Ismét főszerepben – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A napjainkban jelentős számban rendszeresített csapatszállítók két fő csoportra oszthatók. A nagyobb halmazt a több évtizede szolgáló járművek alkotják; ezek jellemzően számos, komolyabb modernizáción estek át. Ide sorolható például az amerikai M2 Bradley, a szovjet/orosz BMP–2-es vagy a német Marder 1A3-as. A másik nagy körbe az 1990 után – jellemzően az afganisztáni és az iraki harctéri tapasztalatok alapján – kifejlesztett és megépített csapatszállítók tartoznak. A jövő pedig már ezen a téren is kopogtat: az orosz VPK–7829 Bumeráng, továbbá a még csak az amerikai fejlesztőmérnökök számítógépein létező OMFV (Optionally Manned Fighting Vehicle – opcionálisan ember vezette gyalogsági harcjármű) jól mutatja, hogy mi várható a világ hadszínterein 10–20 éven belül.

A legnagyobb harctéri múlttal talán a már említett M2 Bradley lövészpáncélos rendelkezik, amely a nemzetközi hadgyakorlatok keretében Magyarországon is több alkalommal megfordult. A legmodernebb, M2A4 változatot éppen a legutolsó iraki háború tapasztalatai alapján alakította ki a BAE Systems. Kiemelt cél volt a harcjárműben tartózkodó katonák védelmének növelése, hiszen az egyre nagyobb tömegű Bradley-k már „leültek”, azaz a túlterhelt futóművek miatt a padlószint közelebb került a talajhoz – így pedig az aknákhoz és az improvizált robbanótestekhez is. A modernizáció eredményeként az M2A4-esek megerősített lengéscsillapítókkal, nagyobb teljesítményű motorral és elektromos hálózattal, új fedélzeti tűzoltórendszerrel, illetve robbanószerkezetek elleni zavaróberendezéssel érkeznek az amerikai haderőhöz – a szerződés szerint első körben összesen 159 darab.

További részletek a Magyar Honvéd magazin november 13-án megjelenő számában!