Hős huszárok emlékezete

A „hűség városában” Muhr Otthmár szobránál sorakoztak a hagyományőrzők, hogy méltó módon megemlékezzenek a százkilenc évvel ezelőtt történt hőstettről. Horváth Tamás a limanowai csatáról elmondta: „a hadműveleti területre kivonult császári és királyi 10. lovashadosztályban a többi mellett jelen volt a soproni 9. Nádasdy Huszárezred is. A csata sordöntő napján, a huszárezred néhány napja kinevezett parancsnoka, Muhr Otthmár ezredes vezetésével, gyalogosan támadtak a kétszeres túlerőben lévő orosz csapatokra. A huszárok megfelelő fegyverzet nélkül, puskatussal, ásóval, bottal és ököllel vívtak közelharcot támadóikkal szemben.”

A főosztályvezető beszédében kiemelte, a hős ezredes halálos sebet szerzett a csatában, de ezzel nem törődve harcolt tovább és napfelkelte után már a huszároké volt a Limanowa városa melletti magaslat. A megpróbáltatások itt nem értek véget, ugyanis az erősítés megérkezéséig az oroszok négy gyalogezrede összesen tizenöt alkalommal próbálta visszaszerezni a területet.

„A limanowai győzelemmel elhárult az a veszély, hogy az oroszok áttörik az Osztrák-Magyar Monarchia bal szárnyát és ezzel bevonuljanak a Kárpát-medencébe. A huszárság megmutatta Limanowánál, hogy mi a magyar virtus, mit jelent a magyar hősiesség. Értékvesztett világunkban különösen szükség van olyan katonahősökre, akikre egyfajta iránytűként tekinthetünk és vissza kell emelni a köztudatba a katonai erényeket” – fogalmazott Horváth Tamás főosztályvezető.

A megemlékezés végén – mások mellett – Horváth Tamás főosztályvezető, Szűcs Lóránt dandártábornok, a Honvédelmi Minisztérium miniszteri titkárság vezetője és a Muhr család tagjai is megkoszorúzták a hős ezredes szobrát.