„Kard és toll”: Mészáros Lázár

Mészáros Lázár 1796. február 20-án született Baján, jómódú családba: édesapja Mészáros János középbirtokos és vármegyei pénztárnok, édesanyja a nemesi családból származó Piukovics Katalin volt. A család az édesapa szorgalmának köszönhetően Lázár születése előtt öt évvel kapta meg a nemesi rangot. Mászáros Lázár négyéves korára nagybátyjához, Piukovics János plébánoshoz került Katymárra, mivel édesapja 1800-ban elhunyt, édesanyját pedig egy súlyos betegség hátráltatta a gyermeknevelésben. A plébánián nevelkedő – és időközben árvaságra jutó – Mészáros Lázárt, a helyi káplán már négyéves korára megtanította írni és olvasni, így a későbbi hadügyminiszter érdeklődése hamar az irodalmi alkotások és különböző tudományos, történelemmel és a gazdasággal foglalkozó könyvek irányába terelődött.

A filozófiai gondolatokra és a francia forradalom eszméire nyitott Mészáros iskoláit Baján, Szabadkán, majd Pécsen és Pesten végezte. 1813-ban, azonban félbehagyta jogi tanulmányait és a katonai pályára lépett. Döntését nagyban befolyásolta, hogy az ezekben az években dúló napóleoni háborúk egész Európát lázban tartották és a csaták és hadműveletek a közbeszéd részét képezték. Mészárost is egyre inkább magával ragadta ez a világ és a nemesi felkelés kiképzési és harcászati szabályzatait tanulmányozta, valamint lovaglásból és fegyvertartásból is képezte magát, aminek eredményeképpen 1813. augusztus 1-jétől főhadnagyi rangban kezdte meg szolgálatát a Bács-Bodrog vármegyei önkéntes lovasságnál, mely a gróf Zichy Ferdinánd ezredes által vezetett 7. huszárezred alá tartozott. Ezredével egy gyorsított lovas harckiképzés után 1813. október 25-én, érkezett Morvaországba, ahol csatlakozott az itt gyülekező tartalék hadtesthez, ezzel becsatlakozva a napóleoni háborúk hadműveleteibe.

A 7. huszárezred soraiban harcoló fiatal főhadnagy részt vett a II. hadtest ütközeteiben. A hadtest elővédjeként vetették be őket: 1813. december 21-én, a Rajnán átkelve kezdték meg előnyomulásukat a lipcsei vesztes csata után visszavonuló Napóleon seregei után. A hadműveletek során Morvaországból Bécsbe, majd a Monarchia fővárosából Salzburgba és az Alpokon átkelve Baselbe irányították a dél-franciaországi hadtápvonalak biztosítására. 1814-ben, Párizs elfoglalásával véget érő háború után Mészáros 1814. szeptember 5-én érkezett meg Új-Aradra, ahol egészen 1815 márciusáig állomásozott. A napóleoni háborúk újabb fellángolásával, azonban állomáshelyükről az olasz hadszíntérre vezényelték őket.

Mészáros főhadnagy századával részt vett az április 21-i Fluse Ronco-i és a május 8-i Colle di Pietra-i ütközetben. Mészáros ott volt 1815. június 10-én, amikor az osztrák csapatok bevonultak Nápolyba. Ezredével több, mint 18 éven keresztül teljesített szolgálatot Itáliában. 1845. október 20-án ezredessé és ezredparancsnokká léptették elő. Katonai pályafutásának ez a szakasza nagy hatással volt rá, így foglalja össze emlékirataiban ezt az időszakot: „18 éves koromba midőn katonává lettem fiatal képzelettel, első beköszöntőmet a világba s ebbeni kirándulásomat Morva, Cseh, Slavonia, Bajor, Würtemberg, Baden, Helveczia, Franciaországba, ottani híres s hirtelen tetteimet, onnént Napóleon szembetalálkozására tett utam és hol Julius Cesar óta katonát nem láttak, velei találkozásomat. Nizzabani tartózkodásomat és Piemont, Lombardián, Velencze, Styrián körösztüli utamat Aradig, onnét 1815-be visszafordultamat Olaszországba Bolognaig, onnét újra déli franczia részbeni tett hadjáratomat, onnénti visszafordultamat hazámba Németországon Ausztrián keresztül Zomborig”.

Mészáros rátermettségéről és katonai képzettségéről, nem csak saját és kortársai emlékirataiból értesülhetünk. Sokat hozzá tud tenni a róla alkotott képünkhöz az 1824-ben keletkezett, tiszti minősítése: „Rendfokozat: főhadnagy. Előlépett: 1813. augusztus 1-én. Elő- és utóneve: Mészáros Lázár. Nőtlen vagy házas, gyermekkel vagy anélkül: nőtlen. Születési év: 1792. Születési hely: Baja, Magyarország. Szolgálat, hol szolgált: ebben az ezredben főhadnagyként 8 év 7 hónapot. Más ezredben vagy karban: bácsmegyei veleseknél főhadnagyként 2 év 8 hónapot. Összesen 11 év 3 hónapot. Más hatalmat: nem. Vásárolt rendfokozatot: nem. Mi volt a foglalkozása: nem volt. Van-e anyagi támogatása: igen. Egészségi állapota: jó. Kedélyállapota: komoly és megállapodott. Természetes tehetsége: nagyon sok. Nyelvismerete: németül, magyarul, latinul, olaszul, horvátul jól, franciául, görögül valamennyire. Jártassága gyakorlaton: nagyon jó. Kiképzésben: nagyon jó. Műszaki ismeretei: nincsenek. Más tudományokból: olvasott és jártas a történelemben. Lovaglása: jó. Lóismerete: közepes. Milyen hadjáratban vett részt: 1814, 1815. Magatartása, ellenség előtt: minden alkalommal jól teljesítette kötelességét. Civilekkel: udvarias és komoly. Az ezredben: nagyon kedvelt. Alárendeltjeivel: jó és méltányos. Szorgalma és alkalmassága: igen nagy. Jó gazda: igen. Iszákos: nem. Játékos: nem. Adóssága: nincs. Kötekedő: nem. Különben a szolgálatban: igen használható. Megérdemli az előléptetést: igen rangsorban. Hányszor és milyen okból mellőzték: soha.”

