Járőr főpróba a Bakonyban

A Bakony ezen a napon is a zord arcával fogadta az ország minden részéből érkező katonákat. A csapatokat úgy kellett erre a versenyre összeállítani, hogy meghatározott számban legyenek benne nők és senior korú katonák is. A cél és rajt is, a Bakony szívében lévő Farkasgyepű melletti Pisztrángos tónál volt. A részletes eligazítás során a járőrversenyben résztvevők már a kezdetekkor megtudhatták, hogy ezen a napon a célba éréshez a Bakony hideg szele és a sár mellett, a találékony rendezők újabb meglepetéseivel is meg kell küzdeniük.

A csapatokat „erősorrendben" indították. Mindez azt jelentette, hogy az előző évek helyezései alapján a leggyengébbek indulhattak először, őket követték az eredményesebb csapatok. Ezzel a gesztussal a rendezők megadták a gyengébbeknek azt az esélyt, hogy még ők is időben célba érjenek.

Az első ellenőrzési ponton a Pisztrángos tavat kellett a versenyzőknek leküzdeniük, először a levegőben siklókötélen, majd vissza kenuban evezve. A kenus „mutatvány" majdnem minden csapatnak nehézséget okozott, a versenyzőknek percek kellettek ahhoz, hogy rájöjjenek a vízi járművek működésének alapvető fogásaira. Nem egyszerű kiismerni azt, hogy hol kell húzni a lapátot, ha balra, vagy jobbra szeretnének kanyarodni és mit kell csinálni a hátramenetnél…

A rendezők a mostani járőrbajnokságra tíz kilométeres pályát jelöltek ki, ami természetesen csak a térképen, légvonalban volt ennyi. Ha valaki biztosra akart menni és a meglévő erdei utakon közelítette meg az ellenőrző pontokat, akkor a táv felmehetett akár tizenhat kilométer fölé is. Viszont, ha merészen felvállalták a „bozót járatokat", akkor azok megközelíthették az ideális tizenkét kilométeres távolságot. Persze mindezzel bevállalták a téves tájolás és az eltévedés esélyét.

A verseny szabályaiból az is kiderült, hogy az ellenőrző pontokon a feladatokat teljesíteni kellett, egyébként a csapat húsz perc, büntető időt kapott. A hagyományos ügyességi megmérettetések mellett – mint például kézigránátdobás, lajhármászás, sebesült szállítás, sziklafalról történő leereszkedés – meglepetés feladatok is nehezítették a csapatok munkáját.

Az egyik ellenőrző ponton például Savanya Jóska bakonyi betyár barlangjába kellett kötélhágcsón lemenniük és megkeresni azt a dobozt, amelyen a bejelentkezést megtehették. A járőrversenyek történetében nem számít megszokott feladat az sem, hogy a résztvevőknek egy tízméteres nyiladékot, az elmúlt hetek hatalmas viharai által kidöntött bükkfán átkelve kellett leküzdeniük. Ugyanilyen szokatlan feladat volt – főleg a síkvidékhez szokott katonáknak – a vietnami híd leküzdése is, mert a húszméteres magasság a kötélen himbálózók adrenalinszintjét ugyancsak felemelte.

A verseny főszervezője, Vass Tibor százados a honvedelem.hu érdeklődésére elmondta: az ezredbajnokságot azért most kellett megrendezniük, mert az alakulat tavaszi NATO ellenőrzése, majd az ezt követő árvízi feladatok miatt korábban nem volt lehetőségük. De a mostani időpont bizonyos szempontból még szerencsésnek is bizonyult, hiszem főpróbát tarthattak a jövő héten megrendezendő, Magyar Honvédség szintű járőrbajnokságra. Természetesen minden válogatott versenyzőjük itt van és „élvezi a Bakony vendégszeretetét". Vass százados hangsúlyozta: a női csapatuk már a nyár elején már megtette a magáét, mivel szépen szerepelve megnyerték a Győrben megrendezett MH versenyt. Most a fiúkon a sor, mert ha ők is jó helyezést érnek el, az ezrednek nagy esélye lehet a vándorkupa másodszori elnyerésére is.

Ahogy az egy „igazi", katonai versenyen lenni szokott, az utolsó csapat elindulása után azonnal eleredt az eső. Először csak szépen, csendesen áztatott, ám a verseny végére megérzett a hamisítatlan bakonyi zápor. Ennek ellenére mindössze két csapat adta fel a küzdelmet. Szerencsére a különösen nehéz viszonyok ellenére sem történt baleset. A versenyt az utolsónak induló csapat, az ezred törzsének válogatottja nyerte meg, megvédve ezzel a tavalyi elsőségét.

 Fotó: Demeter Ferenc