Így készültek az ünnepre Pristinában, a Slim Lines táborban
Szöveg: Négyesi Tiborné százados | 2011. május 5. 12:28Mit is jelent a húsvét számunkra? Hazánkban egyre többen érzik a húsvét szó hallatán, hogy már megint egy ünnep, amely már csak „nyűg a nyakunkon”. A fiúk, férfiak udvariasságból mennek locsolkodni, a lányok, nők udvariasságból nyitnak ajtót. Egyre többen keresik a lehetőséget, hogy a hosszú hétvégét kihasználva, egy szállodában pihenéssel töltsék el ezt az időt, elfelejtve a húsvéttal járó készülődést. De mit jelent azoknak a katonáknak, akik az ünnepet családjuktól távol, külszolgálatban töltik?
Mi katonák, itt Pristinában, a Slim Lines táborban, kiszakítva a barátok, rokonok, ismerősök köréből egy körben, más nemzet katonáival együtt, igazán átértékeltük a húsvét fogalmát. Tojásfát készítettünk a portugál lányokkal, akik meglepetésünkre nagy élvezettel sajátították el a tojásfestés apró kis trükkjeit.
Másnap az étkezdében felállítottuk egy, a két nemzet katonái által feldíszített fát, amit csodálkozva állták körül a portugál katonák, megemelték a tojást, próbálták kitalálni, hogyan lehet ezt a törékeny valamit felfűzni. Majd fényképek készültek, amelyek remélhetőleg továbbviszik nemzetünk szokásait. Természetesen nincs húsvét kalács nélkül. Így nekiálltunk sütni, nagyüzemi körülmények között, hét kilogramm lisztből.
Eközben szorgos kezek fényezték dekorálták a Magyar Nemzeti Házat, hogy az ünnep első napjára megszépüljön és ismét birtokba vegyük
A húsvéti szentmise még jobban összehozta a két nemzet katonáit. Magyar és portugál a kis kápolnában együtt ünnepelt. E néhány óra, ha nem is hosszú időre, de feledtette velünk, hogy szeretteink fájó távollétét.
Húsvét hétfő egyébként normál munkanap volt a pristinai KFOR táborban. Ennek ellenére nem telhetett el úgy, hogy ne loptuk volna be a locsolkodást. A férfiak jutalma pedig természetesen a piros tojás volt.
