Hőseink emléke

A „Kerékpárral hőseink nyomában” négy korszakot felölelő zarándoklat az elhunytak nyughelyeihez, amelynek elsődleges célja az emlékezés, illetve a társadalom bevonása a katonai hagyományok ápolásába.

Hazuga Károly nyugállományú altábornagy, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetségének elnöke a megemlékezés első állomásnál, az Ismeretlen Katona szobránál mondott beszédében kiemelte: a szövetség 30 évvel ezelőtt rendezte meg az első Katonanemzedékek találkozóját, amelyhez kapcsolódó „Nemzedékek Éve” az esemény apropóját adta. Ennek célja a bajtársiasság és az összetartozás erősítése, egymás segítése, illetve támogatása. A múltidézés kapcsán hangsúlyozta: „egy katona esküje nem ér véget azzal, hogy abbahagyja a szolgálatot, csak akkor szűnik meg, amikor sírjánál elfújják a Magyar Takarodót.”

Simon Gyula Mátyás alezredes, az MH Tartalékképző és Támogató Parancsnokság Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Osztályának osztályvezető helyettese az 1848-1849-es honvédek sírhelyénél a forradalom és szabadságharc szellemiségét a mai Magyarország és a nemzeti alapú katonai erő, a Magyar Honvédség születésének egyik fő ösztönzőjeként határozta meg. „Ezeknek a legényeknek a hitvesi szó, a szülői tiltás, de még saját ifjúságuk sem volt elég visszatartó erő, hogy a magyar zászló alá be ne álljanak” – emelte ki, hangsúlyozva, hogy bár fegyvereiket a túlerő letette, lelkük nem hajolt meg sem embernek, sem fegyvernek.

Az első világháborús emlékműnél Magyar Erzsébet, a Kőbányai Bringás Egyesület elnökhelyettese beszédében úgy fogalmazott: fontos, hogy megemlékezzünk azokról az elődeinkről, akik katonai esküjükhöz híven, akár emberfeletti teljesítéssel, életüket áldozva is megtették azt, amit a haza megkövetelt tőlük. „A temető szent hely, ahol lélekben találkozunk a holtakkal. A milliónyi gyertya apró lángjánál, amelyek ezen a napon összeérnek, az elhunytak és a rájuk emlékezők szíve együtt melegedik” – fogalmazott Magyar Erzsébet.

Dávid Mária, a Kőbányai Lengyel Önkormányzat elnöke a második világháború idején Magyarországon elhunyt lengyel katonák sírhelye kapcsán felhívta rá a figyelmet, hogy a parcellában 1940. szeptember 5-én szentelték meg az első tizenhét sírt. Évtizedeken át a polgári és katonai személyek temetésére vegyesen került sor, amíg hivatalosan lengyel katonai parcellává nem minősítették. A 108 lebontott, majd újraállított katonasírra új emlékműveket emeltek, majd 2010-ben sor került a felszentelésre is.

„Azt gondolom, hogy a világ egyetlen olyan temetője, amelynek parcelláját szinte mindenki azonnal tudja azonosítani. Nekünk, magyaroknak pedig ez az egyik legfontosabb nemzeti emlékhelyünk” - mondta a 301-es parcellánál D. Kovács Róbert Antal, Kőbánya polgármestere. A megemlékezés utolsó állomásánál úgy fogalmazott: „meg kell, hogy érintsen bennünket valami a múltból és a nemzetvédő hősök emlékéből”. Hozzátette: ő megélhette azt, amikor a rendszerváltással 1956-ot újraértelmezték. A mai fiatal generációknak viszont adott a szabadság, a demokrácia, a nemzeti függetlenség és a béke. „Elődeink nagyon sok áldozatot hoztak azért, hogy ez így lehessen, nekünk pedig vigyáznunk kell arra, hogy így is maradjon” – emelte ki az alkalom jelentőségét.

Az emlékező szervezetek – így a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége, az MH Tartalékképző és Támogató Parancsnokság, a Magyar Tartalékosok Szövetsége, a Kőbányai Önkormányzat, a Kőbányai Lengyel Önkormányzat, a Bem József Bajtársi Egyesület, a Honvéd Kerékpáros és Hagyományőrző Egyesület, valamint a BGSZC Than Károly Ökoiskola és Technikum - képviselői az emlékhelyeknél koszorút helyeztek el a múltidézés jegyében.