„Húszéves lemaradást pótoltunk”

Március 22-én gyűltek össze az ország ejtőernyős alakulatai Szolnokon, szokásos éves találkozójukra. Újdonságként szolgált Sánta Gábor dandártábornok kezdeményezése, aki a korábbi esztendők gyakorlatától eltérően az aktív és veterán állomány kapcsolatfelvételét célozta meg, akik így együtt vettek részt a szakmai találkozón. „Az esemény másik sarokköve az a három előadás volt, amelyek az elmúlt négy év képességfejlesztéséről szóltak. Húszéves lemaradást pótoltunk a nemzetközi gyakorlatok, valamint az újonnan rendszerbe állított fegyverrendszerek és harcászati eszközök révén” – fogalmazott.

Az MH vitéz Bertalan Árpád 1. Különleges Műveleti Dandár tagjai videókkal támogatott előadásukban először az új eszközökről beszéltek. Bemutatták az MC6 típust felváltó OVP-12 SL-1 harcászati ernyőt, amiket a ZVP 80-08 tartalékernyőkkel kiegészítve főleg tanulóugrásokon használnak. Hangsúlyozták annak jelentőségét, hogy ezeket tábori körülmények között is maguk hajtogatják a katonák, amivel valamennyien jobban megértik eszközeik technikai felépítését, működését. Végül előkerültek a szinten tartó ugrásokra fejlesztett MMTS-260 típusú ernyők és a nemrég rendszeresített éjjellátó céltávcső is.

Az előadások második felében a 2020 óta tartott fontosabb együttműködésekre terelődött a szó. Jelentős tapasztalattal szolgál például a sarkkörtől 230 kilométerre északra, a norvég fehér éjszakák helyszínén szervezett tavalyi Swift Response gyakorlat, ahol szélsőséges éghajlati körülmények között, illetve nagyméretű és tömegű felszereléssel végeztek ugrásokat.

„Elégedettek lehetünk, hogy az elmúlt évtizedek szokásával szemben minden esetben magyar honvédségi felszereléssel hajtották végre az ugrásokat. Ezekre támaszkodtak arktikus körülmények között Norvégiában, illetve egy alaszkai foglalkozáson, ahol kivételes alkalmazkodó- és túlélőkészséget szereztek a gyakorlatozók” – értékelt Sánta Gábor dandártábornok.

Az ejtőernyős nap fontos eleme a koszorúzás, amikor a hazájukért életüket áldozó hősökre emlékeznek. Miután az egybegyűltek Kaszab Zoltán főtörzszászlós, a Magyar Honvédség vezénylőzászlósa vezetésével lerótták kegyeletüket az elhunytak előtt, dinamikus és statikus ejtőernyős képességbemutató következett. A látványos műsor kiegészítéseként a Magyar Különleges Erők Hagyományőrző Egyesület 1970-es évekbeli mélységi felderítőeszközökkel települt ki.

„Ezek a hidegháború idejéből ránk maradt relikviák – ernyők, karabélyok, búvárkések, dobótőrök és más fegyverek – felhívják a figyelmet arra, hogy a felderítők földön, vízen és levegőben is jelentős harcierőt képeznek” – fogalmazott az ünnepnap záróprogramja előtt Kis Dávid őrmester, az aktív és veterán felderítőket is tömörítő hagyományőrző egyesület tagja. „Szeretnénk jövőre újra bemutatót tartani, hiszen kutatóink folyamatosan tárják fel a hadtörténet múltját és harcieszközeit.”