„Isten az igaz ügyet nem hagyja el!”

A Nagy Csaba tárogatóművész által megszólaltatott hangszer hívójele után a házelnök fogadta a díszszakasz parancsnokának jelentését és köszöntötte a katonákat. Ezt követően II. Rákóczi Ferenc Önéletírásából részleteket olvasott fel Olt Tamás, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művésze. Seszták Oszkárnak, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnökének, Lipők Sándornak, a térség országgyűlési képviselőjének, Tisza Sándornak, Vaja polgármesterének köszöntője után Kövér László házelnök ünnepi beszéde következett.

Ezután Kövér László és Seszták Oszkár leleplezték az 1711. április 30-i majtényi zászlóletételnek emléket állító alkotást, amelyet Nagy Lajos Imre Munkácsy-díjas nyíregyházi szobrászművész készített a jeles eseményre.

Az alkotás emléket állít a nagymajtényi síkon zajlott küzdelemnek, ahol bár hősi csatát vívtak eleink, az egyre szaporodó belső nehézségek és az ellenség túlereje miatt a magyar szabadságért folytatott küzdelem elbukott. Vele együtt letört a magyar szabadságot jelképező zászló is, melynek híres felirata a „Iustam causam Deus non derelinquet – Az Isten az igaz ügyet nem hagyja el" díszíti a szobrot.

Az emlékművet Bencze Tamás református lelkész és Molnár Zoltán görög katolikus paróchus áldotta és szentelte meg.

A díszsortűz után a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Önkormányzata által erre az alkalomra alapított ezüst és bronz emlékplakettek átadására került sor. Ezüst emlékérmet kapott többek között Kövér László házelnök és Böröndi Gábor dandártábornok is. Az elismerések átadása után az emlékműnél elhelyezték a nemzet koszorúját. A Magyar Takarodó és a Szózat elhangzása után díszmenettel zárult a megemlékezés.

Méltó megemlékezés volt ez az egyik legnagyobb, a magyar szabadságért folytatott harcnak és halhatatlan vezérének, II. Rákóczi Ferencnek a tiszteletére. Hiszen a nemzeti függetlenségért folytatott küzdelem vezére mindenét feláldozta a hazáért, esküjéhez mindvégig hű maradt, vállalva ezzel a keserű száműzetést is. Bár 1711. április 30-án a majtényi mezőn a még fegyverben lévő 12 ezer kuruc felkelő átadta zászlait a császáriaknak és az akkori kor hadi szokása szerint a győztes elégette a legyőzött hadi jelvényeit – így nemcsak a híres kuruc tárogatókat égették el, de a tűz martalékává váltak Rákóczi szabadságzászlói is –, részleges sikere mégis akadt a szabadságért folytatott közel nyolcéves küzdelemnek. A Habsburgok elismerték Erdélyt önálló fejedelemségként, megkegyelmeztek a szabadságharc résztvevőinek és vezetőinek, a nemesség pedig megtarthatta kiváltságait, ha hűséget esküdtek a császáriaknak.