Hűségeskü helyett a száműzést választotta

Az 1703-ban kitört szabadságharc kezdeti időszakában a kuruc seregek sorra aratták győzelmeiket. Ennek az lett a következménye, hogy 1704-ben a gyulafehérvári és 1705-ben a szécsényi országgyűléseken Rákóczi Ferencet Erdély, illetve Magyarország fejedelmévé választották meg. Az ország új államformája a rendi konföderáció lett, a minta Lengyelország volt. Rákóczinak vezérlő-fejedelemként tejhatalma lett a külügyekben, a hadügyekben és a pénzügyekben, korlátozott mértékben, de beleszólhatott a vallási ügyekbe és a törvényhozásba is. Ezt követte 1707. június 13., amikor az ónodi országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. A kuruc csapatok ekkorra jelentős területeket foglaltak el, de működőképes államhatalmat nem tudtak kiépíteni. A külföldi országok, főleg a franciák támogatásának a megszűnése, az egyre növekvő pénzügyi és gazdasági nehézségek miatt a kurucok nép által történő támogatottsága egyre gyorsabban romlott. A problémákat tetézte, hogy az országban pestis járvány ütötte fel a fejét. A nemesek a jobbágyaikat visszarendelték a földjeikre és a nemesi közteherviselésnek is ellenálltak.

Károlyi és Pálffy között folyó tárgyalások végül odáig vezettek, hogy a magyar főparancsnok március 14-én egy átfogó békekötés mellett kötelezte el magát és titokban hűségesküt tett a császárra. A tárgyalások ezt követően Károlyi és Pálffy között tovább folytatódtak és ennek a megállapodásnak a tervezetét a törvényeknek megfelelően a rendek elé kellett vinnie. Ezért hívta össze Károlyi április 27-én Szatmárra a rendeket, ugyan arra a napra, amikorra Rákóczi Husztra várta gyűlésben lévő urakat.

Közben I. József német-római császár és magyar király, április 17-én Bécsben meghalt és a császári udvarban rögtön minisztertanácsi ülést tartottak, tudatosan eltitkolták a császár halálát, valamint a trónváltozásra hivatkozva Pálffyt leváltották főparancsnoki tisztjéről. Ezt a rendeletet Pálffy csak nagyon későn kapta meg és ezért ő közben még folytatta a magyarokkal megkezdett tárgyalásait. Károlyi a tárgyalások eredményeiről folyamatosan értesítette a kuruc csapatok vezetőit. Ekkor úgy tűnt, hogy nagyon sok helyen örömmel fogadták a békekötés lehetőségének a hírét, mert az elhúzódó háború már nagyon nagy anyagi és személyi veszteségeket okozott az országnak. Rákóczi az utolsó pillanatban még tett egy kísérletet a kiegyezés meghiúsítására. Levelet írt a rendeknek, amiben azt kérte, hogy senki ne engedelmeskedjen Károlyinak. Károlyinak is írt egy külön levelet, amelyben elítélte a főparancsnok megállapodásra irányuló cselekedetét és valósággal megátkozta: „a kiontandó vér szálljon reá és ivadékaira!" A tömegek ekkorra már belefáradtak a hosszú, reménytelen küzdelembe és kevesen osztoztak Rákóczi féle felfogással.

Április 27-én Szatmáron, a templomban megtartott rendi gyűlés zavartalanul került megtartásra. Károlyit választották meg az ülés elnökének. Általánosságban elfogadták az elnök által előterjesztett egyezség pontjait, a részleteket illetően, többek közt a vallásügyben voltak javaslatok a módosításra. Másnap, Károlyi Locherrel tárgyalt a módosítások dolgában és véglegesen sikerült megegyezniük, amit a javítást követően felolvastak a rendeknek. Itt mondták ki többek között azt, hogy akik a békekötést titokban, vagy nyíltan megkérdőjelezik azok „legyenek számkivetettek !" A szatmári békeszerződés végleges szövegét április 30-án írták alá. Másnap május 1-én a majtényi síkon a Károly Sándor vezette kuruc sereg letette a fegyvert. A szerződést a Habsburg uralkodó hiányában Eugénia anyacsászárné erősítette meg. A nemesek és a főtisztek május 1-én és 2-án írták alá a dokumentumot.

A szerződés legfontosabb kitételei értelmében megkegyelmeztek a szabadságharc résztvevőinek és vezetőinek. A nemesség megtarthatta kiváltságait, ha hűséget esküdött a Habsburgoknak, és ugyanígy a jobbágyok is megtarthatták a kiváltságaikat. Továbbra is vallásszabadság lehetett az országban, az uralkodó pedig tiszteletben tartotta Magyarország és Erdély érvényben lévő alkotmányát. Rákóczi nem volt hajlandó elfogadni a megegyezés pontjait és ezért először Lengyelországba, majd Franciaországba, végül Törökországba ment száműzetésbe.