Igazgatóból edző

Ez valóban érdekes történet – felelte a honvedelem.hu kérdésére Csipes Ferenc –, mert én még az 1996-os atlantai olimpia után is kajakozni akartam. Csakhogy jött egy komoly lehetőség: felajánlották nekem a szakosztály igazgatói posztot itt a Honvédban. Belevágtam, mert akkor úgy voltam vele: ez a munka ugyanúgy kötődik a klubhoz és noha két-három évig még hoztam volna a versenyeredményeket, ki tudja, hogy utána mihez tudtam volna kezdeni. Nyolc évig voltam igazgató. Kajakos nyelven szólva éppen fél távnál jártam, amikor is egy jó utánpótlásedzőt kellett keresnem a klub számára. Sajnos nem igazán találtam alkalmasat, így aztán ezt is magamra vállaltam; szerencsére az igazgatói munka akkor már ment annyira, hogy a kettős állás nem okozott problémát. Toboroztam egy csapatot és elkezdtem foglalkozni velük. Nagyon megtetszett a munka és ráadásul jöttek a jó eredmények is. Aztán szép lassan lemondtam az igazgatóságról és csak az edzősködést vittem tovább.

Edzőként inkább saját versenyzői tapasztalatára vagy a megtanulható edzéselméletre és gyakorlatra támaszkodik?

Főleg a korábbi tapasztalataimra, mert ugye tizenkét éven át voltam felnőtt válogatott versenyző. Máskülönben pedig kilencven százalékban ugyan meg lehet tanítani valakit jól kajakozni, de a maradék tíz százalék kell ahhoz, hogy egy versenyző felérjen a csúcsra. Megszámlálhatatlan sok apróságra gondolok itt, például arra, hogy miként kell megfelelő formába lendülni, hogyan kell kilábalni szakszerűen egy betegségből és hasonlók. Velem mind-mind megtörtént, így szerencsére át tudom adni a lányoknak a tapasztalataimat.

Néhány hónap múlva Szegeden rendezik meg a világbajnokságot, ami egyben olimpiai kvalifikációs verseny is. Hogyan készülnek erre a lányok?

Mondhatom, hogy maximális erőbedobással. Kovács Katalin, Kozák Danuta, Szabó Gabriella és a lányom Csipes Tamara (nyitó képünkön) mindent megtesznek a győzelem érdekében. Persze ilyen zord időben nem tudunk vízre szállni, csak nagyon-nagyon ritkán, napsütéses és szélcsendes időben. Ilyenkor gyakorlatilag hónapokon keresztül úszóedzés, futóedzés, és konditermi edzés szerepel a programban.

Mi a cél a londoni olimpián?

Én azt mondom, hogy mind a négy női számot meg kéne nyernünk. Úgy érzem, hogy csak mi csak mi ronthatjuk el. Mármint a csapatom, illetve a más klubban edző Janics Natasa és Benedek Dalma. Ha ez a hat lány úgy fel tud készülni, mint tavaly, vagy két évvel ezelőtt, akkor nem lehet gond. Két éve ugye mind a négy számot megnyertük, tavaly pedig csak egy ezüst csúszott be az aranyak közé, de az is centimétereken múlt.

Ennyire egyértelmű a helyzet?

Csak sérülés vagy betegség jöhet közbe, mert az olimpia előtt egy évvel már senki sem fog hirtelen motiválatlanná válni. A tűz bennük marad. Bizonyos számokban utcahosszal jobbak vagyunk a világnál, meglógtunk előlük. Mondok egy példát: a női négyes tavaly háromnegyed hajóval nyert, de azon a versenyen Janics Natasa pihent a kétszáz egyesre…. Ötszáz méteren párosban másfél hajóval nyertünk… Képzeljük el tehát azt, hogy idén az ellenfelek kicsit feljönnek, a mi formánk pedig nem lesz annyira kirobbanó, mint 2010-ben. Mi fog történni? Maximum annyi, hogy mondjuk csak fél hajóval nyerünk…

(A szakosztályról bővebben a Magyar Honvéd magazin márciusi számában olvashatnak.)

Rácz Tünde felvétele és archív