vonatkozó törvények szerint. Annak ellenére, hogy részt veszünk a nemzetbiztonsági politika alakításában, ezeknek a törvényeknek csak végrehajtói vagyunk, de szeretnénk szakszerűen, eredményesen dolgozni, ez pedig nem megy az emberek segítsége nélkül.