Mészáros gazdag nyelvismeretével és jártasságával a társadalom és a gazdaság tudományágaiban kiemelkedett pályatársai közül. A katonai tudományok mellett mindig is érdekelték a társadalom és a gazdaság folyamatai. 1837-től kezdve aktív levelezést folytatott Széchenyi Istvánnal, ezzel képet kapva a magyarországi reformkísérletekről és az egyre pezsgőbb hazai tudományos világról és az országgyűlés működéséről. Tudományos érdeklődését és sokrétű jártasságát bizonyítja, hogy ő javasolta Széchenyinek, hogy a pesti gőzmalmot az akkor csúcstechnológiának számító gőzhengerekkel szereljék fel. Emellett rendszeresen olvasta a német, francia, olasz és angol nyelvű új tudományos, szépirodalmi, filozófiai, politikai és hadtudományi műveket és a kor sajtóját. Természetesen érdeklődésének középpontjában főleg a hadtudományi, gazdasági és társadalmi kérdések álltak.  1844. december 21-én a Magyar Tudományos Társaság levelező tagjává választották. Az itt megtartott székfoglaló beszédében a modern polgári társadalmak hadseregét mutatta be és elemezte annak kialakulását és fejlődési lehetőségeit.

A forradalom kitörése után 7 nappal, 1848. március 22-én, Batthyány Lajos – Kossuth Lajos javaslatára – felkérik Mészárost, hogy vállalja el a hadügyminiszteri posztot az első felelős magyar kormányban. Mészáros a forradalom és a felkérés hírére május 23-án tér haza az itáliai hadszíntérről és veszi át hadügyminiszteri megbízatását és elkezdi megszervezni a magyar honvédséget, melynek létrehozásában és működésének kialakításában is vezető szerepet tölt be. Első és egyben egyik legfontosabb intézkedése során kidolgozza az ország védelme szempontjából szükséges katonai erők kiállításáról rendelkező törvényjavaslatot. A Nemzetőr 1848. május 27-i száma így ír a frissen kinevezett hadügyminiszterről: „Hadügyérünk nem valami marcziális, mord kinézésű, s gőgös affektálás által magát nevetségessé tevő, kozákos főtiszt, hanem valódi humánus férfiú, eleven eszű kedélyes ember, a szó legnemesebb értelmében hazafi vagy polgárkatona. Ilyen hadügyér kellett nekünk”.

1848 júniusában, szülővárosának és környékének országgyűlési képviselőjévé választják. Augusztus végétől, átmenetileg egy hónapra a délvidéki magyar hadsereg főparancsnokává is kinevezik és részt vesz a Jellasics bán elleni hadműveletekben. Szeptember végén tér vissza a fővárosba, ahol a megalakuló Országos Honvédelmi Bizottmány tagja lesz. 1848 decemberétől a felső-magyarországi hadtest parancsnoki feladatait látja el. 10 ezer fős csapatával részt vesz a kassai ütközetben 1849. január 4-én, azonban vereséget szenved, így január 9-én, felmentik a szolgálat alól és 1849. május 6-áig az ideiglenes hadügyminiszteri posztot töltötte be. Kossuth Lajos július 1-jén a leváltott Görgei helyére nevezi ki főparancsnoknak, erről a tisztségéről július 26-án lemondott, mivel nem egyeztek vezetési elveik Perczel Mór tábornokkal. Július 30-ától Henryk Dembinski főparancsnok, vezérkari főnökeként teljesít szolgálatot.

Mészáros részt vett Bem oldalán az augusztus 9-ei temesvári csatában, mely a forradalom és szabadságharc utolsó csatája volt. Az ütközetben a Haynau tábornagy által vezetett császári csapatok verséget mértek a magyar erőkre. Mészáros augusztus 14-én több társával együtt Törökországba távozott és ezzel kezdetét vette a közel egy évtizedes emigrációja. A hazájától messzire szakadt Mészáros Törökországból, Franciaországba utazott. Ezek után egy rövid ideig élt Angliában, majd emigrált bajtársaival – Katona Miklós honvédkapitánnyal, Wratislaw Ede hadosztályvezérkari tiszttel és Dancs Lajos honvédkapitánnyal – az Egyesült Államokba utazott, ahol Iowa államban farmot vásárolt és földművelésből tartotta fenn magát. Ezekben az években is tartotta a kapcsolatot a világ különböző országaiban élő, emigrációba kényszerült társaival. 1858-ban tért vissza Angliába, Eywoodba, gróf Teleki Sándor anyósának kastélyába, ahol november 16-án elhunyt, hamvait 1991. március 15-én helyezték végső nyugalomra a bajai Szent Rókus-kápolnában.

Sikerekben és tapasztalatokban gazdag katonai pályájának minden korszakában – az emigráció éveiben is – naplót vezetett és feljegyzéseiben értekezett a körülötte zajló gazdasági és társadalmi valamint tudományos folyamatokról, újításokról. Gondolatait, tapasztalatait a harcászatról és a hadügyről szintén ezekben a feljegyzéseiben örökítette meg. Fennmaradt írásai nagy részét a mai napig  nem dolgoták fel, publikált emlékiratai fontos kordokumentumok.