Hősi halott katonákat exhumáltak Környén

A területen korábban helyszínbejárást, illetve szondázó jellegű kutatást végeztek annak érdekében, hogy a katonatemető tényleges kiterjedését és a temetési helyek elhelyezkedését igazolni lehessen. Előzetes információk alapján a temetőben német és magyar katonákat is eltemettek, így a feltárást a német partnerszervezet, a Volksbund Deutsche Kriegsgräberfürsorge (VDK) közreműködésével került megszervezésre.

A HM HIM veszteségi adatain kívül rendelkezésre állt egy, a helyi plébános által 1945-ben készített részletes sírhelyvázlat, amelynek másolatát Bányai István helytörténet-kutató özvegye bocsájtotta a szakemberek rendelkezésére. A feltárás célja - a katonák exhumálása mellett - a korabeli temetőkataszter adatainak igazolása volt.

A HM HIM KEHI hadisírgondozó szakemberei május 4-9. között, négy nap alatt végezték el a feltárást, amely során az egykori katonatemető teljes felületű feltárásával és az ott található 45 elkülöníthető temetési hely kutatásával végeztek. A település önkormányzata a feltárás kezdetére elvégezte a terület előkészítését, illetve egy földmunkagépet is biztosítptt, segítve a feltárást. Az öt temetési sorban 1944. december 22. és 1945. március 18. között, különböző időpontokban temettek. Az egyes sírblokkokat és sorokat a vártnak megfelelően találták meg.

A temetőben összesen 48 katona sírhelyét sikerült azonosítani, közülük 40-en a magyar haderő kötelékébe tartoztak. A sírok túlnyomó többsége egyéni temetési hely volt, de három kétfős, és egy háromfős tömegsír is előkerült. A szakemberek a különböző temetési időpontoknak megfelelően koporsóban, sátorlapban, vagy ezek nélkül eltemetett katonákat is találtak a sírhelyeken. Az átlagos temetési mélység 140 centiméter volt, de ettől több helyen is eltértek. A feltárás során az egykori katonatemetőt sikerült egyértelműen behatárolni, az ott eltemetett katonákat hiánytalanul exhumálni.

A temetőkataszter helyességét hat helyen sikerült azonossági jegytok adatai alapján igazolni, ezen kívül az eltemetettek életkori sajátosságai, illetve a további tárgyi leletanyag alapján több további ponton vált bizonyíthatóvá a temetési sorrend. Ezek alapján a sírhelyvázlat hitelessége elfogadható, de további antropológiai és leletanyag vizsgálatok szükségesek a végső eredmény kialakításához. Ha a műhelyvizsgálatok során kizáró körülmény nem merül fel, akkor 34-37 magyar katona személy szerinti azonosítása válik lehetővé. A katonák egy része feltehetőleg a Környe körüli harcokban vesztette életét.

Környe község és térsége 1945 januárjától a magyar királyi 1. huszárhadosztály harcainak színtere volt, amely Gánt, Vérteskozma és Tatabánya vonalában volt védelemben a szovjet 3. Ukrán Front támadó seregtestei ellen. A huszárhadosztály a Vértes hegység erdőségeiben, 15 kilométer széles vonalban húzódott védőállását a rendelkezésre álló erőkkel csak támpontszerűen szállta meg, amely főleg a hegységen áthaladó utak lezárására szorítkozott. Környe térségében a huszár csapattestek közül zömmel a magyar királyi „Nádasdy Ferenc” 3. honvéd huszárezred huszárjai voltak védelemben. A szovjet csapatok arcvonala sem volt teljesen zárt. A szemben álló ellenség pontos erejét és berendezkedését a magyar csapatoknak nem sikerült felderítenie, de arról voltak információk, hogy az arcvonaluk mögött erős tartalékaik vannak, és további erősítések érkeznek hozzájuk.

Mindez különösképpen Budapest 1945. február 13-ai eleste után vált érzékelhetővé. Februárban, a vértesi arcvonalon egyfajta állásháború alakult ki, a kölcsönös járőrvállalkozások során rendszerint a huszárok vállalkozásai voltak eredményesebbek, hadifoglyokkal és zsákmányfegyverekkel tértek vissza. Az 1. huszárhadosztály arcvonalára irányított gyakori szovjet tüzérségi és aknavető tűz a nappali mozgást szinte teljesen megbénította, az ellenség éjszaka végrehajtott kisebb támadásai és felderítő vállalkozásai pedig állandó őrszolgálatot igényeltek. A harcokban részt vett szovjet katonák visszaemlékezéseikben többször említették, hogy a térségben lévő német katonákon kívül a magyar katonák harcoltak a legkeményebben. Környét és térségét az 1945. március 16-án indított szovjet támadást követő, több napi elkeseredett harc után hagyták el a magyar huszárhadosztály csapattestei, folyamatos utóvédharcokat vívva.

Az exhumált magyar katonák újratemetésére Budapesten, a Fiumei úti sírkert 52-es parcellájában, a második világháborúban hősi halált halt magyar katonák számára kijelölt parcellarészen kerül majd sor. A német haderőhöz tartozó katonákat a VDK képviselője a budaörsi Központi német-magyar katonatemetőbe szállította.